A konferencia záró dokumentumából hiányolták a szakemberek a fenntarthatósági és nem fenntarthatósági problémák elhatárolását. Bekerült például a nemek közti egyenlőség, amely fontos, de nem kapcsolódik szorosan a fenntarthatósághoz. "Kimaradt ugyanakkor a nők iskolázottsága, amely fokmérője egy társadalom természethez való kapcsolatának" - tette hozzá Zlinszky János, a Fenntartható Fejlődési Akadémia, Regionális Környezetvédelmi Központ igazgatója.

A csúcstalálkozó előtt megrendezett 4. Magyarországi Klímacsúcson elhangzottakról itt olvashat!

Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek volt országgyűlési biztosa arról beszélt, hogy Rióban az állam- és kormányfők találkozója rövid és formális volt, viszont a kísérő civil és tudományos rendezvények már alapvető problémákat is felvetettek. Ilyen volt például az, hogy milyen indikátor tehető a bruttó hazai termék (GDP) mellé.

A fenntarthatóság szintjeihez kötődő teendőket sem sikerült meghatározni. Mint Bartus Gábor kifejtette: csak a globális problémák tartoznak a nemzetközi fórumokra, a regionális, nemzeti és kistérségieket viszont az adott szinten kell megoldani.

Zlinszky János alapvető problémának nevezte azt, hogy hamis paradigmák kerültek be a köztudatba. Ilyen a környezet-társadalom-gazdaság hamis háromszöge. Véleménye szerint a természetben él az ember, és ebből kell kibontani a tevékenységeit, és annak hatásait.

Az államok annyira összefonódtak a nagy multinacionális cégekkel, hogy minden nemzetközi fórum előtt és alatt konzultálnak velük a környezetvédelmi ügyekben - mondta Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke. Beszélt arról is, hogy az erőforrásokat 60-70 százalékban túlfogyasztja a mai gazdaság.