Mit szólna ma Marx a marxista Kínához?

Kína hamarosan a világ vezető gazdaságává válik, a kontinensnyi ország tehát sikeresen hajtott végre gazdasági szerkezetátalakítást, miközben megőrizte egypártrendszer-jellegét. Vajon mit szólna a 19. századi gondolkodó, Karl Marx a tanain alapuló rendszerhez? Kopátsy Sándor, a Piac & Profit alapítója, szerkesztő bizottsági tagja válaszol erre a kérdésre.

Mit remélt Magyarország az EU-tagságtól és mi lett mindebből 20 év alatt?
Devizahitelezés, euróbevezetés, uniós pénzek, kilátások - online Klasszis Klubtalálkozó élőben Medgyessy Péterrel!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is Magyarország korábbi miniszterelnökétől!

2024. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Karl Marx a 19. század egyik legnagyobb társadalomtudósa volt, hitvallása szerint történelmi materialista akart lenni, de a sors fintora révén valláslapító lett. Vallása pedig példátlanul gyorsan világvallás lett. 1883-as halála után alig harminc évvel, 1917-ben már Ázsia jelentős északi területei és Európa keleti, főleg ortodox keresztény népei már a bolsevik marxista párt vezetése alatt álltak. Ez a párt a fő céljának a kommunista társadalom előszobájának, a szocialista diktatúrának az építését tekintette feladatának. Ekkor a nyugat-európai fejlett tőkésállamokban is erősek voltak már a baloldali marxista pártok, a mérsékelten marxisa szociáldemokraták és a marxista kommunista pártok.

Adócsökkentést a nőknek
A társadalom nem honorálja kellőképpen a nők gyermekvállalását, ezt a jövedelemadóban kompenzálni kellene – véli Kopátsy Sándor, történész-közgazdász. A Piac & Profit egyik alapítóját Yuvel Noah Harari Sapiens című könyve inspirálta, hogy a nemek közti egyenlőtlenséget tűzze tollhegyre legfrissebb cikkében, amelyet változtatás nélkül közlünk.
A második világháború után a magát marxistának valló Szovjetunió felügyeleti jogot kapott a megosztott Németország keleti tartományai és az ettől keletre lévő országok felett. Ezek az országok így gyorsan áttértek a „marxista hitre”, őket követte Kína, Észak-Korea, Vietnam Kuba és egy sor kisebb-nagyobb ázsiai, afrikai ország.  A marxizmus abban a tekintetben tehát nagyon sikeres volt, hogy világvallássá emelkedett alig hatvan évvel a prófétája halála után. Igaz, a gyors terjedés annak is köszönhető volt, hogy Szovjetunió költséget nem kímélve terjesztette az ideológiáját, de igazán a kommunikációs technika forradalma gyorsította fel a marxizmus terjesztését.

A bolsevik marxista diktatúra, a Szovjetunió szétesésével és az utódállamok mindegyike, ugyan nagyon eltérő mértékben, de feladta a marxista diktatúráját, de ezzel egy időben a kommunista Kína lett a történelem legnagyobb sikerű gazdasági átalakulást végrehajtó országa. Kína a világ legnépesebb, az emberiség ötödé jelentő, keményen puritán országa. Ez ismerte fel, hogy nem elég a puritanizmus, a sikernek van további két feltétele, a gazdaság piacosítása és a népesség növekedésének megállítása. Ez nemcsak hogy megfér a marxizmussal, de éppen ez az igazi marxizmus.

 Ezt az írást azért kezdtem el, mert elgondolkodtam azon, mit szólna a feltámadt Marx ahhoz, amit Kína csinál?

Mit szólna Marx? - Kép: Pixabay

Weber két tévedése

Marxot a történelem legnagyobbjai egyikének, zseninek tartom, de az ő korában még senki nem sejthette, hogy a gyarmatbirodalmak hatalma és gazdagsága megszűnik, hogy az Egyesült Államok lesz az emberiség első szuperhatalma, és hogy alig harminc éven belül mellé társul a Kommunista Kína. Marx számára egyértelmű volt, hogy a fejlettebb társadalmak lesznek előbb kommunisták. Azt csak a követői emlegetik, hogy öreg korában már felvetette a gyengébb társadalmakban a tőkésosztály uralmának a felszámolását. A tévedése abból eredt, hogy a nyomortól, a háborúzástól és a tudásvágy üldözéséről lemondó társadalmak túlnépesedni fognak. A túlnépesedés veszélyét kortársa, Malthus már akkor felvetette, amikor a gyarmattartó tőkés társadalmakban az 1-2 ezrelékes népszaporulat megkétszereződött.

Viszont Max Weber volt az első, aki felismerte, hogy a többi viselkedési kultúránál hatékonyabb a puritanizmus. Ezt azzal fogalmazta meg, hogy csak a protestáns népek képesek a többi kultúránál hatékonyabb felépítményt építeni és működtetni. Ezzel elsőként találta meg valaki a történelmi materialisták között, aki felismerte, hogy a tőkésosztály társadalmán túllépni csak a puritán viselkedésű népek lehetnek képesek. Weber felismerése az óta maradéktalanul megvalósult, mert a világ legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő társadalmai mindegyikében a lakosság többsége puritán.

Kopátsy Sándor: a homogén társadalmak hatékonyabbak
Az Európai Unió sora a jövő évi EU választásokon dőlhet el. Azon ugyanis az lesz a tét, hogy az EU Európai német-francia nyomásra Európai Egyesült Államok akar-e lenni, vagy a térsége vámunióként a szuverén államok szövetsége lesz. Ha az előbbi, akkor egyre jobban lemarad mind az óceánokon túli négy angolszász országhoz, de a Távol-Keleti puritán országokhoz képest is. Erre a sorsdöntő választásra időben fel kell készülni. A Piac & Profit egyik alapítójának és máig aktív szerkesztőbiztossági tagjának írása.
Weber abban ugyan tévedett, hogy puritán viselkedésű népek csak protestánsok. Ez már Európában sem igaz, mert a németek, franciák, olaszok és szlávok mindegyike puritán módon viselkedik. Még nagyobb tévedése az volt, hogy ő sem ismerte fel, hogy az európai protestáns népeknél a távol-keleti népek még a Nyugat protestánsainál is puritánabbak, és kétszer annyian is vannak.

Meg kell állítani a lakosság gyors növekedését

Marxnak arról sem lehetett fogalma, hogy az egészségügy forradalmának köszönhetően az elmaradt társadalmakban a népesség növekedése 3-4 százalékos is lehet. A huszadik század technológiai fejlődésének köszönhetően a Föld minden részén társadalmi fejlődés nélkül megsokszorozódott a népesség növekedése. Ez nemcsak Marx korában, de még a 20. század első harmadában is elképzelhetetlen volt. De azt is csak most kezdik felismerni, hogy a társadalmi fejlettséget nem lehet csak az országok nemzeti jövedelemnövekedésével mérni, hanem csak több olyan mutató eredőjével, mint az egy főre jutó jövedelemmel és vagyonnal, a várható életkorral és az iskolázottsággal. Ezek az adatok rendelkezésre állnak, hiszen immár csaknem hatvan éve méri ezt globálisan az ENSZ, de a mai közgazdaságtan még mindig alig használja.

Mindig hiányoltam azonban egy mérőszámot, az egy főre jutó nemzeti vagyont, mert engem egy könyv terelt a népszaporulat vizsgálata felé, amelyik bebizonyította, hogy az egy főre jutó jövedelem és vagyon aránya minden kultúrában viszonylag állandó, de a kultúrák között nagyok a különbségek. Ennek köszönhetően döbbentem rá, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulattal járó vagyonigény, különösen a puritán kultúrájú népek esetében már elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. Ez a könyv az 50-es évek elején jelent meg. A szerzői Rácz Jenő, a forintot bevezető kisgazdapárti miniszter és Bródy András akadémikus közgazdász. A címe: A tőkés társadalmak vagyonigénye. Ez a könyv aztán arról is meggyőzött, hogy mi volt az alapja Max Weber felismerésének, hogy a kultúrák között csak a protestánsok lesznek képesek a többi kultúránál hatékonyabb társadalmi felépítményt létrehozni. A nyugati kultúrák közül ugyanis a protestánsok vagyonigénye a legnagyobb. Márpedig minél nagyobb egy kultúra viszonylagos vagyonigénye, annál alacsonyabb lakosságnövekedést képes elviselni. Akkor és azóta is néhányszor felmértem Magyarország etnikumainak a viszonylagos vagyonigényét. Ez száz éve valóban nem változott.

