Több mint fél éve követjük nyomon a MagiComnál végbemenő generációváltást a Piac & Profit-on, ezt az egyedülálló vállalkozást folytatjuk most, a régi- és új cégvezetővel készített rendhagyó, páros interjúban. Már a legelső cikkünkben megismerkedhettünk a „cégfüggő” Andrással, aki ügyvezetőként teszi le a lantot, a folytatásban pedig Dénessel, aki átveszi a szerepét. Akkor külön-külön készítettünk velük interjút, most azonban szemtől szemben ültettük le őket. Mindketten ugyanazokra a kérdésekre válaszoltak, és egyben azzal is szembe kellett nézniük, hogyan vélekedtek róluk, illetve az átadás-átvételi folyamatról külső szereplők.
Hogyan ismertétek meg egymást?
András:
Állásinterjún. Dénes annak a tipikus esete volt, amikor egy diák érkezik hozzánk valamelyik egyetemről szakmai gyakorlatra, és nálunk ragad.
Dénes:
Egy ismerősöm ajánlotta a MagiComot, hogy próbálkozzak itt, de nem ez volt az első választásom, hanem a General Electric magyarországi leánya. Akkor egy multi vonzóbbnak tűnt.
Mi fogott meg titeket a munkavállalóban, illetve a munkáltatóban?
András:
Emlékszem arra, hogy már akkor is megragadott benne, hogy mennyire precízen, rendszerben képes gondolkodni. Arra nem esküdnék meg, hogy milyen kérdéseket tettem fel neki, de egy kérdésben biztos vagyok, ő jól válaszolt arra, hogy mi a különbség az informatikus és a számítástechnikus között. Ez az az időszak volt, amikor még minden pozícióra több tucatnyi jelölt közül válogathattunk, Dénes a legjobb volt közülük.
Dénes:
Nekem akkor még nem voltak igazán kikristályosodott elképzeléseim, de tetszett, hogy a cég informatikával foglalkozik, méghozzá erős HR-fókusszal. De később volt egy pillanat, úgy három-négy hónapja dolgoztam itt, amikor én kaptam meg egy projekt vezetését. Nullkilométeres voltam, András dönthetett volna úgy, hogy más irányítja, mégis én kaptam meg a lehetőséget.
Ha van, akkor mi az a jó, illetve rossz tulajdonság, amit kiemelnétek egymásban?
András:
Dénes következetes, ezt nagyon tisztelem benne. Ugyanakkor lassan kommunikál, sokszor körüljár egy problémát. Én nem szeretem, hogy ha valamit eldöntöttünk, megbeszéltünk, akkor még újra és újra visszatérünk rá.
Dénes:
András roppant nyitott, és halad a korral, de kerüli a konfliktusokat, olyankor is, amikor nem kellene, sőt szükséges lenne felvállalni. Munkatársakkal, kollégákkal, de akár partnerekkel szemben is.
Mielőtt találkoztunk volna, megkerestük kérdésekkel a MagiCom két partnerét is. Kíváncsiak vagytok az eredményre?
Persze.
A két alany közül az egyik Andrással, a másik Dénessel van kapcsolatban. Aki Dénessel van kapcsolatban, nagyon örül annak, hogy vezetőváltás zajlik a cégben, szurkolnak Dénesnek, nagyobb fokú rugalmasságot remélnek tőle a felmerülő problémák kapcsán. Aki viszont Andrással van kapcsolatban, nem ilyen optimista, kételkedik Dénes képességeiben. Hiányolja azt a típusú személyes kapcsolatot, amelyet Andrással megszokott, és nehezményezi, hogy fél év eltelt a bejelentés óta, de Dénes még nem szakított alkalmat arra, hogy leüljön vele egy kávéra. Mi a véleményetek erről?
