Tekintettel a konverziós tevékenység visszaesésére a valóságos banki aktivitás valamelyest növekedett, de a Nyugat-Európát jellemző, a magyarénál 2-2,5-szer magasabb ráta közelítésére továbbra sincs remény. A szövetkezeti hitelintézetek mérlegfőösszege alig nőtt gyorsabban, 18 %), ellenben a kockázatkitettség ebben a körben jóval nagyobb. Ez utóbbi kör a bankokra vonatkozóknál kevésbé szigorú szabályok mellett közel 50%-kal bővítette a külön figyelendő tételek, ezen belül 86%-kal az ilyen lakossági hitelek arányát. (Az adózás előtti eredmény a bankoknál 170%-kal, míg a szövetkezeteknél csak 22 %-kal emelkedett.)

A bankrendszer gyorsuló – és az eredményekben is megmutatkozó – expanziójának hátterében elsősorban a hitelezési dinamizmus áll. A bankszektor összesített vállalati hitelállománya az elmúlt évben reálértéken 15%-kal bővült, s ez a korábbi (1999. második félévet megelőző) tendenciákhoz képest valóban markáns változásnak minősül. Mindez egyre inkább élesedő verseny (elsősorban kamatverseny) közepette valósul meg. (A hitelnövekmény egyharmada, vagy annál valamivel több, konzorciális hitelek formájában valósult meg. Ezen a piacon a legaktívabbak az MKB, a CIB, a Kereskedelmi Bank és az OTP voltak. az érintettek ennek a piacnak több mint felét képviselték az elmúlt évben.)

A lakossági hitelezés területén még látványosabb dinamizmus valósult meg, igaz, sokkal alacsonyabb bázison. A bankrendszer 45%-kal, a szövetkezeti hitelintézetek 60%-kal növelték lakossági kihelyezéseiket, amelyek azonban még így sem érik el a GDP 6%-át. (A magyar háztartások 7%-os eladósodottsági szintje azonban messze alacsonyabb, mint az uniós országok hasonló, 50% körüli arányt mutató indikátora.) (A vállalati és lakossági hitelezésre vonatkozó itt és a továbbiakban felsorolt adatok részben az MNB „A pénzügyi közvetítő rendszer 2000. évi tevékenysége” című előterjesztéséből - 2001. május - részben a PSZÁF „Gyorsjelentés a felügyelt szektorok 2000. évi fejlődéséről” c. dokumentumaiból származnak. A továbbiakban hivatkozás nélkül használom ezeket a forrásokat.) A gyorsulás ezen a területen továbbra is jellemző marad, tekintettel a hitelbírálatok gyorsaságára – ez talán ma a verseny fő terepe – és az információs technika fejlődésére.

A hitelezési dinamizmusnak azonban megvannak a maga korlátai. A bankok forrásai jóval a kihelyezéseknél gyengébb ütemben bővültek, ennélfogva a hitel/betét arány szép csendesen süllyedt. Az 1999 végét jellemző 143%-ról 2000 végére 125%-ra esett vissza. (A nemzetközi hüvelykujj szabályok szerint a norma valahol 140% körül alakul). A bankok a hitelnyújtáshoz szükséges forrásaikat portfoliójuk átrendezésével, az állampapír állomány és a jegybanknál elhelyezett források leépítésével igyekeztek biztosítani. Ez egyáltalán nem negatív tendencia (a bankközi források alig valamivel járultak hozzá a bankhitelek bővüléséhez, mivel az állomány növekedése mindössze 18%- volt), de jelzi az expanzió természetes korlátját.

Eközben a lejárati transzformáció, ha lassan is, de biztosan növekszik. Ez egyébként 1999 kivételével minden évben kisebb nagyobb mértékben bekövetkezett. A tartós források részaránya 1997–2000. között ugyan fokozatosan emelkedett, összesen 3,8% ponttal, de a tartós kihelyezések növekedése – ez 1998-ban 4,7% illetve az elmúlt évben 3,5% volt – felülmúlta a tartós forrásokét.

Egyidejűleg növekedett a hitel/betét arány is. A hitelek betétekkel való fedezettsége 143%-ról 125%-ra olvadt és ez már kockázatos aránynak számít.

