Fordulóponthoz érkeztek a rendszerváltás környékén alapított családi vállalkozások, a vezetők első generációja ugyanis hamarosan nyugdíjas korba lép. Számos esetben azonban nem megoldott az utódlás kérdése, illetve az is előfordulhat, hogy egyéb okokból nem kíván tovább a céggel foglalkozni az addigi tulajdonos.
„A nemzetközi trendekhez hasonlóan, a magyar piacon is kezdenek megjelenni azok a tranzakciók, ahol egy cég tulajdonosa, többek között utódlási kérdések miatt, vagy felismerve saját növekedési korlátait úgy dönt, hogy eladja a vállalatot és visszavonul. Ilyen esetben a legfontosabb, hogy gondos előkészület előzze meg az eladást annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb értéket kaphassa a tulajdonos a sokszor évtizedes kemény munkával felépített vállalatért” – hangsúlyozta Bányai András, az EY M&A-menedzsere.
A cégértékesítés egy sajátos terület, aminek lebonyolításához nem feltétlenül elegendő az akár több évtizedes vezetői tapasztalat – figyelmeztet Simonyi Tamás, a KPMG Tanácsadó Kft. szenior igazgatója.
Simonyi Tamás a hazai M&A piacról szólva elmondta, már korántsem jellemzi azt a rendszerváltást követő első években tapasztalható egyoldalúság, ahol a magyar cégekre rendre külföldi vásárlók jelentkeztek be.
Az EY összeolvadások és felvásárlások hazai piacának elmúlt hatéves aktivitását összefoglaló elemzése szerint 2010 és 2015 között a külföldi vevők közül elsősorban amerikai és német befektetők érkeznek felvásárlóként, akik 2010 óta 33, illetve 21 tranzakciót bonyolítottak le Magyarországon. A közelség és az ebből is adódó szinergiák miatt a régiós cégek is aktív szereplői a magyar tranzakciós piacnak. Közép-Európából elsősorban cseh és lengyel befektetők vásároltak az elmúlt hat évben összesen 10, illetve 7 alkalommal.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján manapság már kifejezetten sok a határon belüli tranzakció, az értékesített vállalatok jellemző profilját tekintve pedig leginkább a telekommunikáció és média, az energia- illetve az ingatlan iparágak területén volt a legnagyobb mozgás - mondja a KPMG szakembere hozzátéve, ami a vevőkör összetételét illeti, erősen felülreprezentáltak a stratégiai befektetők, miközben a pénzügyi befektetők száma hozzájuk képest elenyészőnek mondható. Ezt megerősíti az EY elemzése is. A szektorokról szólva az EY számai szerint a tranzakciók legnagyobb számban a befektetők számára Magyarországon tradicionálisan népszerű szektorokból – feldolgozóipar, a technológia, a telekommunikáció és média, valamint a banki és pénzügyi szolgáltatások – kerültek ki. Az elmúlt hat évben az IT és technológia szektor túlsúlyba került a magyar piacon a tranzakciók számát tekintve, ezen a területen összesen 131 összeolvadás és felvásárlás zajlott.Az IT és technológia szektor népszerűsége nagymértékben köszönhető a haza piacon elérhető versenyképes és szakképzett munkaerőnek, valamint annak, hogy ez a tudás a szektor adottságai miatt relatív rugalmas és könnyen mobilizálható. A szektor befektetői között egyaránt megtalálhatóak a JEREMIE tőkealapok, valamint nyugat-európai és tengerentúli szakmai és pénzügyi befektetők is – értelmezte a változást Bányai András.
