A franchise egy nagyon komplex együttműködési forma, vállalkozási együttműködés az átadó és az átvevő között. A lényege, hogy van egy piaci vállalkozás a terméke-szolgáltatása forgalmazásával kapcsolatos ismeretanyagot általánossá és egzakttá teszi, majd ezt átadva az átvevőnek általuk is értékesíti – magyarázta Dr. Darázs Lénárd, ELTE ÁJK jogi tanszékének tanára a Piac&Profit KKV-Akadémiáján.
Az átadó és az átvevő között van egy individuális jogviszony, amely azonban optimális esetben sok különböző partnerrel azonosan áll fent. A franchise valójában egy hálózat, ez pedig versenyjogi szempontból külön fontos kategória. Mindez azt jelenti, hogy a hálózatnak mint gazdasági egységnek is meg kell felelnie a jogszabályoknak, nem csak a felek közötti individuális jogviszonynak.
A franchise szerződés valójában egy keretszerződés, amely egy komplex működést igyekszik keretek közé szorítani. Viszont a franchise jogviszony elengedhetetlen lényege, hogy azt tartalommal töltsék meg. Tehát a szerződéshez szorosan kapcsolódnak más szerződések, amelyek a működést szabályozzák, de már nem a franchise szerződés részei. (áruforgalmi szerződések, ingatlanjogi szerződések pl.) Sok kiegészítő jogviszony kapcsolódik hozzá , amelyeket bár nem közvetlenül függnek össze, azokat össze kell hangolni a franchise szerződéssel.
Az új Ptk. 2-3 paragrafusban foglalkozik a franchise-zal, ami Darázs szerint súlyosan elhibázott. Olyan dolgokat fogalmaz meg, amely a működő hálózatok jelentős részére nem releváns. Élet idegenek, ezért sok franchise szerződésben egyenesen kizárják ezek alkalmazását magukra nézve. (Erre az eltérésre az új Ptk. már ad lehetőséget.) Ugyanakkor sok olyan változás van, amire figyelemmel kell lenni (pl. hibás teljesítés stb.) ami miatt fontos az új Ptk.-nak való megfeleltetés.
A védett jogok
A franchise lényege, hogy van valami védett dolog, amit az átadó saját tudása alapján megfogalmazott és ennek a védett jognak a közös alkalmazására, hasznosítására szerződik az átadó és az átvevő. Tehát ez a közös védjegy, know-how elengedhetetlen, hiszen ez a franchise kézikönyv alapja. Jogi értelemben csak az ér valamit, ha az ismeretanyag leírható és összefoglalható. Itt a know-how nem azt tartalmazza, hogy hogyan kell általában csinálni egy adott dolgot – hamburgert bárki tud sütni – hanem azt, hogy az adott átadó hogyan csinálja konkrétan. Így válik ez védett anyaggá.
Nem kérdéses a védjegy fontossága a franchise hálózatok esetében, hiszen ez azonosítja az egyedi jelleget. De emellett fontos jellegzetes külsőt elérni, a jellegzetes külső ugyanis védjegy nélkül is védelemben részesülhet, ami a versenytilalom szempontjából fontos előny.
Ugyanakkor a know-how és védjegy hasznosítása nem lehet a szerződés elsődleges tárgya, mert ez kevés lenne ahhoz, hogy mentesüljenek bizonyos versenytilalmi szabályok alól. (Pl. kötelező beszerzési forrás, megszabott árukör stb.). Erős balansz kell a joghasznosítási és nem joghasznosítási elemek között, hogy ezeket az aknákat kikerüljük.
A belépés szabályozása: a know-how rendelkezésre bocsátása valójában csak ekkor történik, hisz a belépés előtt ez védett és titkos. Tehát a betanítás nagyon fontos alapelem. A szerződésnek azért is külön szabályoznia kell a belépést, mert van egy átmeneti időszak, amikor a belépő partnernek szerződés szerint elvileg már teljesíteni kellene, de nyilvánvalóan még nem képes erre, hiszen csak a szerződés után kapja meg a pontos know-how-t, vagy kezdi el kialakítani az üzletet.
