elnök-vezérigazgatója az új hiteltermékeket
bejelentő sajtótájékoztatón
Négy forrásból érkezhet pénz a gazdaságba. A belső fogyasztásból, ami a válság óta legjobb esetben is csak stagnál, a hazai költségvetésből, amely ma küszködve igyekszik fenntartani az egyensúlyt, az export piacokról, ahol viszont a cégek piacra jutásához is támogatásra van szükség, valamint uniós alapokból. Ez utóbbi zsákban jelenleg 3500 milliárd forint van. Krisán László, a KAVOSZ vezérigazgatója szerint minden eszköz megengedett és kötelező is ahhoz, hogy ezt a forrást az ország hasznosítsa.
A kis- és középvállalatoknak ma leginkább az uniós támogatások jelenthetnek megfizethető forrást, de az önrész biztosítása valamint az Európai Unió programjait jellemző utófinanszírozási konstrukció legtöbbjük számára vállalhatatlan. Egy átlagos hazai cég nem, vagy csak nagyon drágán jut forráshoz, és a pénzintézetek is veszítettek hitelezési kedvükből és képességükből. Amúgy ez a betétesek védelmében érthető is, a kérdés viszont az, hogy hol van az egészséges határ, amelyet a prudencia megkövetel. Ma lehet, hogy túl alacsonyan van a léc, így még a hitelképes vállalkozások sem jutnak mindig piaci forrásokhoz. Ez nem jó. Tragikus a piacok hiánya is, és nem látszanak a hazai fogyasztás növekedésének jelei sem. Kizárólag az export húzhatja a gazdaságot. Ezen kívül hiányzik a tőke és a hit is. Azokban az országokban, ahol családi vagyonok épültek fel, a cégeket kevésbé rázta meg a válság. Az elmúlt 50 évre visszanyúló tőkehiányból ered, hogy a hazai vállalkozásoknak nincs tőkekultúrájuk sem. Ez magyarázza azt is, hogy miért ilyen alacsony például a hazai kockázati tőke befektetések aránya. Holott a kisvállalatok számára számtalan előnye lenne annak, ha bevonnának egy tőkeerős társat.
A bankok viszont azt állítják: szívesen finanszíroznák a cégeket, forrásuk is lenne, de a kis- és középvállalatok nem akarnak hitelt felvenni. A Széchenyi Kártya Programok statisztikái is ezt mutatják?
— A Széchenyi Kártya Program előnye, hogy nagyon sok szereplője van, de nem az állam és nem a bankok működtetik, hanem azok a vállalkozások, amelyek maguk is haszonélvezői. Ebből eredően a termékek kialakítása a valós piaci igényekre reagál. Nem azért dolgozunk ki egy új programot, vagy alakítunk át kondíciókat, mert mi azt gondoljuk, hogy szükség van rá, hanem azért, mert a piaci szereplőktől hozzánk beérkező információk alapján van rá igény. Naponta 100-150 vállalkozó fordul meg a 300 irodánkban. A tőlük kapott információk adják az új termékek alapját. Ma például egyértelműen látszik, hogy a hosszú lejáratú beruházási hiteleket nem keresik a cégek, viszont az uniós vissza nem térítendő támogatások sok vállalkozást ösztönöznének fejlesztésre. Ötletben nincs hiány, ennek ellenére jelen pillanatban kérdéses, hogy sikerül-e Magyarországnak lehívnia a még rendelkezésre álló 3500 milliárd forintot. A válság során kivérzett cégeket eleve elrettenti a saját erő szükséglet, és az EU pénzekre jellemző előfinanszírozási kötelezettség sem vonzó. Az erősen forráshiányos önkormányzatok, és a cégek sem tudják így megvalósítani a projekteket. Az elmúlt két-három évben szinte minden vállalkozás felélte a tartalékait, nincs hová nyúljon. Látni kell, hogy segítségre van szükség ahhoz, hogy a még szabad forrásokhoz az ország hozzájusson. Ez Magyarország számára az első és legfontosabb feladat. Biztos vagyok abban, hogy a Széchenyi Önerő Kiegészítő és a Támogatást Megelőlegező hitelkonstrukciókra van szükség és igény.
Hol lehet igényelni a hiteleket?
– A két új termékünket egyelőre az UniCredit Bank nyújtja, de bízom abban, hogy hamarosan a többi partnerbankunknál – jelen pillanatban már 10 hitelintézet csatlakozott a Széchenyi Kártya Programhoz– is lehet igényelni az állami kamattámogatásos forrást.
A legtöbb cég ma sem a múltbéli teljesítménye, sem a piaci kilátásai miatt banki szemmel nem hitelezhető. Miért nyújtanák a pénzintézetek szívesen a KAVOSZ termékeit? Ebben az esetben más a hitelelbírálás?
– A bank azért finanszírozza nehezen a kisvállalkozásokat, mert számára túl kockázatos ez az ügyfélkör. A támogatott konstrukció része az állami garanciavállalás a Garantiqa Hitelgarancia Zrt-n keresztül, a kihelyezett összeg 80 százalékáig. Mivel így csökken a bankok rizikója, a termék árát is sikerült leszorítani. A bankok által kérhető kamat marzs maximalizálása mellett a két százalékos állami kamattámogatás is kedvezővé teszi a konstrukciót. A jelentősen kedvezőbb feltételek mellett szélesebb vállalkozói kör válik finanszírozhatóvá. Növeli a hitelezhető cégek körét az is, hogy tízmillió forint hitelösszegig nincs szükség ingatlanfedezetre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a vállalkozásoknak nem kell megfelelniük a hitelbírálaton – úgynevezett KO kritériumok ebben az esetben is vannak – de a termék ára és a kérhető fedezetek szűkítése miatt többen jutnak át a rostán. A végleges hiteldöntést a bank hozza meg, de a KAVOSZ előszűr, amely során számos szubjektív információt is figyelembe tudunk venni. Azzal könnyítjük meg a pénzintézetek döntését, hogy a korábbinál több információt juttatunk el egy-egy cégről a pénzintézethez. A hitelezhető cégek az igényléstől számított három héten belül hozzájuthatnak a hitelhez.
