Richard E. Nisbett szociálpszichológus és mások kísérletei igazolták, hogy az amerikaiak emlékezetében mindig a főszereplő marad meg egy fotóból, az ázsiaiak viszont jól elő tudják hívni emlékezetükből a környezetet is. Hazel Rose Markus a San Franciscó-i repülőtéren különféle színű írószerszámokat ajánlva kérte az érkezőket kérdőívek kitöltésére. Az európaiak a legszínesebb tollakat ragadták meg, az ázsiaiak viszont azokat, melyek a leginkább hasonlítottak a többi írószerhez. Ez mind kulturális beidegződés kérdése.
Eszi magát
Az ázsiaiakra jellemző kontextus-érzékelés, a nagy egészben való gondolkodás eltér az énközpontú nyugati ethosztól, s ennek kihatása van az egyén egészségére is, állapította meg Markus.Vizsgálatában arra a következtetésre jutott, hogy a levertség, az önmagunkkal való elégedetlenség erősebben érinti az individualista nyugati embert, mint a holisztikusabb szemléletű japánt. A japánok ugyanis hajlamosabbak a közösség állapotának tulajdonítani aktuális érzéseiket, míg a nyugati elme önmarcangolóan saját magát okolja, önmagában keresi a hiba okát.
– Képek: freeimages.com
Más ételt eszik
A University of Virginia kutatója, Thomas Talhelm a Science szaklapban megjelent tanulmányában kimutatta, hogy a rizstermesztők és a gabonatermesztők személyiségüket tekintve jelentősen különböznek egymástól.
Akik rizst termelnek, akaratosak, sőt olykor egyenesen követelőzők. A rizs elárasztott földterületen hajt ki, ezért a mezőgazdáknak és földműveseknek folyton vízben kell állniuk munkájuk során. Ez már formálja az ember viselkedését. Az öntözőrendszer megtervezése és üzemeltetése is nagyfokú precizitást igényel. Vagyis e termeléshez bizonyosfajta készség kell. A nagy vízigény kihat a szomszédos területek gazdáira. Gyakran viták erednek ebből. Ez is bizonyos tulajdonságokat hoz ki az egyénből.
Ugyanakkor a rizstermesztők arra is rá vannak szorulva, hogy egyezkedjenek és együttműködjenek a másikkal. Dinamikus dologról van szó, környezet és egyén kapcsolatáról – nem úgy kell ezt a karakterológiát elképzelni, hogy egy veleszületett személyiségjegy szükséges ahhoz, hogy az ember rizzsel foglalkozzon.
A gabonatermelőknek nem kell másokkal foglalkozniuk. Hacsak nincs nagy aszály, a gabona ki fog nőni, az esővíz elegendő neki. A gabonatermelő nyugodtan visszahúzódhat a világába, akár remeteségre hajlamos egyén is lehet. Az ültetés is rövidebb időbe telik, mint a rizs esetében.
Szabadalom és válás
És most jön a slusszpoén, amit a San Franciscó-i repülőtéren európai és ázsiai embereket tesztelő Hasel Rose Markus akár pozitív visszacsatolásnak is vehet: az európaiak hagyományosan gabonatermelők, míg a távol-keletiek mindig is rizsen éltek. De vajon a tyúk volt előbb vagy a tojás? A rizs és a gabona évszázados-évezredes termesztése miatt vált el a két kultúra fő személyiségtípusa, vagy már eleve ilyen volt?
Talhelm és kollégái a The New York Timesnak azt fejtegették, nem feltétlenül kell ahhoz mezőgazdának lenni, hogy ez a különbség megmutatkozzon az emberben. Nagyban számít az, hogy az ifjú, nyitott, gyermeki elme milyen viselkedésmintákat látva nő fel. A rizskultúrában más habitusokat fog látni, mint a gabonacivilizációban.
Kínában a Jangce folyó választja el az északi búzatermesztőket a déli rizstermesztőktől. Itt vetették vizsgálat alá a gazdákat. Arra a kérdésre, hogy a busz, a vonat és a vasúti sín közül melyik tartozik össze, a gabonatermesztők a buszt és a vonatot választották. Mert ők absztraktabb módon, kategorikusan gondolkoznak. (Ez esetben a járműtípusban.) A rizstermelők, akik érzékenyebbek a környezeti összefüggésekre, a kontextusra, a vonatot és a vasúti sínt párosították, mert ugye az életben is egyik nincs meg a másik nélkül.
Amikor arra került szó, hogy anyagi veszteséget okozó hibáért miként büntetnének barátokat, a rizsesek elnézőbbnek mutatkoztak, mint a gabonások. Amikor önmaguk és barátaik lerajzolására kérték fel az alanyokat, a gabonatermesztők ösztönösen nagyobbnak ábrázolták magukat, mint amekkorák a haverok, míg a rizstermesztők azzal tűntek ki a tömegből, hogy kisebbek, mert a cimborákat rajzolták nagyobbnak.
A búzásoknak több bejegyzett szabadalmuk volt (ez is az „én/enyém” gondolkodás része), az elnézőbb, toleránsabb rizsesek házassága viszont ritkábban végződött válással.
