A legműködőképesebbnek azok a kockázatkezelési modellek mutatkoztak emiatt, amik beépültek a cégek folyamataiba és automatizáltan kezelik a kisebb kockázatokat és speciális eszközökkel a nagyobbakat. Emellett a számlafizetési tapasztalatok vizsgálatának is kiemelkedő szerepe van egy vállalkozás kockázatosságának megállapításában, hangzott el több előadótól is a Bisnode csoport Bisnode D&B Credit Risk Management konferenciáján.
Politikai és pszichológiai kihívások a kockázatkezelésben
Sebestyén Géza a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa közelítette meg különösen érdekes szempontból a kockázatkezelést. Előadása azt tárgyalta, hogy miként hat az emberi pszichológia a kockázatkezelésre, mely emberi tényezők befolyásolják döntéseinket. A szakember elmondta, hogy az emberek többsége saját képességeivel, vállalkozásával kapcsolatban általában túlzottan magabiztos és optimista, ami kihat az ügyfélminősítésre is, azaz az átlag ügyfélminőség, beszedési idő rosszabb lesz, mint várjuk. A következő téves pszichológiai út a döntésekben, hogy minden alkalommal, amikor döntés hozunk, szeretnénk racionálisak lenni, szeretnénk valamihez viszonyítani, ami nem mindig vezet jó eredményre. Amennyiben a viszonyítási alap távol áll a valóságtól, rossz döntéseket hozhatunk, mivel ösztönösen igyekszünk a viszonyítási alap közelében megállapodni (90 napos kért fizetési határidő után a 70 kifejezetten jónak tűnhet, pedig lehet, hogy az ügyfélnek 10 napnál többet nem szabadna megítélni). Fontos ilyenkor az objektív információ és a higgadt elemzés szerepe. Az úgynevezett „kilátás-elmélet” szintén félrevezethet bennünket, mivel máshogy állunk a nyereségekhez és a veszteségekhez, a veszteségtől való félelem általában erősebb. A szerencsejátékos elmélet miatt szintén félrevezető döntéseket hozhatunk, ha azt feltételezzük, hogy sok rossz után már biztosan jónak kell jönnie.
Az értékesítésnek nagy szerepe van a vállalati kockázatkezelésben
Garami Katalin a Bisnode csoporttól, szintén a fizetési tapasztalatok előnyeire hívta fel a figyelmet prezentációjában, és bemutatta, hogy egy cég számlafizetési szokásai milyen pontossággal jelezhetik előre annak fizetésképtelenségét. Magyarországon az átlagos fizetési határidő 30 nap körül van, és amennyiben a cégek késnek a számláikkal, akkor több mint 20 napot csúsznak, ami mellett nem lehet karba tett kézzel elmenni. Garami Katalin kiemelte, hogy minél több iparági összefogás történik, és minél több szektor csatlakozik a papíripari cégekhez hasonlóan a fizetési tapasztalat programhoz, annál könnyebben tudják egy iparág szereplői kintlévőségeiket csökkenteni. Ráadásul várhatóan 2014-től már nemcsak magyar cégek fizetési szokásaihoz férhetnek hozzá a hazai cégek, hanem nemzetközi cégek számlafizetési tapasztalataihoz is.