A bankrendszer mérlegen kívüli tevékenysége jóval gyorsabban nőtt az összesített mérleg főösszegnél. A növekedés a mérlegen kívüli tételeknél csaknem 30%-os (ezen belül a függő kötelezettségeknél közel 20%-os, a határidőseknél 50%-os, ügyfélkockázattal súlyozva 44%-os). A mérlegen kívüli tételek az év közben hullámzóan alakultak. (Az év végi állomány mérleg főösszeghez viszonyított aránya az év végén kisebb, mint az elmúlt év végén, az előbbi, ellentétes tendenciát mutató adatok az átlagállományokra vonatkoznak.)
A piaci koncentráció nem változott érdemlegesen.
A lejárati transzformáció, hitelek betétekkel való fedezettsége, a mérlegen kívüli tételek dinamikája mind arra utalnak, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer expanziójának egyre érzékelhetőbbé válnak a korlátai, de egyben kockázati tényezőnek is minősülnek. Megnyugtatóan alakul ugyanakkor a bankok tőkehelyzete. A bankrendszer saját forrásai a mérleg főösszegnél lényegesen gyorsabban 22%-kal emelkedtek. (Ebben azonban nemcsak az eredmény növekedéséből származó saját forrásnövekmény, de a tőkeemelések is szerepet játszottak. 33 bank szavatoló tőkéje emelkedett, közülük 10 jegyzett tőkéjét emelték 200 millió Ft-ot meghaladó mértékben a tulajdonosok.)

A portfolió minősége
Az elmúlt évben a bankrendszer összes minősítendő kihelyezéseink állománya 16%-kal nőtt. A bankrendszer szintjén a minősített mérlegtételek aránya nem ugrásszerűen de észrevehetően 13,2%-ról 11,6%-ra csökkent. A minősített portfolión belül a legkevésbé kockázatos külön figyelendő tételeken kívül valamennyi elem részaránya is csökkent, sőt a kétes és rossz tételek volumene is csaknem 20%-kal esett vissza. (A lakossági hitelezésben a rossza hitelek részaránya 1999-ben igen magas 4%-os volt, tavaly ez is lecsökkent a persze még mindig magas 2,7%-ra.) A portfolió minőségének javulásával függ elsősorban össze, hogy az összes kihelyezésre jutó céltartalék állomány 3%-ról 2,4%-ra esett vissza, ami ha nem is elsődleges tényezőként, de kétségkívül hozzájárult az eredményjavuláshoz.

Az erős - és a kockázatmentes állampapír és MNB kötvény portfolió leépítésén alapuló – hitelexpanzió mellett, amely az éleződő versenyben egyre inkább a kockázatosabb ügyfelek és ügyletek felé kénytelen fordulni, ez feltétlenül pozitívum, amely a bankok prudens gazdálkodásáról és javuló kockázatkezeléséről tanúskodik. Ugyanakkor ezekben a számokban benne van az is, hogy időközben leírtak vagy jóval a névérték alatt eladtak kb. 52 milliárd Ft-nyi követelést, s ez a tranzakció idézte elő a minősített követelések aránycsökkenésének mintegy felét.

A bankrendszer kockázatkitettsége szempontjából
Az ország kockázat 1998 nyara óta folyamatosan csökkent majd alacsony szinten stabilizálódott (Oroszország súlya jelenleg 6 %) a kamatkockázati kitettség csökkent: a forint források és eszközök vonatkozásában a mérleg főösszeg arányos gap 2,2%-kal csökkent míg a devizaágon a mérleg főösszegre vetített gap 1,7%-kal szűkült (a bankcsoportok közül a középbankok helyzete a leginkább kedvezőtlen) az árfolyam kockázati kitettség csökkent. 1999 vége, 2000 eleje óta, amikor az erősödő forint melletti spekuláció jellemezte a helyzetet a bankrendszer fokozatosan szűkítette nyitott pozícióját (ebben szerepet játszott az elmúlt év közepén bevezetett szabálymódosítás, amely az éven belüli külföldi források 50%-át tartalékkötelessé tette).

A bankrendszer jövedelmezősége
A bankrendszer adózott eredménye több mint háromszorosára 78 milliád Ft-ra nőtt. Ennek zömét, mintegy 80-85%-át az az 5-6 stabilan eredményes, sok éve magas ROA és ROE értékeket produkáló, érett stratégiával rendelkező néhány sikeres nagy- és középbank produkálja, de az összesített eredményben nem kis szerepet játszik az a tény is, hogy 16-ról 12-re csökkent a veszteséges bankok száma. Az 1999-ben legnagyobb veszteséget elszenvedő öt bank (Kereskedelmi és Hitelbank, ABN-Amro, IEB, Hypobank, IngBank) teljesítménye ugrásszerűen javult, s ez a tétel (ha tetszik a rossz bázis) főleg a veszteség csökkenése révén igencsak tetemesen, 33 milliárd Ft-tal járult hozzá a szektor összesített nyereségének látványos javulásához és egyben a szektoron belüli differenciálódás némi csökkenéséhez.

