Még egy kicsit gazsulálnak, aztán nekünk annyi - szisszent fel az egy napra reklámcélponttá, fogyasztói tényezővé vált olvasó. Aztán becsukta a "szeinorszerda" honlapot, megpaskolta a PC monitorját, félhangosan megjegyezve: ezek a bunkók, leírnak bennünket. Kipenderítenek a fogyasztói társadalomból, aztán meg nekünk készítenek internetes éttermi listát: gondolják, ha megismerjük, hogy a szobában melyik tárgy a számítógép, majd rájövünk, melyik gombbal kell azt bekapcsolni, és még rá is akadunk az internetre, ott meg a zabálós oldalra, akkor megérdemeljük a MÁV-hirdetést: aznap feleannyiért vonatozhatunk például valamelyik vidéki városba. Oda, ahol 50 százalékért kaphatunk egy kisadag rántott levest.

A szeinorszerda célszemélye ezen a vénasszonyok nyarát idéző, húsz fokos meleggel ránkszakadt őszi napon mondott még valamit. De azt most nem merjük leközölni, elvégre 50 alattiakkal is megesik, hogy sikerül nekik ezt-azt - az egy napig 50 százalékosra fel, vagy leértékelt morc öregúrtól származó kifakadós idézeteket - olvasni.

A múlt héten őt, őket, a félöregeket figyelmeztette az ország: "mielőtt magatokra húzzátok a szemfödelet, még zabáljatok egy kicsit" felkiáltással. Mire pedig teljesen trottyok, vének, temetőérettek lesztek - üzenték tovább az ötven alattiak - élvezhetitek azt is, amit velünk együtt megfőztetek: végre nem lesz adómentes az akkor már nektek is járó nyugdíj. Van már vagy tíz éve, hogy ilyen törvényt sikerült gyártani, eltökélve, hogy 2013-ban mégis lesz értelme a léteteknek.

Akkor ugyanis a nyugdíjatok is adóköteles jövedelem lesz. Persze lesznek páran, akik munkáséveik egyenes folyatásának tekintik akkori jövedelmük megsarcolását is. De lesznek - gondoljuk, nem is oly kevesen -, akik hónapról-hónapra anyáznak majd, mert életükben először, de már mint nyugdíjasok adófizető polgáraivá válnak a hazának, hiszen adóelkerülők csak addig lehettek, ameddig aktív dolgozói voltak a szürke és fekete gazdaságnak.

A 2013-as "öreg, észre vett a társadalom" állapotig még sok idő telik el, az öt darab esztendőt túl is kell ám élni a most alig több, mint ötven éves, szenior szerdával megajándékozottaknak is. Hát még a náluk is öregebb öregeknek. Ehhez pedig talán nem elég az öregek napján - ez volt múlt szerdán - megetetni őket féláron, ehhez az év 364 további napján sem baj, ha nemcsak megszokásból mosogatnak, hanem azért is, mert valamilyen ételfolt tapadt a tányérjukra.

Márpedig erre egyre kisebb az esélyük, hiszen most már az egy szem miniszterelnökön kívül alig akad jobbról, balról, alulról és felülről politizáló, aki ne jönne rá: a jóléti kiadásokból kell kivonultatni az államot, hogy mondjuk a kevesebbre korrigált adó is elég legyen a büdzsének. Pontosabban: az egy szem miniszterelnök is rájött, mert magányos farkasként ugyan, de ez az, amit tilt, megtagad.

Bezzeg a svájci indexálást - a mai technikát - úgy ahogy van, kiiktatná még az ezredfordulós kormányfő is, hiszen nem szívta vissza senki az alig pár hónapja a hermetikusan záró Kéri-körből kiszivárogtatott, teljesen szakmai, csak éppen a lakosság mintegy negyedének eléggé fájó ötletet a inflációkövető nyugdíjszámítási módról.

Persze a 2009-es adózsonglőrök is tudnak ám ilyen szeretetcsomagot összerakni, a kiadások mérséklését az öregecske feleségekkel, az öregecske férjekkel kezdenék, mégpedig teljesen logikusan, hiszen ők még az a korosztály, amelyik kisebb, ráadásul fél, vagy negyedkomfortos - esetleg: WC-a gang végén, az utolsó ajtó balra - kégliben is tudtak élni, nem árthat nekik egy csepp nosztalgia vénségükre, életük végéig.

Ezzel együtt is hálásak a félévszázados aggastyánoknak gyermekeik, unokáik. Olvashattuk is a kínálatot, az idősek világnapja alkalmából, október első szerdáján 50 százalék kedvezményt kaptak az 50 év feletti vendégek az éttermekben, szállodákban, fodrászatokban és más szolgáltatóknál. A fodrászatokat is értjük, hiszen ha valaki aznap kér parókát, vagy festeti át feketére őszülő kétmaréknyi hajtincsét, nagyot keres a bolton.

Bizonyára megrohanták azt a miskolci szolgáltatót is, aki a tetováló műhelyét ajánlotta féláron az aggastyánoknak. A Ratkó-korszak tájékán születettek szerint eddig nem is volt szebb a régi, "Szeretlek Bözsi" feliratnál, de most, hogy szinte ingyen lehet folytatni, értelmét látják a bicepszre vésett, aktualizált kiegészítésnek is: Bözsi, ha a szemem elé kerülsz, ezzel a karral ütlek agyon!

A baj az, hogy az egy napra észre vett ötvenesek is kitaláltak valamit. Visszaadnák a napjukat. Azzal, hogy ők éppen ezen az egy napon szeretnének 100 százalékot fizetni az éttermi ebédért. A többi 364 napon viszont jól ellenének az ingyen ebéddel. De ha az nincs - tanultuk is az iskolában -, akkor nyugdíjas éveikben még mindig beérnék a svájci indexálással. Akkor ugyanis még meg is ebédelhetnének - akár évi háromszázhatvanötször is.