Működés szabályozása: a szerződésbe mindenképpen bele kell foglalni az ellenőrzés szabályozását. Ez fontos, hiszen különben nincs jogalapja egy vállalkozásnak egy másikat ellenőrizni. Itt kell rendezni a minden más működési kérdést a kizárólagosságoktól a működési elveken át a beszerzésekig és marketingig.
A díjfizetés szabályozása: a belépési díj csak a joghasznosítás ellenértéke, a tiszta adójogi helyzet miatt érdemes minden mást (beruházást, dolgok átadását) nevén nevezni és külön szerződésben rögzíteni. A hálózati működés minden eleme szabályozható és ellenőrizhető, de csak akkor jogos, ha ennek kereteit részletesen és nevén nevezve tartalmazza a mindkét fél által elfogadott franchise szerződés. A royalty, vagyis forgalmi jutalék az együttműködés díja, még az ellenőrzést is meg kell fizettetni - hisz nem ellene, hanem érte történik.
A lezárás-kilépés szabályozása: az etikai kódex szerint a franchise szerződéseket határozott időre kell megkötni, minimum olyan időtávra, ami alatt a beruházás megtérülhet. Be kell építeni egy hosszabbítási lehetőséget, hosszabbodási elvrendszert, ez azonban nem lehet automatizmus, mert azt a versenyjog kizárja. Ügyes megfogalmazással lehet olyan keretet teremteni, ami automatizmus-szerű, de jogilag mégsem az.
A kilépés esetében az egyoldalú felmondás a nehézkes. Ezért fontos a szerződésben kiegyenlített módon (tehát mindkét félnek legyen lehetősége) határozzák meg a kizárási okokat és a kilépés szabályozását. A felmondási okcsoportot részletesen rögzíteni kell.
Versenyjogi aspektusok
A vállalkozások számára ez nagyon bonyolult, de elsősorban azt kell róla tudni, hogy félni kell tőle és foglalkozni kell vele – mondja a szakember.
A versenytörvény minden versenykorlátozást tilt elvileg, de vannak olyan korlátozások, amelyek akár a látszat ellenére minden fél számára hatékony. A törvényben ezért van egy csoportos mentesülési rendszerekre vonatkozó szabályozás, amibe a franchise is beletartozik.
Ami tipikusan problémás lehet:
- az árrögzítés: jogilag lehetetlen! Nem mondhatja meg egy vertikális kapcsolatban valaki a másiknak, hogy mennyiért adhatja a terméket. Finom technikákkal kell elérni, hogy nagyjából egységes árstruktúra legyen anélkül, hogy erre köteleznék az árvevőket.
- az erős függetlenségkorlátozás: ez az egész konstrukciónak egy versenyjogilag komoly problémája. Hisz az átvevő esetében tulajdonképpen maga a cégnév sem derül ki sehonnan, meghatározzuk, milyen terméket és hogyan árul. A szerződésben meg kell erősíteni a jogi önállóságot ennek ellentételezésére.
A területi kizárólagosság nem mindig hatékony, hisz nehéz meghatározni a területet. (Főleg az internetes kereskedelem korában.) Inkább azt értjük alatta, hogy az átvevő az üzletén kívül nem árulhatja az adott terméket.
- Tárgyi kizárólagosság: franchise átadó meghatározhatja, hogy pontosan mit lehet árulni az adott üzletben.
- Beszerzési forrás kizárólagosság: van aki csak saját nagyker raktárából enged vásárolni, de megjelölhet másik kötelező beszerzési forrást is. Ez akkor működhet, ha sikerül rögzíteni, hogy ez a know-how hasznosításához szükséges
- Tevékenység kizárólagosság: a konkrét személyt kötelezhetjük arra, hogy jelen legyen az üzletben, de azt is szabályozhatjuk, hogy az adott cég más, (akár nem konkuráló) tevékenységet is folytasson, elvileg függetlenül.
