A Budapesti Gazdasági Egyetemen 2017 tavaszán létrehozott Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központ (www.budapestlab.hu) hosszú távú kutatási programot indított a magyarországi családi vállalkozásokról. Ezzel most először állt neki egy kutatócsoport annak, hogy szisztematikusan feltárja ennek a körnek a jellegzetességeit, jellemző adatait. Nem véletlenül ezt a vállalatcsoportot választották a kutatók: a családi vállalkozások fontosságát a magyar gazdaságban egyre többször emelik ki a üzleti és politikai döntéshozók. A kutatás azonban – amellett, hogy alapvető kérdésekre világít rá – sok esetben le is rombolja azokat a mítoszokat, amelyekkel a mindennapi közbeszédben is találkozhatunk.
De kik ezek egyáltalán?
Már azzal is van egy kis gond, hogy kit tekintünk családi vállalkozásnak. A családi vállalkozásokra irányuló kutatásokban kulcskérdés, hogy milyen definíciót használnak az elemzések során. Általánosan elfogadott meghatározás hiányában ezt gyakran a kutatást végzők meggyőződése és lehetőségei formálják. A különböző felmérésekben használt definíciók változatossága viszont az eredmények összehasonlíthatóságát nehézzé, olykor lehetetlenné teszi. „A Budapest LAB által vezetett kutatásban 56, korábbi felmérésben alkalmazott definíciót vizsgáltak, ezek közül 12 »illesztésére« került sor, azaz ezen tucatnyi meghatározás alapján végeztünk becslést a magyarországi családi vállalkozások számára vonatkozóan” – mondta a sajtó képviselőinek dr. Radácsi László, a Budapest LAB igazgatója, a kutatási program vezetője, a kutatás első eredményeit ismertető háttérbeszélgetés során.
A kutatás során a Budapest LAB saját definíciót is kialakított a mintában szereplő családi vállalkozások azonosítására. Ez a meghatározás a magyar sajátosságokhoz illeszkedve tartalmazza a nemzetközi gyakorlatban megszokott elemeket, a tulajdonviszonyokra vonatkozó alapvető elvárást, illetve annak biztosítékait, hogy a tulajdonos család – akár a napi működésben történő részvétellel, akár a cég stratégiájának, jövőbeli céljainak meghatározásával – jelentős hatást gyakoroljon a vállalkozás kultúrájára, alapvető értékeire.
Sokan vannak, de nem annyian, mint hiszik
A kutatásban használt definíció szerint, az adatok alapján 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy a kkv-k (legalább három főt foglalkoztató cégek, minimum 50 milliós éves árbevétellel) mintegy 58 százaléka családi vállalkozás, vagyis számuk nagyjából 29 500-ra tehető.
Terület szerint a családi vállalkozások eloszlásában már felfedezhetünk egy különleges vonást: a vidéki területet vizsgálva a keleti és nyugati országrészben nagyjából egyenlő az eloszlásuk, arányaiban azonban Budapesten kevesebb. Érdekes ezt látni, mikor a magyar kkv-k többsége a fővárosban koncentrálódik. A családi vállalkozások a jelek szerint egyenletesebben oszlanak el vidéken, hozzájárulva ezzel a vidék népességmegtartó erejéhez. Ágazatokat tekintve a családi vállalkozások arányosan nagyobb százalékban képviseltetik magukat az olyan (általában magasabb hozzáadott értéket termelő) ágazatokban, mint a feldolgozóipar, a tudományos-műszaki tevékenység és az egyéb szolgáltatások.
Valójában ők is csak kkv-k
A családi vállalkozások az – elsősorban a külföldi, többgenerációs kutatások alapján felállított – hipotézis szerint felelősebben, hosszabb távon gondolkodva működnek, vagy éppen erősebb a munkaerő-megtartó képességük. Jelen kutatás egzakt eredményei alapján azonban megállapítható, hogy ez a magyar cégvilágban még nem igaz: a családi vállalkozások átlagosan nem különböznek más kkv-któl.
