A garanciaszerződés
A garanciaszerződésben és az annak alapján kiállított garanciavállaló nyilatkozatban a garantőr arra vállalt kötelezettséget, hogy a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén a jogosultnak fizetést teljesít. A garanciavállalás a jogosult és egy harmadik személy közötti kötelezettség teljesítésének biztosítására irányul. Ez a garancia természetesen nem tévesztendő össze a hibás teljesítés esetére vállalt jótállással, amelyet a hétköznapokban szintén garanciának szoktak nevezni.
A garanciaszerződés egyik legfontosabb jellemzője, hogy a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt. Ez azt jelenti, hogy a garantőrt nem illetik meg azok a kifogások, amelyet a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A garanciaszerződést ez különbözteti meg a kezességtől. A kezesség járulékos jellegű, azaz a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez kötődik, amelyért kezességet vállalt. Így a kezes érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyek az alapkötelezettség kötelezettjét is megillették, például hivatkozhat az alapkövetelés elévülésére vagy érvénytelenségére. Ilyen jogok a garantőrt nem illetik meg. A garantőr csak azokat a kifogásokat érvényesítheti, amelyek őt a jogosulttal szemben saját személyében megilletik.
A garanciaszerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni. Garanciát leggyakrabban bankok vagy más pénzügyi intézmények vállalnak, de megtehetik ezt más vállalkozások is. Viszont a törvény kizárja, hogy fogyasztó garantőr legyen. Ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes.
A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. A jogosultnak pontosan be kell tartani a nyilatkozatban előírt feltételeket, mivel a garantőrnek akár kisebb hiányosság esetén is meg kell tagadnia a fizetést. A garantőr teljesítését leggyakrabban meghatározott alakban és tartalommal benyújtandó okiratokhoz szokták kötni.
A garantőr köteles késedelem nélkül értesíteni a kötelezettet a fizetési felszólítás kézhezvételéről. A garantőr késedelem nélkül köteles a kifizetést teljesíteni vagy a teljesítés megtagadni. A teljesítés megtörténtéről a garantőrnek a kötelezettet haladéktalanul értesítenie kell. Ha pedig a teljesítést megtagadja, akkor erről, és a megtagadás indokáról kötelezettet és a jogosultat haladéktalanul értesíteni kell.
A garantőr megtagadja a pénzösszeg kifizetését a jogosultnak, ha a fizetési felszólítás nem teljesen felel meg a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeknek. Ezen kívül nem köteles a garantőr a fizetést teljesíteni akkor sem, ha a rendelkezésre álló információk alapján a jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen él a lehívás jogával. Ha e körülményekre a fizetés teljesítése után derül fény, a garantőr a kifizetett összeget visszakövetelheti.
A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerűen vagy rosszhiszeműen jár el, ha például a benyújtott okmányok bármelyike hamisított. Ugyanez a helyzet, ha a rendelkezésre álló információk alapján a kötelezett már teljesítette azt a kötelezettséget, amelyért a garantőr garanciát vállalt, ezért az összeget nem lehetne lehívni. Szintén rosszhiszemű és visszaélésszerű eljárás, ha a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt. A kifizetést ez esetben is megtagadhatja a garantőr. A kifizetés megtagadására ad okot, ha a garantőr információi szerint bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt. Kivételt képez az az eset, ha a garancia erre az esetre is szólt.
Szerző:
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