A világháború előtt a magyarországi etnikumok közül a magyar zsidóságnak volt a legmagasabb a jövedelme, de ehhez viszonyítva is négyszeres volt a jövedelem/vagyon aránya. A protestáns magyarok és svábok vagyona a jövedelmükhöz képes háromszoros volt. A katolikus magyarok jövedelmükhöz viszonyított vagyona kétszeres volt. A protestánsokhoz képest kisebb vagyon elsődleges oka a nagyobb számú gyermekvállalásuk, tehát a gyorsabb népszaporulatuk volt. A Trianon előtti Magyarországon a legkisebb jövedelme és vagyona az olyan, sokszor csak megtűrt nemzeti kisebbségeknek, mint a ruténeknek, románoknak, a szerbeknek és a horvátoknak volt. A Trianon utáni Magyarországon az etnikumok viszonylagos vagyonaránya érdemben nem változott, a zsidóságé csökkent – nem utolsósorban a Horthy-korszak elnyomó törvényeinek köszönhetően –, a magyaroké viszont nőtt. Ezt kimondani még száz év után is hazaárulásnak számít, mégis leírom, az ország lakossága jobban élt-él, és több a vagyona, mint ahogy az egész Kárpát-medencére kiterjedő országban volt. Ezért irritáló például a határon túli kisebbségbe került magyarságnak olyan kettős állampolgárságot ajándékozni, ami nem teszi számukra lehetővé, hogy a megmaradt országukban élhessenek.

Itt kell leírni azt is, hogy a római katolikus egyház hibázik, amikor szembehelyezkedik a fogamzásgátlók használatával és az abortusszal, mert éppen ezzel hátráltatja a legjobban a latin-amerikai országok fejlődését. Fajunk története azt bizonyítja, hogy az ember csak azért élhette túl az osztálytársadalmak évezredeit, mert minden társadalom fokozta a természetes halálozást. A fajunk sorsáért felelősek tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és tudás üldözése ellen. Mégsem jutott el senki odáig, mi lett volna, ezek nélkül, de a túlnépesedés veszélyét is először csak Malthus publikálta, amiért a vallások azonnal üldözni kezdték, mert szerintük a szaporaságunk is isten akarata. A tudományok pedig azért, mert a mű színvonala nem felelt meg a szakma igényeinek.

A gyenge forint a sikerünk egyik forrása
Habár a forint elmúlt években végbement leértékelődése komoly fájdalmakkal járt, Kopátsy Sándor szerint mégis ez jelenti a magyar gazdaság jelenlegi sikereinek egyik legfontosabb alapját. A Piac & Profit egyik alapítójának és máig aktív szerkesztőbiztossági tagjának írását változtatás nélkül közöljük.
A piac tudja a társadalom érdekét érvényesíteni

Marx legnagyobb tudományos műve, a Tőke (1867) azt állítja, hogy az árak ingadozásának a tengelye az érték, tudományos munkáját tehát az árak általa vélt centrumának, az értéknek a meghatározására szánta. Azt, hogy a valóságban nincs ilyen centrum, már az 50-es évek elején. Az áraknak nincs kiszámítható centruma, csak a kereslet és a kínálat egyensúlya lehet az ár meghatározója. Ezt megelőzően a Szovjetunió működési kudarcát azzal magyaráztam, amit Webertől tanultam, az orosz nép ortodox kereszténysége volt az európai kereszténységek legkevésbé puritán formája, vagyis az orosz kultúra eleve alkalmatlan volt arra, hogy a kommunista diktatúra fölényt mutathasson. Nem volt erre képes a tőkés gazdaságban sem, miért lenne képes a marxista vallás fölényének bizonyításában. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a bolsevizmusnak voltak bizonyos sikerei, fejlettségében a mai orosz nép közelebb áll a nyugati társadalmakhoz, mint a saját korában a cári Oroszország. Ugyanakkor a keletnémeteket, a cseheket és a balti államokat a bolsevizmus csak lejjebb szorította, és mi magyarok, a szlovákok és a lengyelek is csak abban a tekintetben nyertünk, hogy megszabadítottak minket az arisztokraták és az úri középosztály hatalmától, és felemelték az alsóbb rétegeket és a nőket.

Azt, hogyan lehet képes a marxista diktatúra nagyot teljesíteni, a kommunista Kína mutatta meg. Kiderült, hogy a gazdaságát piacosított és a túlnépesedését erőszakkal megállító Kína a történelem egyik leghatékonyabb társadalmává válhat. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy Marx a jelenlegi Kínát marxista társadalomnak tekintené, mert nem sokban hasonlít arra, amilyent Marx elképzelt. Például mit szólt volna ahhoz, hogy jelenleg a dollármilliomosok száma gyorsabban szaporodik, mint bárhol a világon? Ugyanakkor azt is el kellene ismernie, hogy az elmúlt 17 évben, Kínában 400 millió lakos szabadult meg a mélyszegénységből, az egy főre jutó jövedelem és vagyon, valamint az iskolázottság sokkal gyorsabban nőtt, mint a történelemben bárhol máshol. Az is imponálna neki, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a század közepére Amerika mellett Kína lesz a másik szuperhatalom.

