Civilizációnk óriási mennyiségű műanyagot termel. Az ételtároló edények, bevásárlószatyrok széttöredeznek, egy kiadós zivatar után bekerülnek az utcákon a lefolyókba, onnan a vízgyűjtőkbe, majd a folyókba, végül pedig a tengerekben kötnek ki, és létrehozzák azt az irdatlan méretű plasztikszigetet a Csendes-óceánon, ami az USA egy-egy tagállamának a méretével is megegyezik. A tápláléklánc is sérül, mert az apró műanyagdarabokat a madarak és a halak tápláléknak nézik, és elfogyasztják. (Döbbenetesen sok plasztikhulladékot termelünk.)
De a tengerparti országokban is nagy a szemetelés a partokon. Az ott eldobott műanyaghulladékot szintén az óceánba viszik a hullámok. Angliában például a partok 73 százalékán találtak műanyagdarabokat. (Ráadásul a hulladék nagy része teljesen értelmetlenül keletkezik. Hogy mennyire nincs szükségünk a szatyrokra, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy drasztikusan visszaesik a használatuk, ha nem ingyen, hanem pár fillérért adják azokat.)
Viszlát, műanyag?
Federica Bertocchini, a Spanyol Nemzeti Kutatási Bizottság (CSIC) tagja kiszedte a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) lárváit a lépből a méhtenyészetben, és berakta egy műanyag szatyorba. Legnagyobb meglepetésére az éhes hernyó elkezdte enni a műanyag zacskót.
Kép: Flickr/Oregon State Univerity
Két kollégájával, Paolo Bombellivel és Christopher Howe-val, a Cambridge-i Egyetem kutatóival elkezdte vizsgálni a hernyók étkezési szokásait: 100 példányt figyeltek, s 40 percen belül elkezdtek megjelenni a lyukak a szatyron. 12 óra alatt 92 milligrammot fogyasztott el egy-egy hernyó. Ez a tempó és mennyiség nagyobb, mint a Kyoto-i Egyetem által tavaly vizsgált baktérium plasztikfogyasztása.
Közel sem olyan jó ötlet, hogy a műanyag biológiai lebomlását, feldolgozását ezekkel a molyokkal oldjuk meg. Ugyanis veszélyt jelentenek a méhrajokra. Pedig már így is a méhpopuláció összeomlása, tömeges pusztulásuk figyelhető meg a világ több pontján is – ami azért is probléma, mert méhek nélkül nem történik meg az élelmiszernövények nagy részének beporzása. E növények nélkül pedig éhen hal az emberiség. Szerte Európában sok problémát okoz, hogy a nagy viaszmoly a méhviaszba petézik, és veszélyezteti a méhek fennmaradását.
Csak az USA-ban évente több mint 5 millió dolláros kárt okoznak a molyok a méhkolóniákban. Ráadásul elég sok viaszmoly kell ahhoz, hogy világunk óriási mennyiségű műanyagját felzabálja. A The Guardian emlékeztetett rá, hogy korábban is rosszul sült már el, amikor az ember a saját sarát egy állatfajjal akarta feltakaríttatni: az óriásvarangyot az 1930-as években Ausztráliában tenyésztették azzal a céllal, hogy megegye az élelmiszernövényeket bántó bogarakat. Ehelyett mi történt? A varangyok elszaporodtak, és mindent megettek, ami az útjukba került. A The Guardian szerzője szerint érdemesebb lenne a Japánban vizsgált baktériumot befogni plasztikevésre: ezeket laboratóriumi körülmények között lehetne műanyagétrendre fogni, vagyis a létesítmények tulajdonképpen műanyag feldolgozóüzemként funkcionálhatnának. A brit napilap megjegyezte, lehetséges, ez a baktérium jelen van a hernyóban is, s ez felel azért, hogy ráfanyalodik a műanyagra mint élelemre.