„Magyarországon valószínűleg még nem alakultak ki azok a családi és nem családi vállalkozásokat határozottan elkülönítő jellegzetességek, amelyeket Nyugat-Európában például tisztán azonosíthatunk. Nem telt el elég idő, hogy ezek láthatóvá váljanak, mert a környezet és az iparági sajátosságok nagyobb erejű hatást gyakorolnak a cégek működésmódjára, mint a tulajdonosi kör összetétele” – hangsúlyozta Radácsi László.
A családi vállalkozások köre azonban korántsem homogén. A családi cégeknek tulajdonított jellegzetességeket azok a vállalatok kezdik el mutatni a csoporton belül, amelyek már eljutottak az első generációváltásig. A kutatók véleménye szerint jellemzően ezen kihívás leküzdésével érnek meg és válnak a gazdaság egyedi jellemzőkkel rendelkező szereplőivé. Ezért szükség volt a csoporton belül a többgenerációs családi vállalkozások azonosítására. Magyarország sajátos történelmi fejlődéséből fakadóan ezek aránya viszonylag kicsi. A többgenerációs családi vállalkozások (ahol az utódlás lezajlott, vagy öt éven belül esedékes) száma a becslés szerint nagyjából 2866.
Az eredmények megmutatják, hogy a generációváltás aktusa (sikeres levezénylése vagy erre való készülés) valódi tudatosságot feltételez. A mintában szereplő egy- és többgenerációs vállalkozások átlagos alapítási éve között nincs jelentős különbség: 1997 az egyik és 1999 a másik csoport esetében. Ebből arra is következtethetünk, hogy ahol van erre irányuló szándék, ott a vállalkozás húszéves korára el lehetett jutni a családon belüli cégátadásig. (Ugyanakkor az alapító generáció magas kora miatt immár a családi vállalkozások 40 százalékánál lenne esedékes a váltás a régió országaiban.)
A generációváltás valódi fejlődést jelent
A kutatás eredményei azt is alátámasztják, hogy van összefüggés a családi vállalkozások többgenerációssá válása és a növekedési pálya között. A többgenerációs családi vállalkozások mind alkalmazotti létszám tekintetében (többgenerációs családi vállalkozások esetében az átlagos alkalmazotti létszám 13, míg az egygenerációsok esetében 12, a különbség statisztikailag szignifikáns), mind az árbevétel esetében fejlettebbek az egygenerációs cégeknél. A szignifikáns különbség azt mutatja, hogy valódi fejlődési pályát rajzolhatunk fel a generációváltással összefüggésben. Ugyanakkor a generációváltás nem lejátszott meccs.
Dr. Kása Richárd, a kutatás tudományos vezetője, a Budapest LAB tudományos főmunkatársa, aki az eredmények ismertetésénél sorra válaszolta meg az újságírók pergőtűzszerűen érkező kérdéseit, kiemelte, hogy az adatfelvételben részt vevő cégek mintegy 50 százaléka tervezi a családon belül átadni a céget. A cégvezetők átlagéletkora ugyanakkor magasabb az „átlagos” cégvezetői életkornál, meghaladja a hatvan évet. Az adatok és korábbi kutatások során az a kép kezd el kirajzolódni előttünk, hogy sokan a cégutódlás kérdését tekintve átaludták az elmúlt húsz évet. Nem történt meg az utódok olyan szisztematikus kinevelése, ami a mintaként tekintett nyugati családi cégek esetén már teljesen természetes. Elmaradt az a szocializációs folyamat, aminek során a cégvezető gyerekei vagy rokonai már diákként, nyári munkában a cégnél dolgoznak, a tanulmányaikat úgy irányítják, hogy egy nap átvehessék a céget” – mondta Radácsi László.
Bár a nagy, nemzetközi családi vállalatok esetében akár kiterjedt klánokról (testvérekről, unokatestvérekről, menyekről és vejekről) van szó, a kutatás eredményei alapján a hazai családi cégek többsége egyelőre egy házaspár közös tulajdonát és munkáját fogja össze.
A családi vállalkozások jelentős többsége (73%) esetében az alapító Magyarországon sem egyedüli tulajdonos. A családi vállalkozások 47,6 százalékában a tulajdonos vagy ügyvezető házastársa tulajdonostárs a cégben, ennél sokkal kisebb arányban (32,8%) jelennek meg a tulajdonosok között a gyerekek. Más családtagok említése nagyságrendileg ritkább. Ez annyi előnnyel jár azonban a magyar családi cégeknél, hogy még nem jelentkeztek azok a például vagyonmegosztásból fakadó problémák, amelyek sok nyugati családi céget a tönk szélére sodortak.
