Nem lehet elég korán kezdeni a védekezést
Az adóeljárások jelenlegi rendszerében az adózónak számos lehetősége nyílik, hogy védekezését előterjessze. Az adóhatóság jegyzőkönyvével szemben előadott észrevételében, a határozattal szembeni fellebbezésben, majd végső soron a jogerős határozattal szembeni bírósági keresetben az adózó többé-kevésbé korlátozás nélkül adhatja elő a hatóságtól eltérő álláspontját, annak bizonyítékaival együtt. Gyakori éppen ezért, hogy az adóeljárási szakaszban (a másodfokú határozat meghozataláig) az adózó adótanácsadók véleményére támaszkodik, míg a peres eljárásra már adóperes ügyvédet von be.
Fischer Ádám, ügyvéd, Jalsovszky Ügyvédi Iroda felhívja a figyelmet a védekezés keretei azonban a kormány tervei szerint januártól jelentősen leszűkülnének. Az NGM honlapján a közelmúltban közzétett tervezetek szerint a jövőben az adózó sem a fellebbezésben, sem a bírósági eljárásban nem hivatkozhatna új tényekre, ott új bizonyítékot nem adhatna elő. Gyakorlatilag az eddig nem túl komolyan vett észrevétel lenne ezért az utolsó lehetőség arra, hogy a NAV álláspontjával szemben az adózó érdemben mást állítson, vagy további bizonyítékokat adjon át. (Megjegyzendő, hogy a további bizonyítékadás tilalma a terv szerint csak akkor állna fenn, ha a NAV a bizonyíték átadására felhívta a céget. Ezt azonban a NAV könnyen meg tudja ugrani azzal a felszólítással, hogy az adózó az „ügyre vonatkozó összes bizonyítékát” adja át.)
Mi ezzel a probléma? Az, hogy az adózó először a jegyzőkönyvből tudja meg azt, hogy mit kifogásol a NAV, hiszen ezt az adóhatóság csak ritkán fedi fel előre. Aki tehát ekkor kap észbe, annak a javaslat szerint csupán 30 napja lenne arra, hogy olyan tanácsadót vonjon be az ügybe, aki az ügyet teljesen megismerve, a NAV állításával szembeni valamennyi bizonyítékot és érvet felhozva tud érdemben a NAV jegyzőkönyvére reagálni. Márpedig 30 nap erre nagyon rövid idő. Ráadásul a tervezet alapján a határidő elmulasztása esetén kimentésre sem lenne lehetőség.
Ha a jogszabályokat az eddig közzétett tervek szerint fogadják el, akkor rendkívül fontossá válik majd, hogy az adózó már az ellenőrzés során felkészült legyen és felismerje, mit miért kér a NAV és azokra alapozva várhatóan milyen megállapításokat tesz majd. Ez pedig nem lesz könnyű feladat. Másrészt már az ellenőrzés során indokolt lesz olyan szakértőt bevonni, akire az adózó az egész ügyet (ide értve a bírósági eljárás során való képviseletet is) rá tudja majd bízni. A bizonyítékok későbbi korlátolt előterjesztésének lehetősége miatt ugyanis nem lesz célszerű új képviselőre támaszkodni az eljárás egy későbbi szakaszában.
Az adóperek jelentős része jelenleg szakértői vélemény alapján dől el. Különösen igaz ez a transzferárperekre, de számos egyéb adózási kérdés elbírálása is szakértő véleményének a bekérését igényli.
A már elfogadott új jogszabályok azonban jelentősen korlátozzák szakértő igénybevételének a lehetőségét az adóperekben. A januártól hatályos perjogi szabályok szerint, ha a NAV szakértőt vesz igénybe, akkor elsősorban ezt a szakértőt kell kirendelnie a bíróságnak is. És ha a bíróság így tesz, akkor csak és kizárólag ezen szakértő véleménye fog a perben számítani, más szakértőt vagy magánszakértőt nem, illetve csak kivételesen lehet kirendelni. A vitát ezért lényegében az adóhatóság által kirendelt szakértő véleménye fogja eldönteni.
Ugyan a jogszabály indokolása szerint e szabály nem okozhat érdeksérelmet az adózónak, hiszen az adóhatóság független szakértőt rendel ki, a valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A NAV az adóügyet nem egy esetben prekoncepcióval, az adókötelezettség elmulasztásának vélelmével nézi és várhatóan így is közelíti meg a szakértőt. Ez megnyilvánul többek között abban is, hogy milyen kérdéseket tesz fel a szakértőnek, azokat a kérdéseket hogyan fogalmazza meg. Ezt a helyzetet tovább nehezítenék a tervezett új adóeljárási törvények, amik semmilyen beleszólási jogot vagy garanciát nem adnának az adózónak a szakértő kiválasztásakor. Az ellenőrzött cég nem tehet javaslatot a szakértő személyére, nem emelhet kifogást a NAV által kirendelt szakértővel szemben, nem kérheti új szakértő kirendelését stb. Emiatt még a szakértő teljes pártatlansága esetén is, súlyosan sérülnének az adózói jogok, ráadásul az, hogy a bíróság a későbbiek során egy ilyen körülmények között készített szakvéleményre alapozza az ítéletét, még alkotmányossági kérdéseket is felvetne.
Mire számíthatunk?
Elsősorban figyelemmel kell követni a tervezetek alakulását, mivel még a jogalkotás legkorábbi szakaszában járunk, a később elfogadott törvény jelentősen eltérhet a mostani változattól, remélhetőleg ez most is így lesz. Ha ez mégsem következne be, akkor, tekintettel arra, hogy a tervezett új eljárási szabályok korlátok közé szorítják az adózó későbbi védekezési lehetőségeit, alapvető fontosságú lesz, hogy az eljárás mielőbbi szakaszában teljes harci arzenáljával tudjon felvonulni. Az pedig már sajnos az eljárási törvények igazságtalansága, hogy miközben az adózónak az eljárás korai szakaszában már komoly védekezési költségekbe kell vernie magát, ezeket a költségeket senki nem téríti meg neki – még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy mégsem az adóhatóságnak volt igaza.
