Ha egy munkavállaló felmondást fontolgat, akkor az első lépés, hogy vegye elő munkaszerződését, és alaposan nézze át - hangsúlyozta a HR Portálnak nyilatkozva Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó, hozzátéve: a legtöbb esetben ugyanis nem foglalkoznak ezzel a dolgozók annak ellenére, hogy esetleg évek óta az adott cégnél dolgoznak, és nem emlékeznek a kontraktus részleteire, például hogy mennyi a felmondási idő - ami például függhet a munkahelyen eltöltött időtől is -, vagy hogy egy esetleges előreléptetés esetén hogyan változtak a szerződés pontjai.

Sok esetben, ha egy munkavállaló váratlan karrier lehetőséghez jut, azzal a hiú reménnyel fordul munkaadójához, hogy azonnal ki tud lépni, pedig legtöbbször ez nem működik, a munkáltatók ritkán tekintenek el a felmondási időtől. Ehelyett inkább az a jellemző, hogy továbbra is be kell járni dolgozni, esetleg - a munkaadó jó szándékától függően - a szerződésben meghatározott időtartamhoz képest rövidebb ideig.

Bár nem egyszer bizonyos sérelmek miatt indokolt lehet, hogy valaki hirtelen felindulásból mondjon fel, azt mégsem ajánlja a karrier-tanácsadó. Mint mondja, át kell gondolni ennek a következményeit, például hogy milyen kellemetlen lesz a történtek után bejárni a munkahelyre a felmondási idő alatt. Régebben gyakran előfordult, hogy a munkavállalók a kiskapukat kihasználva betegállományba vetették magukat, ma már azonban szigorúbb az ellenőrzés, a törvény a munkáltatót is védi.

Probléma származhat abból is, ha valakinek nincs vagy nem adtak a kezébe munkaszerződést, hiszen a felmondás során nem tud mire hivatkozni. Éppen ezért belépéskor figyelni kell arra, hogy megkapjuk a megfelelő papírokat, a hiányosságra figyelmeztetni kell a munkaadót vagy a HR-es munkatársat.

Rendes és rendkívüli felmondás

A rendes és a rendkívüli munkavállalói felmondás között a legfontosabb különbség, hogy míg az előbbit nem köteles indokolni a dolgozó, utóbbinál feltétlenül magyarázatot kell fűzni a döntéshez. Ez utóbbit akkor teheti meg a munkavállaló, ha a munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Bár régebben inkább azok a dolgozók számolhattak hátránnyal, akik rendkívüli felmondással szüntették meg munkaviszonyukat, ma bizonyos esetekben éppen a rendes felmondást kell alaposan megfontolni. Akire ugyanis nem vár egy másik munkahelyen biztos pozíció, álláskeresési járadékhoz csupán a munkaviszony megszűnését követő kilencven nap elteltével juthat.

Bár rendes felmondás esetén nem vagyunk kötelesek megindokolni a felmondást, érdemes mégis valamilyen magyarázattal készülnünk a döntés bejelentésére: munkaadónk ugyanis biztosan rá fog kérdezni, és számítanunk kell arra is, hogy még hetekig be kell járnunk. Indoklás híján viszont biztosan rossz szemmel fog nézni ránk közvetlen főnökünk, esetleg munkatársaink rosszallását is kiválthatjuk.

Készüljünk arra, hogy ha nem megmásíthatatlan a döntésünk (például költözés miatt nem tudnánk bejárni a munkahelyre vagy továbbképzés, tanfolyam elvégzése miatt nem tudjuk elvégezni munkánkat), legyen egy válaszunk arra is, ha munkáltatónk marasztalni próbálna minket, és ellenajánlatot tesz, például fizetésemeléssel próbál maradásra csábítani.

Teljes cikk a HR Portálon.