Az Európai Bizottság megbízásából elkészült legfrissebb innovációs eredménytáblából az látszik, hogy míg a 2008-as válság után két évig javultak az európai innovációs kompetenciák, addig öt éve már ismét lassan hanyatlanak a mérőszámok. A 25 teljesítménymutató alapján – többek között az emberi erőforrások, kutatási rendszerek, finanszírozás és támogatások, vállalati beruházások, szellemi tulajdon vagy az újonnan kifejlesztett termékek mennyisége – elkészített új európai innovációs ranglistát az eddig is innovatívnak tartott országok és régiók vezetik, és fennmaradt az innovációs megosztottság is. Míg Svájc, Svédország, Finnország, Németország és Hollandia találhatók az élvonalban, addig Bulgária, Románia, Ukrajna és Macedónia zárják a sort. Ha regionálisan vizsgáljuk, akkor Dél-Anglia, Észak-Dánia, Dél-Németország és Párizs emelkednek ki a sorból az észak-európai országok mellett.
Munkaerő nélkül nem lesz innováció
Magyarország a középmezőny alsó felében helyezkedik el, és Máltával cserélgette pozícióját az elmúlt években, a régióban pedig Csehország, Észtország és Szlovénia előzik meg. Magyarország azonban nyolc éve nem lép előre az innováció terén, amit csak tetéz az egyre aggasztóbb munkaerőhiány. Ehhez hozzájárul egy még mindig erőtlen és innovációban is lemaradó kkv-szektor, amelynek termelékenysége Európában az egyik legalacsonyabb. Lepsényi István gazdaságfejlesztésért és szabályozásért felelős államtitkár szerint ma a hazai 500 000 kkv csak a GDP 50 százalékát állítja elő a munkaerő 70 százalékával, hatékonyságuk messze elmarad a kívánatostól. Ráadásul mindössze 7000 kkv-nál van valódi K+F tevékenység, így az államtitkár az oktatás fejlesztésére alapozott paradigmaváltást szorgalmaz. „Így lesz csak a »Made in Hungary« kifejezésből »Invented in Hungary«, azaz »Feltalálva Magyarországon«” – mondta a politikus a BASF által szervezett Vállalkozói Fórumon. (Bőven lesz még pályázati pénz is innovációra!)
Ehhez azonban munkaerőre is szükség lesz. A fórumon megszólaló vállalatvezetők mindegyike valós problémaként beszélt a munkaerőhiányról, ami ma már minden szinten jelentkezik. Mind fizikai munkaerőben, mind szakértőkben, mind középvezetőkben komoly hiány kezd kialakulni. A cégvezetők szerint a helyzet javításához megfelelően felvázolt karrierút, érdekes feladatok, vonzó munkáltatói márkák és megfelelő házon belüli képzés szükséges. Most az lesz a nagy kihívás, hogy a munkaerőpiac európai válásával miképp tarthatók itthon a középvezetők. Az ő távozásuk ugyanis végzetes lehet.
Európának és Magyarországnak is van tehát oka aggódni. Az EU továbbra is kevésbé innovatív Dél-Koreánál, amely az elmúlt nyolc évben az uniónál is sokkal gyorsabb tempóban növelte teljesítményét (a távolság várhatóan mélyülni is fog). Az Egyesült Államok és Japán szintén megelőzik az EU-t, de a teljesítménybeli különbségek talán valamelyest csökkentek az utóbbi két ország esetében, még ha a külső percepciók esetleg mást is mutatnának. Az unió még mindig jelentős előnnyel bír számos országhoz, többek között Kínához képest is, azonban ez utóbbi is kezd már felzárkózni az uniónál ötször nagyobb innovációs teljesítménynövekedési arányának köszönhetően.
Most nem lenne elektromosság, ha mindig kerülnénk a kockázatokat
Már 2012 és 2015 között is számos tagállamban tapasztalhattunk negatív innovációs teljesítménynövekedést, de a legutóbbi, 2014–2015 időszakban már 17 országban. A tagállamok teljesítményszintjei közötti szakadékok egymáshoz közelítésének folyamata a 2012 óta készült jelentések szerint megtorpant.
A kockázatkerülés mellett gond az is, hogy a technológia fejlődésével nem mindig tud lépést tartani a jogalkotás, mind kontinentális, mind nemzetállami szinten. A cégvezetők az önvezető autót hozták fel példaképp. Hiába van már működő jármű, ha egyikük most elindulna Németországból Magyarország felé, feltehetően nem érkezne meg, mert nincs határokon átívelően szabályozva, jogilag harmonizálva az önműködő járművek kérdése. Emellett jogi és etikai kérdések tömkelege sincs még megnyugtatóan rendezve. Így a vállalati szféra és a szabályozók összefogására és határozott fellépésére van szükség nemzeti és európai szinten az Innovációs Alapelv gyakorlati érvényesítése érdekében.
A nemzetállamok és a jogszabályalkotók szerepe ezért kritikus fontosságú, a vállalati innovációkat gyorsítani, lassítani vagy akár teljesen megállítani is képesek. Mivel a világ GDP-jének jelentős része olyan multinacionális cégeken keresztül megy, amelyek gazdaság-, technológia-, társadalomszervezési- és politikaformáló ereje szintén igen jelentős önmagában is, ezért a vállalatoknak is van felelőssége ebben a folyamatban. A jogszabályalkotással kapcsolatos döntéshozói véleményformálás mellett egy részük le is teszi a névjegyét, és izgalmas, jövőbe mutató fenntartható projekteket indítanak.
Harald Schwager szerint, míg a Közel-Keletnek még mindig az olcsó nyersanyag, Ázsiának az olcsó munkaerő jelenti a versenyelőnyt, addig Európának marad az „agy”. Ezt aztán „le kell fordítani a találmányok nyelvére, majd a kutatásokba történő befektetésekbe, majd a fejlesztések piacra vitelére”. Hogy miképp válhat egy találmányból működő innováció? Ez valódi kihívás, mert a jelenlegi jogi feltételek mellett sok ötletből nem lesz valós termék, mivel csak akkor fejlesztenek a cégek, ha biztosak befektetésük megtérülésében. Ezen a ponton kiemelkedő a politika és a szabályozás jelentősége. A jogalkotói környezet azonban jelenleg nem ad megfelelő hátteret mezőgazdasági és más fejlesztésekhez sem. Az európai jogszabályalkotás során ugyanis az innovációkból származó előnyök és lehetőségek nem jelennek meg egyenlő súllyal a mérleg serpenyőjében a veszélyek mellett. A multinacionális cégek a kockázatkerülő európai politikára úgy reagálnak majd, hogy Európából Ázsiába vagy az USA-ba telepítik K+F központjaikat. Ez azonban azt is jelenti, hogy odaáramlanak majd az agyak és a tőke Európa helyett, ami sem a kontinensnek, sem Magyarországnak nem lenne előnyös.