Szakértőnk előző anyagát a téma elméleti hátteréről itt olvashatja.
Minden megbeszélés alapját a tervszerű előkészítő munka jelenti. A tanácskozás tartalmának meghatározása jelenti az első lépést. Ennek ismeretében a tervező szakember az érintett szervezet igénye alapján meghatározza a célt és ehhez rendelve meghatározza a szükséges ismereteket, feltárja a forrásokat és feldolgozza önmaga számára. A bevont személyek és felkészültségük ismeretében áttekinti a témakört, megállapítja a feladatnak megfelelően a feldolgozás súlypontjait, megfogalmazza az ismeret anyag tartalmát illető kérdéseket a szervezet igényének megfelelően, majd számba veszi a legmegfelelőbb módszereket. Ez a vezető elvi, alapozó felkészülése, mint a tervezés bázisa, erre épül a konkrét tervezés-előkészítés, ami az előadásra alapozott, vagy hallgatók irányított önálló felkészülésére épülő változatnak megfelelően más és más elemeket tartalmaz.
Az előadásra alapozott workshop
esetében első lépés a feltárt szakirodalom alapján az előadás-kiselőadás elkészítése és a témakör feldolgozásához szükséges súlypontok, kérdések megfogalmazása. Az így kialakult háttér (és a résztvevők ’ismerete’) alapján az alkalmazott módszerek meghatározására kerül sor.
A foglalkozás vezetőjének konkrét tervező munkája ezt követi. Mindenek előtt el kell dönteni, hogy meg beszélés vagy vita típusúnak gondolja-e a műhelymunkát, ennek megfelelően kérdéseket, motiváló „megjegyzéseket” kell megfogalmazni az aktív feldolgozó munka biztosítására, amelyeket a képzési folyamat során kiegészít módosít vagy újabbak megfogalmazására lesz kész. Személyiségében arra kell felkészülnie az vezetőnek, hogy miként tudja a hallgatók teljes körét mozgósítani, a témakör teljes mélységben való feldolgozását biztosítani, lehetőleg minden résztvevő közreműködésével.
- a témának a résztvevők előismereteire kell épülnie,
- a témának érdekesnek, élményszerűnek kell lennie,
- a megbeszélés indítása problémafelvető, felfedeztető legyen,
- a megbeszélés irányítása szempontjából lényeges indító, továbbvivő kérdések jól tervezettek legyenek,
- a légkör kötetlen és oldott legyen, amelyben kérdezni és hibázni is lehet, a résztvevők közbeszólhatnak, irányíthatják a megbeszélés menetét, kreativitásuk megnyilvánulhat,
- a vezető a háttérből, rugalmasan, de határozottan irányítson („ne vigyék el a foglalkozást”),
- biztosítani kell, hogy mindenki aktívan részt vegyen a megbeszélésben,
- a felfedezett hibákat, tévedéseket tapintatosan korrigálja a vezető,
- a résztvevők válaszaiból gyűjtse ki a konstruktív elemeket a vezető, s ezekből egy világos kép álljon össze a hallgatóság számára a témáról.
A műhelyfoglalkozás legfontosabb részére a tanulságok megállapítására, a tevékenységben való felhasználásra vonatkozó következtetésekre, az egységes személettel való cselekvés ajánlására csupán a célra orientált gondolatokkal készülhet fel a vezető. Az elméleti és gyakorlati részeket követő megbeszélés, vita folyamat megfelelő kézben tartásával, az általa elképzelt kimenet elérését szolgáló vezetésre kell előkészülnie, majd ennek folyamatos aktualizálását szükséges elvégeznie a már említett koncentrált módon. A műhely típusú eljárás nagyon hatékony, de ez a legnehezebb munka.
A megbeszélés módszerének három lényeges alkotóeleme, eljárása van: a szerkezet-szerkesztés, a kérdezés és a visszacsatolás, a tevékenység értékelése.
A megbeszélés témájának megfelelő szerkezete-szerkesztése, menetének irányítása a magyarázat eredményességének lényeges előfeltétele. Magában foglalja:
- a célok világos kitűzését, meghatározását a megbeszélés kezdetén,
- a fontos gondolatok kiemelését,
- az egyes részek összefoglalását,
- az egyes részek közötti átmenet egyértelmű jelzését,
- a gondolatok összegzését.