A külföldi többet fizet
A tulajdonosok jellemzően akkor járnak jobban, ha külföldi vevő számára értékesítik a céget, mivel ebben az esetben lehet többnyire magasabb árat kialkudni, a hazai befektető ezzel szemben leginkább vagy olcsón vesz, vagy sehogy. Érkezzen azonban akárhonnan a vásárló, az eladni kívánt magyar cégek többnyire ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, egyik legjelentősebb közös nevezőjük a vállalatméretből adódik. Az eladásra kínált hazai vállalkozások jelentős része ahhoz még túl kicsi, hogy egy külföldi befektető érdeklődését felkeltse, ahhoz azonban már túl nagy, hogy egy addigi versenytárs képes legyen megvásárolni. Mint azt Simonyi Tamás kifejtette, rendszerint akkor éri meg az akvizíció, ha az addigi vállalatmérethez legalább 10, legfeljebb 30 százalékot ad hozzá, ebben a sávban mozogva ugyanis viszonylag jelentős növekedést lehet realizálni a kockázatok minimalizálása mellett.
A külföldi vevő a hazaival ellentétben alapvetően jóhiszemű, de irtózik a politikai jellegű üzleteléstől, a szabálytalanságoktól, peres eljárásoktól, de a hullámzó eredmény és a gyakori vezetőváltás is taszító számára. Alapvetően a cégvásárlással vagy piacot, vagy termelési kapacitást kíván növelni, jelenleg utóbbi az általánosabb, és amíg a magyar munkaerő olcsó marad, addig ez is marad az előtérben. Motiváció lehet a földrajzi lefedettség is, többnyire regionális jelenléttel bíró nagyvállalatok esetén, de bármit azért így sem vesznek meg.
Különösen a családi vállalkozások esetében gyakori akadályozó tényező az erős menedzsment hiánya. Számos vállalat egyfajta one-man-show-ként működik, ami egyfelől azért is problémás, mert a cég eladásával gyakorlatilag az addigi egyszemélyes vezetőség is eltűnik, illetve ezekben a vállalatmodellekben többnyire a tulajdonos területe a meghatározó, a vállalatirányítás fennmaradó része afféle szükséges rosszként elsorvad. A különféle vállalatirányítási rendszerek alkalmazása ebből a szempontból nézve is szerencsés megoldás lehet, jelentősen hozzájárulhat a zökkenőmentes tulajdonosváltáshoz, ezáltal értéknövelő tényező szerepét is betöltheti.
Az eddigiekből is látható, hogy a hazai cégek vélhetően csak kis hányada tudna megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ugyanakkor ez korántsem jelenti azt, hogy a többség számára lehetetlen feladat a vállalat értékesítése. A KPMG igazgatója szerint nem baj, ha egy-egy szempontból nem felel meg az eladásra kínált cég ennek az ideálnak, akár még egy jelentősen eladósodott cég is találhat új gazdára. Ezekben az esetekben azonban nagyon fontos, hogy minden egyéb szempontból kifogástalan legyen a cég működése.
A siker lehetőségének maximalizálása érdekében mindenképpen érdemes már az eladási szándék megszületésekor tanácsadót megbízni a folyamat levezénylésével, rengeteg ugyanis az olyan „banánhéj”, amin nagyon könnyű elcsúszni, és melyek nem megfelelő kezelése esetén túlságosan hosszú időre nyúlik, majd jó eséllyel elhal az eladási folyamat. Családi vállalat esetén ráadásul lehetetlen az érzelmi kötődés figyelmen kívül hagyása, egy meghiúsult üzlet pedig rossz szájízt hagy maga után, ami aztán a következő tárgyalópartnerre is jó eséllyel átöröklődik. Szintén a családi vállalkozások egyik legnagyobb problémája a személyes és a vállalati szféra összefonódása, a családi tulajdon cégen keresztül történő vásárlása, elszámolása, tulajdonlása, ezek mind potenciális értékcsökkentő tényezők.
Simonyi Tamás szerint a tanácsadó felfogadása mellett a legjobb, amit az eladó tehet, ha nyílt kártyákkal játszik, és figyel rá, hogy a kritikus területek, tényezők rendben legyenek. Javíthatja a pozíciókat az is, ha sikerül a potenciális vevők között versenyt generálni, vagy legalább azt az érzetet kelteni, hogy van ilyen – ez jellemzően csak az esetek 20 százalékára igaz.
