A magáncsőd intézményének magyarországi bevezetése a pénzügyi válság következtében „bedőlő" hitelek, a háztartások nagymértékű eladósodottsága miatt kifejezetten időszerűvé vált.
Míg ugyanis egy cég fizetésképtelensége esetén a tulajdonosok felszámolási eljárást indíthatnak vagy csődegyezséget köthetnek a hitelezőikkel és ezt követően „tiszta lappal indulnak", a magánszemélyeknek nincs lehetőségük ilyen módon kiszabadulni az „adósságspirálból." - írja a enwc nemzetközi jogi tanácsadó elemzésében.
Kétféle módonAttól függően, hogy az adós meg tud-e egyezni a hitelezőkkel adósságának átütemezéséről, kétféle magáncsőd-eljárásra nyílna lehetőség az előterjesztés szerint. Az első esetben, amikor az adós meg tud állapodni a hitelezőkkel, szabad kezet kapnak az adósságrendezési terv kidolgozására, amelyben együtt döntenek arról, hogy milyen időtartam alatt, és a követelések mekkora hányadát kell az adósnak teljesítenie a hitelezők felé.
Akkor, ha az adós szeretne „maga ellen magáncsődöt kérni", azonban a hitelezőkkel nem tud megegyezni, szintén lenne lehetőség a magáncsődre, de csak akkor, ha az adós az eljárás megindításakor valószínűsíti, hogy bár vagyona (jövedelme) nem elég arra, hogy a lejárt vagy hat hónapon belül esedékessé váló tartozásait rendezze, de tartozásainak legalább 25 %-át fedezni tudná. Ha a kizáró okok nem állnak fenn, és az adós a 25 százaléknyi vagyonnal való rendelkezést valószínűsíteni tudja, az illetékes hatóság megindítja az eljárást.
Ekkor az adós vagyontárgyai és jövedelme feletti rendelkezési jog az ún. vagyongondnokra száll át, aki ezekből megpróbálja a hitelezőket arányosan kielégíteni. Ezután kezdődne az az öt éves szakasz, amikor az adós a mindennapi élet szükségletein kívül semmilyen ügyletet nem köthetne (illetve minden egyszerű bevásárlásnál jelentősebb ügylethez a vagyongondnok beleegyezése lenne szükséges), köteles lenne a számára előírt képzésen részt venni, munkát keresni, és a vagyongondnokot minden olyan információval ellátni, ami az eljárás sikeres befejeződéséhez szükséges lehet.
Ha az adós ezeket a kötelezettségeit teljesíti, és tartózkodik minden olyan cselekménytől, ami a hitelezők kielégítését gátolhatná, az öt év eltelte után mentesülne a még fennálló kötelezettségei alól, attól eltekintve, hogy adósságának hány százalékát rendezte. (Ez a szabályozási modell alapvetően a németországira hasonlít, ahol szintén nincs előírva, hogy a tartozások hány százalékát kell visszafizetni. Ausztriában pl. 3 év után akkor engedik el a tartozásokat, ha az adós legalább 50 %-ot, 7 év után, ha legalább 10 %-ot visszafizetett.)
A jelzálogosokon nem segít
Az előterjesztés elsősorban a bajba került középosztálybeli családokat célozza meg, mint adósi kört. Azoknak, akik semmilyen vagyonnal, illetve a jövőbeni teljesítés esélyével sem rendelkeznek, nem tud alternatívát nyújtani. „Miután az eljárások arra a feltételezésre épülnek, hogy az adós több hitelezőnek tartozik, és az adósságrendezési terv ennek a „menedzselését" végzi, feltehető, hogy amikor csak ingatlan-jelzáloggal biztosított, egy bankkal szemben fennálló tartozásról van szó, a magáncsőd intézménye nem lenne alkalmazható" - véli Torsten Braner közösségi jogász, az enwc nemzetközi jogi tanácsadó budapesti partnere - „Így azok a családok, amelyek pl. lakáshitelüket nem tudják törleszteni a jelenlegi helyzetben, és leginkább segítségre szorulnának, nem minden esetben kérelmezhetnék az eljárás lefolytatását, és ingatlanuk elárverezésén kívül nem maradna más megoldás a számukra." - figyelmeztet a szakember.
