Egy pillanatra lecsillant a remény, hogy sikerül mérsékelt kormányt alakítani Görögországban, ahol a múlt vasárnapi választások óta tart a belpolitikai válság. A kormányalakítással éppen harmadikként próbálkozó szocialista Paszok párt ugyanis megegyezésre jutott a legnagyobb parlamenti erőnek számító konzervatív Új Demokrácia (ND)párttal. A két erőnek azonban még együttesen sincs elég képviselője a kormányalakításhoz, a Paszok 41, az ND 108 helyet szerzett a 300 helyes parlamentben, így éppen három képviselő hiányzik a többséghez, azaz a 151 szavazathoz.
Evangelosz Venizelosz a Paszok vezetője ezért a 19 képviselővel rendelkező Demokratikus Baloldal-t is megkísérelte meggyőzni, hogy csatlakozzanak a kormánykoalícióhoz. A szocialista formáció azonban nemet mondott a felkérésre, így minden valószínűség szerint a hétvégén új választásokat írnak ki júniusra.
Ez azonban akár nagyon rossz hír is lehet az eurózónának, a felmérések szerint ugyanis a kormányalakítási kísérletezésből a radikális baloldali Sziriza párt jött ki a legjobban, ugyanis jelentősen növelte támogatottságát, így lehetséges, hogy egy új választási fordulóban még a jelenlegi 52 képviselői helyénél is többet szerezne.
A bizonytalanság miatt a hét elején kialakult piaci pánik lecsengőben van, a jelek szerint a piacok beárazták Görögország esetleges távozását a az eurózónából.
Figyelmeztetés Berlinből
Ugyanakkor a német külügyminiszter szokatlanul keményen figyelmeztette Athén és Párizst a fiskális paktum tiszteletben tartására. Guido Westerwelle a német parlamentben elmondott beszédében a Francois Hollande által megkérdőjelezett uniós fiskális paktumról szólva hangsúlyozta: "az államok közti megállapodásokat nem érvénytelenítik az új választások". A költségvetési szigort és adósságcsökkentést előíró szerződéssel vége az adósságból finanszírozott gazdaságpolitikának, és "ez így is marad" - szögezte le Westerwelle, hozzátéve, hogy a gazdasági növekedést a versenyképesség javulását eredményező szerkezeti reformokkal lehet beindítani, és "nem lehet megvásárolni az eladósodás árán".
A görögországi fejleményekkel összefüggésben Westerwelle hangsúlyozta: nem lehetséges a pénzügyi támogatás folytatása, ha Athén eltér a nemzetközi hitelezőkkel kidolgozott reformprogramtól. Németország továbbra is szolidárisan viszonyul az euróövezeti társállamhoz, de "a szolidaritás nem egyirányú utca". Hozzátette: "segíteni akarunk Görögországnak, de a görögöknek is akarni kell, hogy segítsenek nekik".
Az euróövezet megbirkózna Görögország esetleges távozásának következményeivel - véli a német pénzügyminiszter. Wolfgang Schäuble egy pénteki lapinterjúban kifejtette: nem lehet egy államot sem arra kényszeríteni, hogy az euróövezet tagja maradjon, az pedig "téves feltételezés, hogy nem tudnánk reagálni hirtelen bekövetkező, előre nem látott eseményekre", hiszen a közös pénzt használó övezet sokat tanult az utóbbi két évben, és védekező mechanizmusokat is kifejlesztett. "Csökkent a más euróövezeti tagállamokat fenyegető fertőzésveszély és ellenállóbb lett az övezet egésze" - mondta Schäuble.
Hozzátette: "senki sem fenyeget senkit, de őszintén, tisztességesen és nyíltan meg kell mondani görög barátainknak és partnereinknek, hogy nincs más út, csak az, amelyről megállapodtunk". Görögország csak a reformok útján érheti el a stabilitást és a gazdaság felgyógyulását a válságból, ami nehéz terhet jelent a görög társadalom számára, ugyanakkor "Európa országai és a magánhitelezők rendkívül messze menő engedményeket tettek" és igen nagy kockázatot vállaltak. "Görögországnak meg kell érteni, hogy ezért cserébe teljesítenie kell kötelezettségeit" - hangsúlyozta Schäuble a Rheinische Post című lapnak adott interjúban.
Az írek is nemet mondhatnak a megszorításokra
Franciaország és Görögország már bebizonyította, hogy el lehet utasítani azt a gondolkodásmódot, amely csak a megszorításokban képes látni a pénzügyi válság megoldását. Május 31-én népszavazást rendeznek Írországban az Európai Unió pénzügyi stabilitási paktumáról, és elképzelhető, hogy a szigetország lakossága ezúttal nem lesz olyan "jó kisfiú", mint eddig volt - írta Gavan Titley és John O'Brennan a The Guardian című brit lap internetes számában csütörtök este megjelent cikkében.
Az ír politikai elit, az Európai Unió iránti hűsége jeléül úgy döntött: a legjobb nem sokat törődni az európai valósággal. Lehet, hogy a megszorító gazdaságpolitika egy "ember által előidézett katasztrófa" Európában, mégis a jobbközép Fine Gael és az ír Munkáspárt alkotta kormánykoalíció azt a szerepet szánta az országnak, hogy Frankfurt és Berlin kiterjedt katasztrófatagadó kísérletezésének reklámja legyen. Már régóta nyilvánvaló, hogy a kiadáscsökkentéssel és piacorientált reformokkal próbálkozó neoliberális takarékoskodás csak állandósítja a recessziót, és gazdasági depresszióhoz vezet, mégis a hivatalos dublini stratégia a politika felett álló tartományba helyezi a nadrágszíjmeghúzást, úgy tekint rá, mint egy mindenki által meghozandó áldozatra a befektetői "bizalom" érdekében.
A bizalom nehezen elnyerhető valami, amit az is bizonyít, hogy a hitelkamatok Írországban még mindig sokkal magasabbak, mint Olaszországban vagy Spanyolországban, és a kiadáscsökkentés politikája négyévi költségvetési karcsúsítás és szociális ínség után sem tudta megváltoztatni az ír gazdaság alapjait. A kérlelhetetlen fantázia természetesen ellenáll a valóságnak, viszont az, hogy a francia és a görög választók határozottan elutasították a "megszorításfétist", megnyitotta az ellenállás egyfajta demokratikus terét éppen akkor, amikor Írországban - közvetlenül a népszavazás előtt - kialakulófélben van egy népi ellenállási mozgalom. Ettől függetlenül igaz, hogy a "Szavazz a stabilitásra!" nevű mozgalomnak - amely az EU-s paktum elutasítására buzdít - még meg kell birkóznia azzal a nehéz feladattal, hogy a választók meggyőzése céljából meghatározza, mit ért stabilitás alatt.