András:
A folyamat kezdetén elég alaposan felmértük a veszélyeket, többek között, hogy mennyire fogadják el a régi ügyfelek az új vezetőket. Tudtuk, hogy lehetnek fenntartások. Dénesnek nem kell a klónommá válnia, hogy elfoglalhassa a helyemet. Most elsődleges fontosságú, hogy az átadás-átvétel fokozatosan menjen végbe, ha egyik pillanatról a másikra átadom az ügyfeleimet is, akkor Dénes elégeti az energiáit.
Dénes:
Sok olyan ügyfél van, aki még abból a korszakból ismer, amikor csak gyakornok voltam a cégnél. Nem ismernek másként, nem ismernek ügyvezetőként, nekik az van a fejükben, amikor még kezdő voltam, nem látják, nem látták azt a folyamatot, amin végighaladtunk Andrással és a MagiCommal. Nem akarok András 2.0 lenni, évtizedes ügyfélkapcsolatokat nem lehet és nem is szabad egyik pillanatról a másikra átvenni. Ugyanakkor minden ügyfél fontos számomra, és erre az elkövetkező hónapokban nagyobb hangsúlyt helyezek.
Ha már az átadási folyamatnál tartunk, vannak egymással kapcsolatban félelmeitek?
András:
Gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy Dénes mennyire fogja a személyes akarata érvényesítésére használni a formális hatalmát. Vannak a szervezetben olyanok, akiknek a munkájával nem ért egyet, és tartok tőle, hogy nem érti, de nem is akarja megérteni, hogy a másik munkájából miért annyit lát, amennyit. Ami a különbség kettőnk között, az annak a díjazása, hogy valaki megbízható, és bárhol, bármikor bármilyen feladatra bevethető.
Nekem az átadás-átvétellel kapcsolatban volt olyan félelmem, hogy András a bejelentés után hátradől, és nekem egy száguldó vonat helyett egy döcögő szervezetet kell átvennem. Ez a félelmem mára sokat tompult. Ugyanakkor az egy kicsit csalódást okozott, hogy az átadási folyamatot sokkal dinamikusabb, kommunikatívabb formában képzeltem el, nem pedig úgy, hogy harapófogóval kell kihúzni mindent a másikból.
Akkor most vegyük a legérzékenyebb témát: vannak a cégnél szent tehenek, vagyis olyan emberek, akiket Dénes nem rúghat ki?
András:
Nincsenek. Legalábbis szent tehenek nincsenek, de vannak kulcsemberek. Én nem várom el azt, hogy Dénes minden ügyvezetői döntésébe azonnal beavasson, de egyes emberek kapcsán az lenne az ideális, ha előzetesen velem konzultálna. Nyilván, ha csörög a telefon, és bárki felhív, hogy „te, a Dénes kirúgott”, akkor nem fogok berongyolni és rárúgni az ajtót, de szeretnék előre értesülni az ilyen volumenű személyes döntésekről.
Dénes:
Részemről senkit sem tervezek kirúgni. Még ha olyan dolog is történne, ami miatt ki kellene, akkor sem tartom magam olyan hirtelen természetűnek, hogy ne fontolnám meg alaposan a döntésemet, és mindenekelőtt András tanácsát kérném ki ezzel kapcsolatban. Viszont, nekem meg az a kérésem, hogy ne legyen más információs csatorna a cég és András között, csak én. Ha valamit gondol valamiről, bármiről, akkor azt rajtam keresztül kommunikálja a szervezet felé.
Bíztok egymásban?
András:
Igen. Nyilván ez nem az a barátkozós, együtt sörözős bizalom, de mint üzlettársban és mint emberben, teljesen megbízom Dénesben. Kevesebb köztünk az emóció, de több a megértés.
Dénes:
Ezzel teljesen egyetértek. András megtanulta beszélni a Dénes-nyelvet, én pedig perfekt vagyok András-nyelvből. Idestova 18 éve kopogtattam be a MagiComhoz állásinterjúra, ennyi idő alatt kialakul két ember között az empátia és a bizalom. Messzire jutottunk el együtt.