műhelyfoglalkozás tervezés esetében első lépés a feldolgozásra kerülő témakör szakirodalmi, ajánlott forrásainak jegyzékbe foglalása, amely alapján a résztvevők, tájékozódhatnak, felkészülhetnek a foglalkozásra. Ehhez az előadónak (foglalkozást vezetőnek) meg kell határozni a témakör feldolgozásához szükséges súlypontokat, kérdéseket, amelyek a hallgatók forrás feldolgozásának, majd a foglalkozás folyamatának irányvonalát jelentik. Ez a „szempont sor” képezi a kívánatos személyes tapasztalatok összegyűjtését, a vélemények ellenvélemények, álláspontok kialakítását is. A második lépést a foglalkozás vezetésére való felkészülés jelenti, amelynek alapjait a hallgatóknak megjelölt kérdések, súlypontok képezik. Ez a felkészülés alapja, továbbá kérni kell őket, hogy napi tevékenységükre vonatkozóan gondolják át a súlypontként – esetleg kérdésekbe foglalt – megjelölteket és az erre, ezekre vonatkozó konkrét tapasztalataikat.
A foglalkozás vezetőjének konkrét tervező munkája során el kell dönteni, hogy meg beszélés vagy vita keretében valósítják-e meg a műhelymunkát, amelyhez meg kell fogalmazni cél elérését szolgáló kérdéseket, motiváló „megjegyzéseket” az aktív feldolgozó munka biztosítására, azt is számba kell venni, hogy a folyamban azok módosítása szükséges, illetve újabbak megfogalmazása válhat szükségessé. Az megbeszélés vezetőjének arra is készülnie kell, hogy milyen eszközökkel tudja a résztvevőket minél nagyobb számban mozgósítani, a témakör teljes mélységben való feldolgozását elérni a résztvevő lehetőleg teljes körének közreműködésével. A műhelyfoglalkozásnak a lényegi részét a hallgató véleményének és tapasztalatainak lehetőleg teljes körű kifejtése képezi. Az ismeretanyag megértését, annak a további munka hatékonyabbá tételéhez való hozzájárulását abból tudjuk megítélni, hogy milyen vélemények, észrevételek, megerősítő vagy ellentmondó megnyilatkozások hangzanak el. Minden tanácskozás célja az, hogy a résztvevők munkájának hatékonyságát elősegítse, a mindennapi munkájuk végzéséhez „eszközöket” biztosítson. A foglalkozás vezetőjének erőteljes koncentrációra kell felkészülnie, hogy a folyamatot kézben és mederben tudja tartani, a lényegre orientálni, valamint a cél megvalósítása érdekében a felvetetteket csoportosítani, értékelni és erre alapozva a záró szakaszban a legjelentősebb következtéseket levonni, a társakat a helyes megoldásokhoz eljuttatni.
- a célok közlése, a vita szabályainak, időtartamának ismertetése,
- a vita bevezetése, a központi kérdésre való összpontosítás,
- a vita levezetése, lezárása
- a vita eredményeinek összegzése
A vita eredményes lezárása azt feltételezi, hogy a vezető végig követi azt, megfelelő kérdésekkel vezesse rá a résztvevőket az összegző következtetésekre. A vita segítségével tartós problémamegoldó, a kommunikációs képességek fejlesztése, a beállítódás, attitűdök formálása, a személyközi kapcsolatok, a közösség fejlesztése érhető el.
A vezetés módszerei
A megbeszélés (beszélgetés) szóbeli közlési módszer, amelynek során a hallgatók a vezető kérdéseire válaszolva dolgoznak fel adott témakört, szakmai anyagot.
A megbeszélés a leggyakrabban alkalmazott, legkedveltebb, minden korosztályban alkalmazható módszer. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a vezető és a társak között állandóan fennálló kontaktus révén a vezetője rendszeres visszajelzést kap a hallgatóktól, így az ő igényeik szerint lehet haladni, akik új szempontokat vihetnek a feldolgozás menetébe; a résztvevők tevékenyek, maguk jönnek rá a megoldásra; a módszer gyakori sikerélményt nyújt, jelentős a motiváló hatása. Az irányítás módjától, mértékétől függően a hallgatói kérdésekkel színező megoldástól a nagyfokú szellemi erőfeszítést, tényleges önálló gondolkodási tevékenységet kívánó változatokig terjed a skála. A konkretizáló megbeszélés előre megfogalmazott kérdések sorozatára adott válaszokból áll, a kérdve kifejtés kérdésekkel igyekszik rávezetni a résztvevőt az új tényekre, a „felfedeztető jellegű” kérdve kifejtés esetében a foglalkozás vezetője még nagyobb szabadságot ad a hallgatónak, és válaszaihoz igazodva tesz fel újabb kérdéseket, alkalmaz különféle rávezető eljárásokat.
Dr. Poór Ferenc tréning szakértő, bölcsész doktor www.treningszakerto.hu
