Korlátlan fogyasztási lehetőséggel csábítják vendégeiket az all you can eat éttermek. A rendszer lényege, hogy egy fix ár befizetése után ki-ki annyit fogyaszt az ételekből, amennyit csak szeretne. A kérdés, hogyan éri meg a tulajdonosoknak.
Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!
Az all you can eat éttermek az árakat átlagosan 1200 és 6000 forint között alakítják ki, többek között annak függvényében, hogy a betérők az italokból is korlátlanul fogyaszthatnak-e, mennyire széles a választék, és milyen minőségű alapanyagokat használnak. Az ilyen vendéglők többsége más áron fogadja vendégeit ebéd- és vacsoraidőben, illetve hétköznap és hétvégén.
Miért éri meg?
Hogy a vendégnek miért szeretik a korlátlan fogyasztásra invitáló éttermeket, az nem tűnik rejtélynek (a valós okokról ld. keretes írásunkat). Annál inkább kérdéses, vajon miért dönt úgy egy vállalkozó, hogy nem szab határt a beülők ételszedésének. Azt rögtön tisztázni is kell, hogy a "korlátlan fogyasztás" nem is teljesen igaz, hiszen a vendéglők annyit általában megszabnak, hogy a fix ár két-három óra hosszára vonatkozik.
Az egyik ilyen étterem egyik volt vezetője – név nélkül – lapunknak elárult néhány szakmai titkot.
Kép:Flickr/KerryLannert
- Legyen szó bármilyen étteremről, a vállalkozó jól szeretne járni, vagyis profitot kíván termelni. Ez csak akkor sikerülhet, ha rájön, min spórolhat a legtöbbet. Egy étterem költségeivel kapcsolatban nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem is az alapanyagok kerülnek a legtöbbe, hanem a munkaerő. Ha egy vendéglő svédasztalos rendszerben működik, máris elegendő egy kisebb létszámú személyzet, hiszen az ételeket a vendégek maguk viszik az asztalukhoz, így a pincéreknek csak a tányérok leszedése és az ital kivitele jelent feladatot. Nem szükséges feltétlenül valamennyi szakácsnak teljes műszakban dolgoznia, hiszen a készételek már reggel megfőzhetők, és a la carte étlap nélkül napközben a frissen sültek elkészítéséhez is elegendő kevesebb ember – mondta a szakember.
Tévhit, hogy a vendégek "túleszik magukat" és ezzel csökkentik a tulajdonosok hasznát.
Tippek a tudatalattira ható árazáshoz
Az emberek annyira utálják a fizetéssel járó fájdalmat, hogy úgy tűnik, hajlandók akár többet fizetni azért, hogy elkerüljék. Szívesebben fizetnek ki inkább egyszerre akár egy nagyobb összeget, hogy utána ne a termék élvezetekor kelljen szembesülni azzal, hogy mibe kerül. Kiváló példa erre az all you can eat éttermek módszere. A vendégek jelentős többsége közel sem fogyaszt végül akkora értékben, mint amit előre kifizet, mégis, jól érzi magát attól, hogy nem a finom ételekkel megrakott asztal előtt kell mérlegelnie, hogy belefér-e még egy abból az ínycsiklandó desszertből. Váltsunk átalányfizetésre, máshol is megéri!
- Egy igényes all you can eat étterem meleg étel pultján 2-3 féle leves, néhány ragu, és 2-3 féle köret található. A hideg pult lehet egy kicsit gazdagabb: felvágottakat, sajtokat, előételeket és természetesen salátákat kínálva. Igaz, hogy a vendégek zöme szívesen végigkóstolja az ételeket, ám igen kevesen vannak, akik összességében képesek 1-1,5 adagnak megfelelő mennyiségnél többet magukhoz venni. Ezzel kapcsolatban amúgy érdekes tapasztalat, hogy mi, magyarok szeretünk "zabálni", a német vendégek pedig gyakran túlzásba is viszik a szerénységet. Némely vendéglő egyébként figyeli, hogy ki mennyi maradékot hagy a tányérján, és amennyiben az megfelel egy szokásos ételadagnak, külön kiszámlázza.
Trükkök az ételekkel
Igazságtalan lenne az all you can eat éttermeket általánosítva tisztességtelenséggel vádolni, ám némelyikük nyilvánvalóan alkalmaz néhány etikusnak semmiféleképpen sem nevezhető trükköt. Az egyik lehetőség főleg akkor jöhet szóba, ha egy helyen az italért külön kell fizetni: egyszerűen szándékosan elsózzák a leveseket, hogy a vendégek jobban megszomjazzanak.
A szakértő szerint viszont nincs abban semmi kivetnivaló, ha az amúgy jó minőségű alapanyagokkal variálnak a haszon, vagy a veszteség elkerülése érdekében.
- Egy pulykacombot többféleképpen is el lehet készíteni, ha ismerjük a fűszereket és a különféle mártásokat. Ha reggeli menüt is kínálunk, a korán el nem fogyott sonkából estére készíthetünk tekercset vagy rántott palacsintát.
Informátorunk ismer olyan all you can eat vendéglőket, melyekben pincér viszi asztalhoz a választott ételt. Többségük a finoman fogalmazva is parányi adagokkal, illetve a kötött idejű étkezés ellenére is hosszas várakozási idővel próbálja szűkre szabni a fogyasztást.
K.
Olcsó húsnak tényleg híg a leve?
A várható minőségről sokat elárul a megállítótáblán hirdetett ár. A Piac & Profit.hu munkatársa a cikk érdekében beült néhány, más és más árkategóriát képviselő all you can eat vendéglőbe.
Az egyik bisztró megállítótáblája 1200 forintos ígérettel csábította be a vendégeket. Az ételek jól fűszerezettek és ízletesek voltak, ám a húsok minőségéről már nem sok jót tudnánk írni: a rántott csirkemellben alig akadt értékelhető hús, az étel nagyobb részét a porc tette ki. A bolognai raguban ugyancsak találtunk oda nem illő állati származékokat. Az étterem séfje salátákkal nem bíbelődött, a vendégnek náluk savanyúságokkal kell beérnie. Az üdítőitalokat külön fölszámolták, két decis palackonként 350 forintért.
Az egyik kínai vendéglőben 2700 forintért fogyaszthat a nagyérdemű tetszése szerint. Az ételek minősége az ízeket és az alapanyagokat is beleértve jócskán felülmúlta az átlagos kínai gyorsbüfékben megszokottat, viszont az igazán jó éttermekét nem közelítette meg. Az üdítőért szintén külön kellett fizetni. A fél literes palackokban adott italért 350 forintot kértek el.
Egy harmadik étteremben vacsoraidőben tettük tiszteletünket. Azért akkor, mert maga az étterem is hirdeti, hogy akkor bővebb a kínálat. 5900 forintunkért igen jó minőségű gulyást, tatár beefsteaket, és vadragut ehettünk. Az igencsak vékonyra szelt grillezett húsokhoz számos mártás közül választhattunk, korrekt összhatással. A süteményes pulton talált édességek megkóstolása után viszont úgy döntöttünk, hogy a gasztronómiai estet inkább egy cukrászdában fejezzük be. Az ital az alapárban benne foglaltatott, viszont megfigyelhettük, hogy az első rendelést szinte azonnal az asztalunkra tették, a másodiknál már többet kellett várnunk, akárcsak a harmadiknál és így tovább. Szándékosság okozta ezt, vagy csak véletlenül jött ki így a lépés? A pincérek biztosan tudják a választ.
