Mi mással kezdődhetett volna a MagiCom és az SSC Heroes által szervezett Variációk egy témára üzleti reggeli, amely ezúttal a „Kérdés” címet viselte”? Természetesen kérdéssel. Azaz: hogyan tudunk jól kérdezni? A népszerű műsorvezető, sportriporter szerint egy probléma megoldásához minden esetben egy jó kérdésre van szükség, amelyhez viszont fel kell tárnunk igazi kíváncsiságunkat. Ha nincs bennünk kíváncsiság, akkor csak sztereotip kérdéseket tudunk feltenni. (Márpedig munkáltatóként is tudni kell kérdezni!)
Munkahelyi szituációkban is gyakran előfordul, hogy a munkatársakhoz intézett kérdéseket rövidre zárjuk: „Rendben volt? Oké! Hát, akkor rendben volt”. Ilyenkor a hangsúlyból, a metakommunikációból is láthatjuk, hogy nincs igazi érdeklődés a kérdés mögött, így a válasz sem olyan érdekes és értékes. Sokszor nem végezzük el azt a munkát, hogy belegondoljunk abba, mit szeretne a másik fél. Jó kérdést tehát csak akkor tudunk feltenni, ha megtaláljuk a másikban azt, amire valóban kíváncsiak vagyunk!
<
Kerüljük a felkínált válaszlehetőségeketGundel Takács Gábor szerint gyakoriak az olyan kérdések, amelyekkel rögtön válaszlehetőségeket kínálunk fel. Lehetőleg kerüljük ezeket! Ha nem kínálunk vagylagos választási lehetőséget, akkor egyfajta szabadságot adunk partnerünknek a válaszadáshoz, így egészen mást tudhatunk meg, mint szerettünk volna. Lehet, hogy teljesen más síkon gondolkodó emberről van szó, ezért sok szempontból gazdagabbak leszünk a válasszal. A visszakérdezés viszont jól működhet. Ilyenkor a kérdés mögött már van egy válasz, amely így érdekes helyzeteket teremthet, valamint azt is sugallja, hogy igazi kíváncsiság rejlik bennünk.
Legyen kedve a másiknak válaszolni!
A kérdéseinket gyakran saját érdekeink és belső feszültségeink csökkentése vezérli, hiszen ezáltal „mi akarunk kapni valamit”. Ezt már dr. Almási Kitti fogalmazta meg egy újabb „variációban”, a gyakorló pszichológus szemszögéből. A jó kérdés alapvető feltétele a másik emberre való abszolút odafigyelés és „rákapcsolódás”, olyan kérdést tegyünk hát fel, melyre a másiknak kedve támad válaszolni – de úgy igazából. A fókusz a másik emberen legyen, nem pedig magunkon! Ennek alkalmazásához önismeret, önreflexió szükséges, az önismeret pedig egy életen át tartó folyamat.
Egy jó kérdés abban is segít, hogy egy szituációt, vagy egy másik embert egy egészen más perspektívából közelítsünk meg. Nagyobb sérelmeket is jobb úgy elengedni, hogy átlépünk a másik cipőjébe, és felteszünk egy olyan kérdést, amivel megválaszolhatjuk, hogy a másik miért érez és cselekszik aszerint.
Bakik a kultúrák közötti kérdésekben
De mi történik akkor, ha egy idegen kultúrába csöppenünk? A kultúraközi kommunikációban mind a verbális, mind a non-verbális kommunikáció során könnyen elkövethetünk kisebb-nagyobb bakikat. Dr. Malota Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem docense arra ösztönzött mindenkit, hogy próbáljuk megérteni a normák mögött rejlő indokokat és összefüggéseket. Az adott kultúrák megszokott rendszerekben gondolkoznak, így a társalgási sémák ismerete szükséges ahhoz, hogy ne kövessünk el kisebb-nagyobb bakikat kérdéseink feltevése során. Nagyon nehéz a saját rendszerünkből, és kultúránkból kilépni.
A kulturális háttér a verbális kommunikációban, akár munkaszituációkban is eltérésekhez vezethet, hiszen egy amerikai vagy akár görög munkavállaló eltérő módon értelmezhet egy adott feladatot. Ezek a társadalmi sémák meghatározzák a kérdezés kultúráját is. Az európai társadalom kérdezési stílusa olyan, mint a tenisz: pattognak a labdák oda-vissza. A japánoké a bowlinghoz hasonlít: valaki mond valamit, majd csend, eltelik egy kis idő míg felveszi a golyót, utána válaszol. Míg a mediterrán kérdezés az úszáshoz hasonlít: több sávban egymással párhuzamosan „kérdeznek” a résztvevők.
Szerző:
