A gazdaság története nagyjából így fest: először terménnyel kereskedtünk, aztán a földtulajdonhoz és az abból nyert javakhoz kötődött a hatalom. Várakat és falakat építettünk ezek védelmére. Később a nemesfémek domináltak, mint értékmegőrző fizikai dolgok -akár aranyrudakként, akár ékszerek vagy érmék formájában-, mert kevés van belőlük, majd egyre inkább a papírpénzbe vetettük a bizalmunkat, ez lett a csereeszköz.
Aztán eljött a nagyvállalatok kora és a termékek, a nagy árukészletek lettek a gazdagság, illetve a pénzkeresés letéteményesei, adott rövid történeti áttekintést Sándor Zsolt András, a Gill & Murry partnere. Ma már a pénz is gyakran bináris kód a számítógépes rendszerekben, s a termék sem ér önmagában semmit, ha nem kapcsolódik egy hatékony értékesítési és logisztikai rendszerbe. Ami számítógépes adatkezelést feltételez.
Napjainkban az adat az új kincs. De vajon mennyit ér egy adat? Ez korunk kulcskérdése. A válasz persze az, hogy „attól függ…” Az értéke relatív. 2015-ben 2,5, 2016-ban 2,8, 2017-ben 3, 2018-ban 3,2 millió online vásárló volt Magyarországon, akik tavaly 425 milliárd forintot költöttek el a neten. „Ha van egymillió érvényes email-címem, akkor potenciálisan az e-kereskedelem forgalmának harmadára is szert tehetek” – mondta Sándor Zsolt András.
Pendrive vs. mágneses adattárolás
„Az informatikai sztrádán minden törik. A GDPR végre olyan gondolata az EU-nak, ami azt szolgálja, hogy senki se garázdálkodhasson minimális adatvédelmi gyakorlattal az adatainkkal és főleg ne csinálhasson pénzt belőle. A három óriáscég, nevet nem mondok, tudjuk melyekre gondolok, elképesztően nagy üzletet csinálnak abból, hogy az unióban élő emberek adataival sáfárkodnak. Ezt belülről látom, mert tagja vagyok a 2012-ben alapult ENISA-nak, ami egy 20 fős grémium” – mesélte Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke.
„Az üzlet 80 százalékban még mindig mágneses adattárolókon folyik. 2035-ig megvan a helyük a világban. Féltsék az érzékeny adataikat a pendrive-októl. Az legfeljebb időleges adattároló. Az értékes adataikat azonban ne erre tegyék” – tanácsolta Kürti.
(fotó: PP/Bánkuti András)
Kürti szerint nincs olyan, hogy tökéletesen biztonságos adattárolási technika. „Mert pont olyan trehányak vagyunk, mint tíz, húsz éve vagy hatmillió esztendeje. Leejtjük a notebookot, leöntjük vízzel, kakaóval.” Ma azonban ennél jóval több veszély leselkedik a számítógépeken tárolt adatainkra. Oda kell figyelnünk, hogy az adatokat „ne veszítsük el, ne lopják el, ne írják át”, sorolta Kürti.
Spam az egész világ
„A rendszereink tele vannak szeméttel, spammel. A cégek megveszik a nagy GB-s rendszereket, amik hússzor vagy ötvenszer nagyobbak, mint a saját adataink. De kell a kapacitás, hogy működni tudj az interneten.”
A baj az, hogy jönnek az IT-cégek és azt mondják a céges ügyfeleknek, hogy „ van egy jó megoldásom. Soha ne higgyenek egy szolgáltatónak, hogy az tök jó. Mert általában nem kompatibilis azzal, amit már megvettem. Köze sincs ahhoz, hogy milyen rendszerem van. Hogy milyen gyógyszereket szedek. Pedig a Mercedes autóba sem engedik, hogy más autó alkatrészét betegyék, mert nem minőségbiztosított.” Hasonló sztenderdnek kellene magától értetődőnek lennie a számítógépes adattárolásban is, hiszen az adja minden cég működésének gerincét.