Mekkora díjakkal kell az ügyfeleknek számolniuk?
– Nincs egységes THM; a hitel díja a kért összeg nagyságától függ. Általánosságban azt lehet mondani, hogy havonta egy százalékos költséggel számolhatnak a cégek.
Az EU-pályázatok támogatásintenzitását az unió szabályozza. Ebből az aspektusból nem kifogásolható a támogatás megelőlegező támogatott hitel?
– Plusz előnyöket jelentő támogatást valóban nem enged az unió, de sikerült megoldást találnunk a problémára. A Széchenyi Támogatást Megelőlegező Hitel esetében 2 százalék az állami kamattámogatás, és egy „háromszögű” konstrukciót hoztunk létre: a pályázó a jövőben befolyó támogatás összegét engedményezi a hitelező bankra a faktoráláshoz hasonlóan.
Nem tart attól, hogy ahogyan a beruházási hitel nem kapós, ezek a konstrukciók is csak egy szűk réteghez fognak eljutni?
–Mi valós igényekre adunk valós válaszokat. Azt gondolom, hogy nagyon sok kisvállalat él majd a lehetőséggel, hiszen forráshoz juthat. A Széchenyi Kártya Program népszerűsége sem esett vissza a válság hatására, sőt! Volt olyan hónap, amikor 30-60 százalékkal nőtt a kérelmek száma elsősorban a napi költségeket fedező folyószámlahitel- és a forgóeszközhitel-igénylések megugrása révén. Persze nem kaptak ennyivel többen kártyát, de a számok egyértelműen mutatják, hogy milyen típusú finanszírozásra van ma igény. Jól látszik, hogy a vállalkozások nem mernek 5-10 éves időtávban és nagyberuházásokban gondolkodni. Még két évig egészen biztos, hogy rövid lejáratú túlélőcsomagokra van szükségük.
Ezzel szemben az unió ma elsősorban a beruházást és az innovációt támogatja.
– Ez egy hibás irány. Ha nem sikerül megmutatnunk, hogy a magyar cégeknek más jellegű segítségre van szükségük – amúgy ez az unióbeli vállalkozások számára sem ideális –, tíz év múlva nem lesz hazai kkv. Ezt a csatát meg kell vívnunk az unióval, hogy bármi áron, de a kkv szektort életben tudjuk tartani. A hétszázezer kkv 3-3,5 millió ember megélhetését biztosítja. A munkaképes lakosságnak tehát több mint a felét kis- és középvállalat foglalkoztatja és az újabb munkahelyek létrejöttében is jelentős a szektor szerepe. Nem eldöntendő kérdés, hogy életben tartjuk-e ezeket a cégeket, hanem követelmény. A kkv-k legmagasabb szintű szolgálata az állam feladata.
Mi lesz, ha nem sikerül meggyőzni az uniót?
– Akkor hazai eszközökkel kell segíteni. Annál nagyobb luxus nincs, minthogy az uniós támogatásokat veszni hagyjuk. Már csak fél év van a projektek kiírására ahhoz, hogy a határidőn belül a kedvezményezett pályázzon, elvégezze a beruházást és benyújtsa a számlát. Vészesen rövid az idő. Optimizmusra ad okot, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is kkv centrikusan és harciasan igyekszik a jó irányba átcsoportosítani a forrásokat. Úgy vélem, hogy minden eszköz megengedett ahhoz, hogy Magyarország kihasználja a rendelkezésére álló keretet a cégek növekedésének elősegítése érdekében. Ehhez kell a pénzügyi forrásokat hozzárendelni: beruházási hitel helyett önerőhitelre és támogatási előlegre van szükség.
A pénzügyi tranzakciós illeték drágítja a Széchenyi Kártya használatát is. Nem fogja visszavetni a program népszerűségét?
– Nem lehet úgy bevezetni egy új adót, hogy az ne okozzon megtorpanást. Hogy milyen hatása lesz, azt ma még pontosan nem lehet megmondani, de nem lesz olyan elem a piacon, amelyet ne érintene. Az államnak azonban muszáj prioritásokat kijelölnie ahhoz, hogy a gazdaság működjön. Minden szegmensben nem lehet egyformán kedvező intézkedéseket hozni, ennél reálisabb azt mondani, hogy vannak kiemelt ágazatok, míg máshol, ha kell, megszorít. Igazságtalan lesz, de követhető és átlátható. A kiválasztott szektorokra koncentrált erőforrások pedig várhatóan húzzák a gazdaságot és így előbb utóbb a megszorításokkal sújtott ágazatok helyzete is javulhat. Ehhez persze jól és világosan kell megjelölni a támogatott területeket, és ezek között is, abszolút első helyen kell támogatni a termelő beruházásokat. Békeidőben a fejlődést, válságban a túlélést kell elősegíteni.