A korábbi évekhez képest 2015 óta nagyot változott a cégvilág: jelentősen csökkent a felszámolások, kényszertörlések száma, emellett 2017 első negyedévében már a végelszámolások mennyiségében is 5,16 százalékos csökkenést láthatunk az egy évvel korábbi állapothoz viszonyítva. Igen látványos folyamat a felszámolási eljárás alatt lévő cégek mennyiségének évről évre hasonló ütemű csökkenése. 2017 első negyedévében 27,63 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbi állapothoz képest a felszámolás által fizetésképtelenségi helyzetbe jutott vállalkozások száma. A kényszertörlések 2014-es kiugróan magas értéke után – amikor is 9697 cég került ilyen eljárás alá három hónap alatt – csökkenésnek indult ez a mutató is – derült ki a Bisnode adataiból. Általánosságban elmondható, hogy jelentősen javult a fizetési fegyelem, biztonságosabban lehet a cégekkel üzletelni, s ma, ha egy vállalkozás kiállít egy számlát, jó eséllyel időben megkapja annak ellenértékét is. Ez az állapot azonban nem tart örökké - figyelmeztet Keleti József, a nemzetközi céginformációs szolgáltató country managere.
Tényleg jó a helyzet, vagy a statisztikák torzítanak?
– Ez kegyelmi állapot. Néhány iparágat kivéve egészségesnek mondható a magyar cégvilág. Enyhén csökkenő-stagnáló cégszám mellett jelenleg száz vállalatból legfeljebb egy olyan van, amely egy éven túl fizeti a számláit. Korábban ennek három-négyszerese volt az ilyen notórius késők aránya, egyes iparágakban pedig, mint a magasépítésben, a tízszerese. A válság utáni helyzet, amikor magas volt a késedelmek és a nemfizetések aránya, szigorú szabályokra kényszerítette a vállalkozásokat. Gyakrabban nyúltak olyan eszközökhöz, mint a faktoring vagy a behajtás. Most azt látjuk, hogy szalad a szekér, elnézőbbek is a cégek. A korábban kockázatosnak minősülő ágazatok, mint az építőipar, remekül teljesít, erős a kereslet.
Mára ezek szerint lazábban kezelik a fizetési késedelmeket?
– Egyre több esetben tapasztaljuk azt, hogy a korábbi rigorózusabb szabályokhoz képest könnyített fizetési feltételeket szabnak, hosszabb fizetési határidőket hagynak, ráérősebben küldik a fizetési felszólításokat. Ha ez a folyamat nem áll meg, akkor előbb-utóbb ismét eljöhet a meglepetések időszaka. A 2008 utáni években, a válság idején és az azt követő nehéz időkben sokan megégették magukat, ezért még mindig óvatosabbak a cégek, de csak idő kérdése, hogy a gazdaságban elterjedő hurráoptimizmus ne forduljon meg. Azok a vállalatok, amelyek most nem ügyelnek a megfelelő fizetési feltételek betartatására, bajba kerülhetnek, amikor már nem fog ennyire menni a szekér.
Néhány évvel ezelőtt még az építőipar volt messze a legkockázatosabb iparág, mára a vendéglátás és a szálláshely-szolgáltatás vette át a vezető helyet a kockázati ranglistán.
– Két dolgot kell szem előtt tartanunk. Az egyik, hogy nemcsak az építőipar, hanem minden szektor jelentősen javított, akár a fizetési fegyelmet, akár a cégfelszámolásokat, kényszertörléseket vagy bedőléseket nézzük. Az építőipar azért tűnik különlegesnek, mert itt a helyzet a nagyon rosszról váltott a normálisnak mondható állapotba. De nem szabad elvonatkoztatni attól sem, hogy az építőiparban most erős keresleti piac van, nagyon jól alakul a rendelésállomány, szó szerint több a megrendelés, mint amit a cégek el tudnak végezni, így most minden szépnek és jónak tűnik. Azonban nem ment végbe tisztulási folyamat az ágazatban. Ugyanazok a tulajdonosok, akik négy-öt éve még sorra döntötték be a cégeiket, és hagytak maguk mögött tartozásokat, újra ott láthatóak a cégbírósági bejegyzésekben. Sajnos ezért úgy gondolom, ha megváltozna a gazdasági helyzet, most ismét lánctartozásokról, kifizetetlen alvállalkozókról, egyik pillanatról a másikra eltűnő cégekről olvashatnánk. Ezért is létkérdés a vállalkozások számára, hogy monitorozzák üzleti partnereiket. Hosszú távon ugyanis óriási kockázatot vállalnak, ha nem tudják, kivel kötnek üzletet. Márpedig két-három év múlva minden megváltozhat. Már most is látszik, hogy néhány építőipari cég nem fogja tudni tartani a vállalt határidőket, egyszerűen nincs meg hozzá a munkaerő – és ami van, azt se tudják megtartani –, ezért pedig amikor a megrendelők lekérik a kötbéreket, abból gond lehet. Majd akkor meglátjuk, mennyire stabil az építőipar helyzete.
A munkaerőhiány nem csak az építőipart fenyegeti…
– Igen, a most legkockázatosabbnak tekinthető szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazatban is részben ennek tudhatóak be a bajok. Az elmúlt években ugrásszerű minőségemelkedés ment végbe a magyar vendéglátásban, mindinkább elvárt a jó minőségű szolgáltatás, amiért viszont a munkavállalók magasabb bért várnak el, de ezt a kisebb vendéglátó-ipari egységek egyszerűen nem tudják lekövetni. Persze ez minden ágazatra igaz lehet, amelyben a vállalkozások nyomott bérszínvonalon próbálnak meg értéket teremteni. Akik nem tudnak olyan üzleti modellt kialakítani, amelyben magasabb béreket képesek fizetni, azoknak vége. A vendéglátásban viszont nem lehet az égig emelni az árakat, ez a szolgáltatás hagyományosan árérzékeny Magyarországon. Így az ágazatban egyfajta tisztulásra számíthatunk a következő években.
Önök is megérzik a munkaerőhiányt?
– Ez a probléma az egész magyar gazdaságot sújtja, mi sem vagyunk ez alól kivételek. Nekünk is be kellett látnunk, hogy bizonyos munkakörökben magasabb fizetéseket kell adni, mint amit megszoktunk. A legfontosabb, hogy minden vállalatnak olyan stratégiai pályára kell állnia, hogy a magasabb bér kigazdálkodható legyen. Mi ezt sikeresen megtettük. Az már most látható, hogy előbb-utóbb országos szinten is jobban meg kell közelítenünk az uniós bérszínvonalat. Ez lehet a megoldás is a munkaerőhiányra: akik külföldre mentek a jobb fizetés reményében, azok magasabb itthoni bérek hírére visszatérhetnek. Mindannyian hallottunk olyan történeteket, amelyekben a külföldre szakadt hazánkfia megcsinálta a szerencséjét, de minden sikersztorira több olyan is jut, hogy a jó kereset mellett a magány és egyedüllét sújtja a kint dolgozó magyarokat. Ezek az emberek visszacsábíthatók, és vissza is kell őket csábítanunk.