A kínai marxisták idejében felismerték, hogy az árakat nem az értékük, hanem a keresletük és kínálatuk egyensúlya határozza meg, tehát a marxista politikai hatalom gazdasága is csak akkor lehet hatékony, ha szabadon működhet a piac, tehát az áruk és szolgáltatások keresletének és kínálatának az egyensúlya határozza meg. Ha Marx a Tőkében ezt bizonyítja, akkor ő is azt javasolta volna, hogy a kommunizmus csak akkor működhet hatékonyan, ha szabadon működik a piac. Ez esetben a munkaerő kizsákmányolásának is a tőkehiány és a munkaerő túlkínálat az oka. Ezért nem a tőkéseket kell kisajátítani, és nem erőszakkal kell létrehozni a munkások kizsákmányolásának megszüntetését, hanem a tőke munkaerő keresletét és a munkaerő kínálata között kell egyensúlyt teremteni.

Az ipari társadalmakat a gyáripari termelés magas tőkeigénye és a munkaerő túlkínálata hozta létre. Az elmaradt technikával működő céhes és háziipar felszámolása ugyanis sokkal több munkaerőt szabadított fel, mint amennyit a gyáripari termelés igényelt, ezért válhatott jellemzővé a munkaerő kizsákmányolása. Marx azt sem vette tudomásul, hogy a háborúk és a járványok idején, amikor lecsökkent a munkaerő-kínálat, emelkedtek a bérek, jobban megbecsülte a tőkés a munkaerejét. Vagyis a kizsákmányolás ténye és mértéke nem a tőkéseken, hanem a munkaerő keresletének és kínálatának változásain múlt. A marxizmus még nagyobb hibája, hogy nem ismerte fel a túlnépesedés megállításának a szükségességét. Az osztálytársadalmak közös jellemzőjét, a kizsákmányolásnak ugyanis közös oka, a túlnépesedés volt.

Az euróövezettől mentsen meg az isten
Az elmúlt hónapokban több alkalommal szólaltattunk meg neves közgazdászokat az esetleges magyar euróövezeti tagság előnyeiről-hátrányairól. Most Kopátsy Sándornak, Magyarország egyik legismertebb közgazdászának a véleménycikkét közöljük a témával kapcsolatban.
Rácz Jenő és Bródy András fentebb említett, az 50-es évek elején megjelent könyvükben kimutatták, hogy nemcsak a munkaerőt, hanem a nemzeti vagyont is újra kell termelni, és ezek egy lakosra jutó aránya a gazdaság fejlettségtől független. Ezt bizonyítja a tény, hogy azóta sok országban – így hazánkban is – az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem a többszörösére nőtt, de az egy lakosra jutó jövedelem/vagyon arány változatlan maradt. Erre a legjobb példa az Egyesült Államok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem mintegy hússzorosa az 50-es évek adatának, de a vagyonarányuk közel azonos. Az a tény, hogy a különböző kultúrák jövedelméhez viszonyított vagyonigénye viszonylag stabil, azt jelzi, hogy a lakosság 1-2 százalékos növekedése azt követeli meg, hogy ennek a szinten tartásához nemcsak a lakosság jövedelmét kell növelni, hanem a vagyonát is. Ha egy országban a jövedelemhez viszonyított vagyonigény háromszoros, és a lakosság évente egyetlen százalékkal növekszik, a szinten tartáshoz a nemzeti jövedelemnek évente 4 százalékkal kell növekednie.

Ennek fényében érdemes értékelni, hogy 2018-ban a világgazdaság 3,5 százalékkal növekedett, ezzel párhuzamosan a Föld népessége mintegy 82 millióval, azaz közel évi 1 százalékkal nőtt. Az emberiség egésze tehát a népesség-növekedéshez szükséges vagyonnövekedést képes kitermelni.  A világ gondjait az okozza, hogy a népesség és a vagyon nem ugyanott nő.

Kína magasan kiemelkedik az átlagból, itt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon 1990 óta közel 10 százalékkal növekedik, még úgy is, hogy a lakossága is mintegy éve egy százalékkal nő. A már gazdagnak tekinthető puritán államokban az egy lakosra jutó vagyonnövekedés is eléri a 2 százalékot annak köszönhetően, hogy a lakosságuk stagnál, illetve csökken.

