Ha valaki ezekben a napokban Pekingben a napot szeretné megpillantani, annak a Tienanmen téren a helye, ott ugyanis néhány percenként láthatja a felkelő napot, igaz csak egy turisztikai hirdetést ismétlő LED-képernyőn. Valódi napfényben a pekingi lakosoknak hetek óta nem volt része a várost borító sűrű szmog miatt: a panelházak elvesznek a ködben, a felhőkarcolóknak is csak az alsó emeletei látszanak, a látótávolság helyenként néhány tucat méter. A szmog elsősorban a nyakló nélküli széntüzelésből származik: a fővárosban és környékén található erőművektől a számtalan házi kályháig. A helyzet pedig a hangzatos kormányzati ígéretek ellenére évről-évre rosszabb lesz, és nem csak Pekingben: Kína óriási gazdasági fellendülését, gazdagodását ugyanis elsősorban a szén fűti.
Fekete reneszánsz
Nem csak Kínában ez a helyzet: a feltörekvő országok túlnyomó részében a szén adja az áramellátás alapját. Bár kevesebb publicitást kap, de Új-Delhiben rosszabb a levegő, mint Pekingben. A szénfelhasználás világszerte nő: az elmúlt évtizedben a 2000-es értékhez képest hetven százalékkal emelkedett, évi 7700 millió tonnára. A szén fedezi a világ energiaszükségletének 30 százalékát, az áramellátás 40 százalékát: ilyen magas értékre a 70-es évek óta nem volt példa. A „fekete reneszánsznak” pedig egyelőre nem látszik a vége. Egyedül a kínai szénalapú áramtermelés éves növekménye nagyobb, mint a 25 európai OECD tagállam teljes megújuló energia kapacitása – derül ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) „Medium Term Coal Market Report” című kiadványából. (Teljes egészében nem állhatunk át megújuló energiaforrásokra, de az arányukat növelhetjük.)
Naponta egy új erőmű
„Ha a kínai éves szénfogyasztást vasúti vagonokba pakolnánk, 550 ezer kilométer hosszú szerelvényt kapnánk. És ez csak a kezdet: átlagosan naponta egy szénerőművet állítanak rendszerbe a világon” – hangsúlyozta Carlos Fernández Alvarez az IEA jelentésének szerzője, aki szerint az évtized végére a szén leválthatja a kőolajat mint a legfontosabb energiahordozó a világon.
A legolcsóbb energiahordozó
A szénfelhasználásban nem csak a fejlett országok járnak az élen: a „fejlett” Nyugat is ebből az energiahordozóból nyeri ki villamos energiájának jó részét. Németországban például tavaly a teljes termelés 45 százaléka származott szénerőművekből, pontosan annyi, mint 20 évvel ezelőtt. Magyarország ebből a szempontból még szerencsésnek mondható, nálunk a teljes villamos energia termelés mintegy 5 százaléka származik a szénből (mivel az erőműveket gáz felhasználására állították át). Azonban az Orbán-kormány ezen változtatni szeretne: éppen a tavalyi év második felében módosították a bányászati törvényeket, hogy újjáélesszék a hazai szénbányászatot – és a szén alapú hő- és áramtermelést. Ezenkívül alig másfél hete, hogy a kormányzat megállapodott Oroszországgal a Paksi Atomerőmű kibővítéséről. A sokat kritizált atomerőművek a jelenleg rendelkezésünkre álló egyik legtisztább "klímabarát" villamos energiatermelési módot jelentik, ezért az IEA is a nukleáris erőművekben látja a szennyező szénerőművek kiváltásának módját.
A szén ugyanis komoly versenyképességi előnyökkel rendelkezik vetélytársaihoz képest. Ez a legolcsóbb energiahordozó: az IEA adatai alapján Európában 3-3,5 eurócent egy kilowattóra megtermelése barnaszénből, ezzel szemben fölgázból ennek a duplása, 7-7,5 eurócent. Ez még úgy is megéri a villamos-energia termelőknek, hogy a szénből csaknem kétszer annyi szén-dioxid szabadul fel, mint a földgázból. A szén ráadásul meglehetősen gyakori: mintegy 70 országban vannak nagyobb mennyiségű készletek (a magyar szénvagyon mintegy tízmilliárd tonnára tehető, ami 100 évig fedezné a hazai energiaellátást) , szemben a kőolajjal, vagy a földgázkészletekkel, amik nagy mennyiségben csak kevés országban fordulnak elő és gyakran politikailag bizonytalan régiókban.
A szénből egyhamar nem lesz hiány, a világ szénkészletei mintegy 150 évre elegendőek, egyhamar tehát nem fenyegetnek kifogyással, a világ összes fosszilis energiahordozóját mintegy 12 ezer milliárd tonnányira becsülik a kutatók, ám ahhoz, hogy a globális felmelegedés még kezelhető legyen, ennek csak töredékét, mintegy 280 milliárd tonnát lenne szabad elégetnünk az elkövetkező évtizedekben. Ez pedig nem lesz könnyű, a Massachusetts Institute of Technology adatai szerint egyedül a szénerőművek éves kibocsátása jelenleg meghaladja a 3 milliárd tonna szén-dioxidot, ez azonban a jelenlegi fejlődési ráta mellett 2050-re a háromszorosára nő.
Kutatók szerint a globális felmelegedés okozta klímaváltozás hatásai még a 2 Celsius fokos emelkedés esetén is nehezen kezelhetők, de egy 4 Celsius fokos emelkedés olyan hatásokkal járhat az emberi civilizációra és a Föld ökoszisztémájára, amik mellett a legborúsabb előrejelzések is utópiának tűnnek. A tavalyi évben egyébként az emberiség szén-dioxid kibocsátása meghaladta a 36 milliárd tonnát, ezen belül a fosszilis energiahordozók aránya elérte a 61 százalékot, pontosan annyit, mint az 1990-es évben, a Kyoto-i Protokol életbe lépése előtt.