A szűk család közös munkáját mutató cégműködés az alkalmazottak szintjén is tetten érhető. A családi vállalkozások jelentős részénél a tulajdonos, ügyvezető (61,6%) mellett annak házastársa, (36,7%), gyermekei (32,8%) vesznek részt munkavállalóként a cég életében, az ennél távolabbi rokonok jelenléte alacsony.
Az innováció a szűk keresztmetszet
Bár szintén sokat hangoztatott alapvetés, hogy a magyar kkv-szektor versenyképességének alapját az innováció jelenthetné, a kutatás eredményei alapján ezen a téren bőven van még tennivaló. A magyar kkv-k egyharmada semmilyen innovációt nem hajtott végre az elmúlt két évben, nagyjából egyhatoduk viszont minden – szakirodalomban azonosított innovációs – területen igyekszik fejlődni, nagyjából egynegyedük pedig bizonyos területeken tesz erőfeszítéseket.
A bank és a könyvelő a bizalom bajnokai
Még riasztóbb a családi vállalatok vezetőinek pénzügyi tudatossága, pontosabban annak hiánya. Árbevételi, költség- és eredménytervet hatvan százalékuk készít, átfogó üzleti tervet azonban már csak a vizsgált cégek fele (50 %) készített, kutatás-fejlesztési tervet viszont csak 15-20 százalékuk. A családi cégek 10 százaléka egyáltalán semmilyen tervet nem készít a jövőre. Jellemzően a pénzügyi finanszírozásnál is az „egyszerűség gyönyörködtet” elvét követik. Folyószámlahitellel elégíti ki a vállalkozás pénzügyi szükségleteit a vállalkozások 26 százaléka, 21 százalék inkább a tulajdonosi kölcsön eszközéhez nyúl, 20 százalékuk viszont semmilyen pénzügyi eszközt nem használ.
Megdőlt az a mítosz is, hogy a nők kezelik a kasszát: a vállalkozások 60 százalékában a tulajdonos család férfi tagja kezeli a cég pénzügyeit, csak 23 százalékában a tulajdonostárs női családtag. Akárki is viseli a nadrágot, az biztos, hogy szinte senkivel sem kommunikál. Mindössze 30 százaléka a cégvezetőknek vonja be házastársát a döntésekbe, 25 százalék senkivel sem konzultál. A vállalkozás jövőjével, hosszú távú céljaival, esélyeivel vagy kihívásaival kapcsolatban sem azokkal konzultál a cégvezető, mint gondolnánk. A legnagyobb arányban a banki partnerükkel (25 százalék) beszélik meg a jövőt illető döntéseket, kérdéseket, míg a második helyen (20 százalék) a könyvelőjük szavára adnak.
Önbevallás alapján teljes mértékben etikus a magyar kkv-szektor
A kutatás a vállalkozások felelősségvállalását vizsgáló moduljának talán leglátványosabb száma, hogy önbevallás alapján a cégek majd háromnegyede (71,4%) egy ötös skálán a legmagasabb szinten (azaz teljes mértékben) felelősnek, etikusnak tartja magát, s ez az arány a magukat négyesre osztályozókkal már 95,6 százalékra nő.
A konkrétabb tevékenységek feltérképezése esetében viszont árnyaltabb a kép. A cégek mintegy felénél (56%) létezik olyan intézkedés, amelynek célja a természeti környezet megóvása, és a cégek/tulajdonosok fele (55%) támogat valamilyen társadalmi célt vagy szervezetet. A családi és nem családi vállalkozások között e tekintetben sincs szignifikáns különbség. A támogatók többsége (58%) cégként, 8%-a magánemberként, 33%-a pedig mindkét szerepében szán erre némi pénzt. Ez az esetek mintegy felében (49%) kisebb, évi tíz- és százezer forint közötti összeget jelent, ennél nagyobb, száz- és ötszázezer forint közötti keretet körülbelül egyharmad szán ilyen célra.