A latin-amerikai országokban azonban stagnál az egy lakosra vetített mutatók szintje, mert ezek részben a római katolikus egyház nyomására lassan térnek rá a fogamzásgátlók használatára. Ezért a lakosságuk száma még mindig évi 1-2 százalékkal nő. Ennek ellenére a javulás felé mozognak. Megállíthatatlannak tűnik a gyermekvállalási kedv csökkenése. A Szovjetunió utódállamaiban eleve lassabb a lakosság növekedése, kisebb az ortodox keresztény egyház befolyása, a politikai hatalom pedig centralizált maradt.

India önmagában is az emberiség ötödét jelenti. Mivel azonban földrajzi, etnikai és vallási tekintetben nagyon tagolt, képtelen a túlnépesedését megfékezni. Véleményem szerint, viszonylag hamar elemire fog szétesni. Talán a szuverén államokra bomlása után azok közül néhányan képesek lesznek a túlnépesedésüket megfékezni. Reményt sem látok viszont a szubszaharai Afrika részére, amely az emberiség leggyorsabban szaporodó, ezért a gyorsan lemaradó régiós közössége. Az itteni országok lakossága a még mindig magas gyermekhalandóság és alacsony átlagéletkor dacára még mindig évente 3-4 százalékkal növekszik, amire semmilyen orvosság nem ajánlható.

A népszaporulat nagysága minden kultúrában, annak minden gazdasági fejlettségi szintjén az építmény legfontosabb eleme. Ezt mindennél jobban bizonyítja Kína jelenkori fejlődése. 1990-ig Kína bolsevik marxista ország volt, amiben a gazdaságot nem a piac, hanem az ideológiai vezetés irányította, a népszaporulata pedig a 3 százalékos növekedés közelében mozgott. Ezért aztán az egy lakosra vetített fejlődése stagnált.  A gazdaság piacosítása és a gyermekvállalás korlátozása ezt példátlan mértékben felgyorsította. Az emberisség háromötöde számára azonban most, a 21 század második évtizedének végén, a dinamikusan növelhető egy lakosra jutó jövedelem és vagyon még mindig elérhetetlen. Webernek abban igaza volt, hogy jóléti társadalmat eddig csak a puritán népek voltak képesek létrehozni, de ezek is csak akkor, ha leállt a népesség növekedése, és a piac szabályozza a gazdaságot.

Szerző:

Kopátsy Sándor

Szerzőnkről:
Kopátsy Sándor 1922. február 27-én született Kaposváron. 1953 óta minden gazdasági reformprogramban részt vett, 1954-ben Nagy Imre számára is kidolgozott egy programot. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Tervhivatal és a Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszer mellőzött fekete báránya lett. Dolgozott a Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban, alapítója a Pénzügykutató Intézetnek. Eddig közel 30 könyve jelent meg. Hitvallása szerint napjaink fejlett társadalmában már nem a befektetett tőkén vagy az infrastruktúrán áll vagy bukik egy gazdaság sikere, hanem a képzett, tehetséges munkaerő mennyiségén. Az új szemléletű társadalom pedig olyan új közgazdaságtant igényel, ami a fizikai mellett a szellemi tőkével is számol – sőt egyre inkább előtérbe helyezi a tehetséget, a minőségi képzést és a szakértelmet.

Véleményvezér

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában 

A makulátlanság egy elengedhetetlen szempont Norvégiában.
Lengyelországnak jót tett a kormányváltás

Lengyelországnak jót tett a kormányváltás 

A lengyel gazdasági csoda nem három napig tart.
Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában

Magyarország Európában az utolsó helyen az egészségügyi kiadások rangsorában 

Mindenképpen javítani kellene a finanszírozáson.
Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek

Magyarország a technikai államcsőd felé tart, megszorítások jöhetnek 

A világgazdaság számai egyre javulnak, miközben a magyar államháztartás senyved.
Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben

Magyar Péter szerint levitézlett, idegen nyelven nem beszélő magyar politikusok vannak Brüsszelben 

Tényleg ciki Brüsszelben az idegen nyelvet alig tudó magyar képviselők jelenléte.
Jó hír, mégsem pusztul el a világ

Jó hír, mégsem pusztul el a világ 

Sokan úgy gondolják, hogy addig létezik a világ, amíg vannak méhek.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo