Egy nemrég megjelent tanulmányában Hetesi Zsolt a civilizációnk összeomlását vetíti előre, szerintem súlyosabb érvekkel, mint amiről a médiában hallani szoktunk. A szakember azonban másképp látja.
– Szerintem a tudományos konszenzus is elég veszélyesnek ábrázolja a helyzetet lassan évtizedek óta. Ha megnézzük, hogy az ENSZ égisze alatt működő Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) milyen előrejelzéseket adott, és ahhoz képest hol tart a valóság, mindenhol gyorsabb a romlás, mint ahogy a rövid vagy középtávú forgatókönyvek a 2000-es évek legelején jelezték. Az északi-sarki jégtakaró majdnem kétszer gyorsabban olvad, mint ahogy várták. Az a körbefutó áramlás, ami az északi hideg és a mérsékelt égövet választja el egymástól, gyakorlatilag kezd darabjaira hullani.
– Egy amerikai kolléga leírta, hogyan próbálták ellehetetleníteni, amiért kiáll amellett, hogy az éghajlatváltozás emberi eredetű. Megkérdőjelezték a szakmai hitelességét, ami szerintem övön aluli támadás. Volt egy másik eset, amikor a növényzetből, a jégtakaróból rekonstruálták, hogy a kora középkortól hogyan alakult a hőmérséklet, s az ipari forradalom után hogyan nőtt meg. Volt egy látszólagos, félfokos eltérés a középkori adatokban, amiről kiderült, hogy ofszethiba, két intézet nem ugyanoda tette a nullpontját a görbének, de mire ez világossá vált, már bejárta országot-világot a hír, hogy a klímakutatók csalnak. A cáfolat már bonyolultabb volt, s közel sem kapott akkora teret a médiában. Ausztrál kutatóktól származik a következő állítás: a mesterséges intelligencia szerint a klímaváltozás nem emberi eredetű. Ebből lett hír, itthon többektől meg is kaptam, hogy lám... Utánajártam, hogy olyanok tették ezt közzé azok, akiknek csak áttételesen van közük a tudományhoz, illetve korábban is hasonló állásponton voltak, ráadásul a szénlobbi támogatását élvezték, hisz Ausztrália szénnagyhatalom. Ebből már nem lett hír.
Milyen melegedésre számíthatunk Magyarországon?
– Az éghajlati adatoknál ritkán fordul elő, hogy a következő évben is kiugrás következik, inkább fűrészfogszerűen növekszik, oda-vissza ugrálva. Nálunk a 2010-es évek közepén-végén kezdődött a jelentősebb melegedés. A legmelegebb tíz év 1998 után volt a világban és nálunk is hasonló a helyzet. Az időjárási szélsőségek számossága is nő. Kevesebb a téli fagyos nap és a hó. Nő az egy területre hulló csapadékmennyiség is egy-egy eső alkalmával. Tehát gyakoribbak a zivatarok, amik helyi jellegűek, és ritkábbak az országos esőzések. De nem csak a hirtelen esőzés a gond. A hazai gyomok között azt látom, hogy gyerekkoromhoz képest elszaporodott a porcsinkeserűfű, ami korábban ritkább volt, illetve a rovarok közt megjelent a kabóca, ami régen a mediterrán térségre volt jellemző. Már a Mátra tetején is találkoztam vele. Olaszországban vannak olyan szúnyogok, amelyek trópusi betegségeket terjesztenek, mert már megfelel nekik az ottani éghajlat.
Menthető-e még a helyzet, vagy szükségszerű és elkerülhetetlen a civilizáció jelenlegi rendszerének és működésének összeomlása?
– A kilencvennyolc éves James Lovelock, a Gaia-elmélet kidolgozója, azt mondta: meg fogja élni, hogy baj lesz, így hát vett egy whiskeyt meg egy jó szivart, mert szerinte nem lehet már semmit tenni. Mások azt mondják, hogy lehet.
– Nem tudom, mennyi köszönet lenne benne... Ne csak a kibocsátáscsökkentésre helyezzünk hangsúlyt, hanem arra is, hogy az emberi eredetű szén-dioxidot kivonjuk a légkörből, és a megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodásra is. A városokban több zöld felületet kellene kialakítani, hogy a párologtatásukkal hűtsenek. A vidéki tájban egy-egy ártéri erdőség képes lenne arra, hogy ötven-száz milliméter csapadékot tároljon, és ezt lassan adja vissza a tájnak, amikor nincs elég eső. Sokszor igaz, hogy nem a víz van rossz helyen, hanem a szántó. Mert az régen tómeder volt vagy folyókanyarulat. Az ártéri rendszerekben nem feltétlenül kell őserdei körülményekre gondolni, ott régen legeltek, gyümölcsösöket tartottak fenn eleink. Így akár minőségi gyümölcsöt, tejterméket, hús is lehetne ott termelni.
Egy ideje már szívügye egy alternatív növénytermesztési módszer. Mesélne erről?
– Ha jól művelik a szántóföldet – szántás nélkül, talajtakarással, takarónövényzet alkalmazásával –, a téli időszakban is meg lehet kötni valamennyi szén-dioxidot, illetve a takarás nem engedi kijutni a szén-dioxidot a talajból a levegőbe. Csupasz talaj és szántás esetén a talajból szén-dioxid jut a légkörbe. Ha learatják a búzát, és a tarlót bevetik augusztus végén növénykeverékkel, amiben van meliorációs retek, olajretek, alexandriai here, mustár, facélia, sziki kender, tavaszi zab, télen, ha fagy van egy hétig, ez rároskad a földre, kifagy, és tavaszra egy „trutymákot” képez a talaj tetején, amiből humusz lesz később. A sztyeppén is így képződik a humusz.
Vagyis nem kell szántani? A szántás felnyitja, elvágja a gyökereket, indákat, amiből szintén a légkörbe jut a megkötött szén-dioxid.
– Az ilyen táblán nem szántanak. Ennek a növénykeveréknek fél-egy méter mélyre növő gyökérzete van. A gyökér előtárja a tápanyagokat a haszonnövények következő generációja számára. Ha ebbe a talajba vetünk kukoricát, megkíméljük magunkat a szántás költségétől. Nem fogyasztunk annyi gázolajat, nem kötünk le munkaerőt, és műtrágyából is kevesebb kell.
Működik a módszer a gyakorlatban?
– Van egy családi gazdaságunk, ahol e módszer egyes elemeit öt éve kezdtük alkalmazni. Most már majdnem az összes elemével élünk, és nincs számottevő különbség terméshozamban a szántással művelt területekhez képest, igaz, az elején kicsit kisebb volt a terméshozam. Ahogy telnek az évek, mivel nem bolygatjuk a talajt állandóan, a hasznos baktériumok és gombák elszaporodnak, és öt év után már nincs különbség. Észak-Dakota állam Burleigh megyéjében egy Gabriel Brown nevű gazda 1993 óta termeszt ezzel a módszerrel. Akkor a talajában egy egész hét tized százalék volt a szervesanyag-tartalom, ma tizenöt százalék, vagyis átlagosan évi fél százalékkal növelte ezt az értéket. Télen kiengedi az állatait erre a takarónövényzetre legelni, mert a prérin is így történik, az állatok legelik a növényeket, és tapossák a talajt. Egyetlen pluszgépigény van a hagyományos gazdálkodáshoz képest: nagyobb tárcsanyomású vetőgép kell, ami képes átszakítani ezt a „trutymákot”, és alárakja a magot. Egy ilyen gép nem jelent annyira nagy beruházást, Magyarországon is elérhető, csak a megszokott gyakorlatba nem illeszkedik bele. Most pályázatból, remélem, veszünk ilyen vetőgépet.
Mibe kerül?
– Három-négymillió forintba. Ha valaki húsz-harminc hektáron gazdálkodik, ez az összeg két év alatt megtérül neki, mert olyan jelentős a többlet, amit ez a módszer okoz.
– A talaj a módszer révén hatvan-hetven centiméter mélyen szerkezetes, míg a szántott föld harminc centi alatt tömör, mert az eke alja, az úgynevezett ekenád tömöríti. Ez nemcsak azért jó, mert van egy gazdag talajunk, ami képes elnyelni akár száz-százötven milliméterrel több esőt egy-egy felhőszakadás után – Brown földjei például ezt képesek megtenni –, hanem mert évi félszázalékos humusztartalom-növekedés körülbelül huszonöt tonna szén-dioxid kivonását jelenti a légkörből. Egy hektáron. Magyarországon négy és félmillió hektár van művelés alatt, a világon pedig egy egész négytized milliárd hektár szántóföld. Ha minden egyes hektáron ezt a módszert használnák, az évi negyven milliárd tonna szén-dioxid kivonásával járna a légkörből. Mivel harmincötmilliárd tonna üvegházgázt bocsátunk ki, tudnánk karbonsemlegesek lenni. Ez ma a leggyorsabb karbonkivonási lehetőség a légkörből. Nekem öt hektár gyümölcsösöm és legelőm van, meg kilenc hektár szántóm. Utóbbival negyvenöt tonna szén-dioxidot én is kivonok a levegőből évente, mert mi még nem vagyunk olyan jók, mint Brown. Ez körülbelül kilenc fő kibocsátása. Magyarországon négy-öt tonna fejenként az emisszió. A mi kis gazdaszövetkezetünkben negyvenöt hektáron gazdálkodnak. Még nem tudtam elérni, hogy a többi gazda is mindenben ezt a módszert használja, de pár év, és remélem, hogy elérem.
Aki nem mezőgazda, mit tehet egy zöldebb, élhetőbb bolygóért?
– Magyarországon az emberek hatvanöt százaléka családi házakban él, többségük a Kádár-korszakban épült, rossz energetikai viszonyokkal. Jó ötletnek tartottam az Otthon melege programot, amellyel a kormány segítette a megújuló fűtési rendszerek és napelemek elterjedését. Amikor pár éve felújítottuk a házunkat, lemondtunk a nagy, amerikai stílusú, tágas nappaliról. A pénzből inkább a házat szigeteltettük, korszerű fatüzelésű fűtési rendszert építettünk ki, és napelemeket tettünk a tetőre, ami hatvanöt százalékát biztosítja az áramfogyasztásunknak. Ez az átalakítás körülbelül kétmillió forintba került, és hat-nyolc év alatt visszajön energiaköltség-megtakarításban. Száz négyzetméteres házunk van, a villanyszámlánk kétezer-ötszáz forint. Egy ekkora ház szigetelés nélkül tíz–tizenöt köbméter fával fűthető télen, a miénk négy–hét köbméterrel, attól függően, milyen kemény a tél. A szűken vett rezsink kevesebb, mint húszezerből megvan havonta. Budapestre vonattal járok fel dolgozni, minden évben ültetek húsz-harminc gyümölcsfát, a kibocsátásunk így durván harmada-negyede egy átlagos magyar polgárénak, a földek nélkül is. Azzal meg negatív. Többet nyelünk el, mint amennyit kibocsátunk.
A magyar gazdaság mennyire teljesít jól fenntarthatóság és környezettudatosság szempontjából?
– A GDP-t nézve Magyarország a visegrádi országok között sereghajtó. A Boldog Bolygó Indexben is a visegrádi országok végén kullogunk. Az Emberi Fejlődés Index is talán a legalacsonyabb nálunk a négy ország közül. De ha azt nézem, hogy mekkora hatást gyakorolunk a környezetre, mekkora az ökológiai lábnyomunk, miközben a magyar gazdaságot üzemeltetjük, kiderül, hogy ebben a térségben mégiscsak mi csináljuk a legjobban, ahhoz a teljesítményhez, amit a gazdaság elér, mi társítjuk a legkisebb környezeti terhet, azaz viszonylag kis kárral hozzuk ki a lehető legnagyobb GDP-t az erőforrásainkból.
