A nehéz fizikai munkák tömegével maradtak tartósan betöltetlenül, ami számos munkahely veszélyeztetésével járt: hiszen ha egy gyár nem talál hadra fogható munkaerőt, és ezáltal nem tudja teljesíteni a megrendeléseit, könnyen dönthet úgy, hogy telephelyet vált, megszüntetve több száz magyar ember állását. Az ehhez hasonló „vészhelyzetek” ezért már nem csak a környező országok, hanem a fejletlenebb gazdaságok munkaerőinek bevetését vonták maga után.

„Még mindig megfigyelhető egy erős ellenérzés a harmadik országbeli vendégmunkásokkal és az őket foglalkoztató munkáltatókkal, kölcsönzőcégekkel szemben. Sőt, tovább megyek: voltak, akik az elszállásóik ellen is felemelték a szavukat. Ezért fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ezek az emberek nem veszik el a magyarok munkáját, hanem pont hogy támogatják a szakember híján meggyengült munkaadókat. A munkaerőhiány továbbra is égető probléma: nincs annyi ember, ahány nyitott pozíció, és ez különösen igaz az alacsonyan kvalifikált, egyszerű fizikai betanított munkákra” – hívja fel a figyelmet Rack-Szabó Edina.

Más munkakultúra, más munkamorál

Szerinte azt is fontos lenne tudatosítani a magyar lakosságban, hogy a külföldi vendégmunkások elsősorban nem letelepedni, hanem dolgozni jönnek Magyarországra, de ha szeretnének se tudnának hosszú távon az országban tartózkodni, mert csak két évre szól a tartózkodási engedélyük, amit maximum egy évvel hosszabbíthatnak. Az ázsiai – indonéz, filippínó vagy kirgiz – vendégmunkásokra kirívóan igaz a magas monotóniatűrés, a tartós figyelem és összességében a jó munkamorál. A szakértő szerint ennek az az oka, hogy ők egy olyan munkarendszerben szocializálódtak, amelyben a fizikai munka nagyon feszített tempójú: ha például nem teljesítették a napi elvárt feladatot, nem kapták meg a napi bérüket, és ezáltal a családjuk egzisztenciája forgott kockán. Magyarországon lényegesen jobb feltételeket kaphatnak, de a tét még mindig a távol élő családjuk anyagi biztonsága – ez a fő motivációjuk.