mert a tegezés tényétől, a valóságos kapcsolati viszonyok – például: vezető-beosztott, nő-férfi, vagy az a tény, hogy éppen most ismerkedtünk meg valakivel - nem változnak. Ezért is egyre aktuálisabb a kérdés: Hogyan is kell jól tegeződni?

Vigyázzunk a szavainkra

Tegeződni is sokféleképpen lehet. Noha a munkahelyi kommunikáció szókészlete is hétköznapibbá vált, a baráti körben megszokott közvetlen stílus, szleng, illetve argó használata egy munkahelyi környezetben, jó esetben kevéssé professzionálisnak, rosszabb esetben bárdolatlannak hat.

Tegezve is lehet udvariasan fogalmazni. A tapintatos fogalmazás, illetve az olyan varázsigék, mint például a kérem, köszönöm, légy szíves használata, vagy a másik mondandójának figyelmes végighallgatása, nem annak függvénye, hogy tegeződünk vagy magázódunk-e. Ezek elmaradása tehát nem a „tegezés” hibája, hanem a tegeződőé.

Erre különösen az írásbeli kommunikációnál érdemes figyelni, mert a beszéd során a nonverbális gesztusok tudják tompítani a szerencsétlenebbül megfogalmazott mondatok élét, egy e-mailben, vagy SMS-ben már nincs, ami mentse a helyzetet.

Ne bizalmaskodjunk

A tegeződés a munkahelyen a közösséghez való tartozás élményét, illetve a könnyebb (közvetlenebb) kapcsolattartást szolgálja. Ugyanakkor a munkahelyi kollégánk, felettesünk, vagy a cégtulajdonos attól, hogy éppen együtt dolgozunk, még nem a barátunk. A magánügyeink (családi problémák, az előző esti „elhajlás”, egészségügyi állapotunk vagy személyes pénzügyeink) éppen úgy nem tartoznak a munkatársainkra, ahogyan a tegezés ténye minket sem jogosít fel kollégáink személyes szférájának megsértésére. (A tegeződés a kétértelmű, sikamlós megjegyzésekre, „beszólásokra” végképp nem ad felhatalmazást.)

Kerüljük a kéretlen véleménynyilvánítást

Természetes, hogy valamennyien véleményt alkotunk szinte minden elénk kerülő kérdésről. Azonban az, hogy van véleményünk valamiről, még a magánéletben sem jelenti azt, hogy kéretlenül a másikra kellene zúdítanunk. Egy munkahelyen, ez fokozottan igaz.

Akié a felelősség és a hatáskör, annak a joga eldönteni azt is, hogy kit kér meg arra, hogy véleményt mondjon az adott kérdésben. Mindenbe kéretlenül (illetve hatáskör és felelősség híján) beleszólni – nem jó politika, különösen, ha sikeres karriert szeretne építeni valaki.

Nem kell a "te"

A személyes névmások mondatba való állandó belepasszírozása nélkül is kiderül, hogy önözzük vagy tegezzük egymást. Érdemes ugyanakkor arra is odafigyelni, hogy a személyes névmás, az adott állítást vagy kérdés valóban sokkal személyesebbé teheti. Nem ugyanott van a hangsúly, ha valakitől azt kérdezzünk „Mi a véleményed?” vagy azt, hogy „Neked, mi a véleményed?”.

Ám, ha szükségtelenül teletűzdeljük a mondatainkat személyes névmásokkal, beszédmódunk távolságtartóbbnak, sőt személyeskedőbbnek is hat.

Sokan vannak, akik nem lelkesednek a „tegeződős cégkultúráért”. Ám ha megtudakoljuk az okot, gyakran az a válasz, hogy a tegeződéssel járó aránytévesztést és téves helyzetértékelést nem kedvelik igazán.

Most, amikor egyre nagyobb teret nyer a tegeződés, érdemes hát arra fókuszálnunk, hogy ha valakivel tegeződünk, tegeződjünk „jól”.

S aki jól tud tegeződni, annak a nem tegező megszólítási és társalgási módok (önözés, magázás) sem szoktak gondot okozni.

Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu