Japánban a bruttó hazai termék (GDP) 3-3,5 százalékát költik évente innovációra, az Egyesült Államokban ez az érték 2,5 és 3 három százalék közé esik. Az EU 28 tagállamának átlaga is eléri az évi két százalékot. Magyarországon tavaly a GDP 1,39 százalékát (468 milliárd forintot) fordították K+F-re, ami nagyjából szinten maradást jelentett az előző két esztendő értékeihez képest. Ennek megfelelően a magyar kormány is célul tűzte ki nemzeti innovációs stratégiájában, hogy 2020-ra a kutatás-fejlesztési ráfordítások a GDP 1,8 százalékára növekedjenek. Ez nem is lehetetlen vállalás, miután 2014 és 2020 között kutatási, fejlesztési, innovációs célra összesen 1200 milliárd forintos összeg áll rendelkezésre az uniós alapokból, illetve hazai állami forrásokból.
Az NKFIH már gőzerővel pályáztat: az NKFI Alap és az Európai Unió operatív programjai hozzávetőlegesen 230 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyújtanak kutatásfejlesztési célra, és ezt fejeli meg a 200 milliárd forintos visszatérítendő keret. Tavaly például 147 milliárd forint értékben írtak ki olyan pályázatokat, amelyek kifejezetten a vállalkozások és az állami pénzből gazdálkodó kutatóhelyek közötti együttműködés erősítését célozzák. Ezek során persze ki kell küszöbölni azokat a hiányosságokat, amelyekre fejlesztéspolitikai szakértők hívták fel a figyelmet: eszerint a vállalatok kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének támogatására kiírt pályázatokon a nyertes cégek egy részénél felmerül a gyanú, hogy az elnyert uniós forrás jelentős részét érdemi kutatás vagy fejlesztés helyett eszköz- és gépvásárlásra, illetve bérekre fordítja. Ezért a szakértők úgy vélik, alaposabban, körültekintőbben kell eljárnia a támogatások odaítélésénél az innovációs hivatalnak. Ráadásul a pályáztatási rendszert, minden átszervezés ellenére, még mindig lassúnak és bürokratikusnak találják a résztvevők.
A vázolt problémák ellenére rég voltak olyan kedvezőek a kilátások a magyarországi innováció előtt, mint most. Úgy tűnik, az állam igyekszik aktív szereplőként fellépni ezen a területen, bár a szabályozás terén még van mit javítania. Ebből a szempontból előremutató lehet Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter minapi bejelentése, miszerint a versenyképesség növelése érdekében a startup cégek adókedvezményeit német mintára módosítják úgy, hogy három évig járjon a kedvezmény, és a befektetési érték 25 százalékát kapják vissza az ide fektető cégek. Mindezek után már a vállalkozásokon van a sor: nekik kell eldönteniük, akarnak-e fejleszteni, mennyire érzik biztosnak hosszú távú befektetésük megtérülését.
2017 további 730 milliárd forintot tartogat a hazai kis- és középvállalkozások számára, melyből 577,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás és 167,87 milliárd forint kedvezményes hitel. A fenti összegből december 7-ig – több mint 450 milliárdos kerettel – már több jelentős GINOP és VEKOP pályázat is megjelent, amelyekben többek között kapacitásfejlesztésre, innovációra, energetikára és informatikai fejlesztésre pályázhatnak a kis- és középvállalkozások. Ezeket a pályázatokat majd januártól nyújthatják be a pályázni vágyók. Nagy a tét a következő pár hónapban, hiszen a cél, hogy a teljes magyar keretet kiírják 2017-ben.
