Az ilyen, megtévesztő céllal fogalmazott üzleti feltételek stratégiájában élen járnak a légitársaságok. Az EU döntései alapján az utasnak több száz eurós kártérítés jár, ha gépe három óránál többet késik, vagy járata kimarad. Az utasok százezrei inkasszó-cégekre bízzák követeléseik behajtását, mivel sem kedvük, sem ismereteik, sem idejük nincsen a légitársasággal egyezkedni.
A Ryanair viszont évek óta olyan pontot épített be üzleti feltételeibe, amelyek szerint az utasok sok esetben nem adhatják át követelésüket behajtónak, kártérítésért csak maguk folyamodhatnak. Miután az EUFlight portál ezért két éve beperelte a Ryanairt, a cég annyi módosított, hogy bár át lehet adni a követelést – de nem vállalkozásnak, hanem csak természetes személynek...
A Der Spiegel megírta, hogy a nürnbergi közigazgatási bíróság ezt is jogtalannak minősítette és megállapította: „A követelés átadásának tilalmával a fogyasztót akadályozzák kártérítésének megszerzésében, holott joga van szabadon dönteni arról, hogy – díj ellenében – átadja követelését arra szakosodott vállalkozásnak.”
Másképp próbálta megtéveszteni utasait a nemrég csődbe ment Air Berlin. Miközben a légitársaság már leállította gépeit, továbbra is adott el jegyet leányvállalata, a Niki járataira – amíg aztán az utóbbi is csődbe ment és vagy kétszázezer Niki-jegyet nem tudtak vásárlóik felhasználni.
Az Air Berlinnél ez ezekért a jegyekért befolyt pénzeket külön számlán helyezték el – de nem értesítették azok vásárlóit, hogy bár az Air Berlin csődbe jutott, az ő visszajáró pénzük megvan. A károsultaknak maguktól kellett felfedezni, hogy azt visszakaphatják.