Más megközelítésben a bankrendszer kamatjövedelmei elsősorban a csökkenő kamatmarzs következtében valamivel kevésbé (12%-kal) nőttek mint a mérleg főösszeg, ellenben a jutalékbevételek 30%-kal emelkedtek míg a befektetési és pénzügyi szolgáltatások eredménye több, mint megháromszorozódott. Ami azonban nem számítási metodika kérdése, biztos, hogy a jövedelmezőség kedvezőbbé válásában
- a bankrendszer tevékenységének dinamizmusa
- a javuló minőségű portfolió és az erősödő verseny
- az erősödő költséghatékonysági - racionalizáló erőfeszítések
- valamint a most megindult koncentrációs és (a nem banki pénzügyi közvetítők körében) piactisztulási folyamatok, amelyek ha olykor kerülő utakon is, de előmozdítják az elkerülhetetlen koncentrációt egyaránt szerepet játszanak, a hagyományos elemzéssel nem kimutatható módon a jövedelmezőség ugrásszerű növekedéséhez. Alighanem ez a lényeg. A jövedelmezőség szempontjából továbbra is meghatározó jelentőségű kamatjövedelem – ez ma is az összes jövedelem 75-80%-a között mozog, volumenre és dinamikára, továbbá a hozamgörbe meredekségére érzékeny volt és marad a leggyorsabban azonban a pénzügyi és befektetési szolgáltatások eredménye emelkedett (gyakorlatilag megháromszorozódott). A bankrendszer adózott eredménye több mint háromszorosára emelkedett javuló költséghatékonyság mellett. (A működési költségek növekedése az elmúlt évben mindössze 8,4 % volt és a személyi kifizetések növekedése még ennél is kisebb volt. Ez utóbbiak reálértéken csökkentek.)
Kedvező változás volt, hogy a több éve tartó kamatspread csökkenés most megállt.

Végezetül javította a jövedelmezőséget a nettó céltartalék képzés csökkenése is, ez azonban részben a rossz bázisnak (1999-ben veszteséges nagybankoknak) tudható be.

Végül a bankrendszer jövedelmezőségének alakulásában szerepet játszott az is, hogy 16-ról 12-re csökkent a veszteséges bankok száma és az összesített veszteség 40 Md Ft-ról 10 Md Ft-ra esett vissza. Az átlagos tőkearányos jövedelmezőség 10,9 % volt, ami 10 %-os inflációs szintet figyelembe véve azt jelenti, hogy a bankrendszernek több év után először sikerül megőriznie a tőkéjét.

Összegzés
2000. pozitív fordulatot hozott a bankrendszer egészében. Ebben a kedvező gazdasági klíma mellett szerepet játszott az is, hogy a bankrendszer dinamizmusa, költséghatékonysága javult, portfoliójának minősége úgyszintén. Megkezdődött egy koncentrációs folyamat is: nemcsak a Kereskedelmi és Hitelbank valamint az ABN Amro összevonására gondolunk, de az univerzalitás jegyében a brókercégek beolvasztására is. Ez alapot ad egy olyan optimizmusra, amely a most megkezdődött folyamatok előrevetítését helyezi kilátásba.

A hitelezési dinamizmust ellentétes erők befolyásolják. A lakossági hitelezés töretlenül expandál, részben a most fellendülő lakásépítési tevékenység, részben a terjedő fogyasztási hitelezés révén. (Ez utóbbi piac még messze nem telített és a lakosság úgy látszik kevésbé kamat érzékeny.) A vállalkozói hitelek piacán fellendítő erőt jelentenek a kis- és középvállalkozói pályázatok, amelyek persze hitelvonzattal járnak. Ellenben a kamatcsökkenési tendencia megáll. Ez és a kedvezőtlenebb nemzetközi konjunktúra csökkenthetik a beruházási szándékokat. Forrásoldalról pedig folytatódni fog a nem banki pénzügyi közvetítők térnyerése és ezzel együtt a hitel/betét ráta süllyedése, bár lassuló mértékben. A háztartások megtakarítási hajlama valószínűleg tovább fog romlani. (A most végrehajtott jövedelmi korrekciók többsége – nyugdíj, minimálbérek, alacsonybérű közalkalmazottak bérkorrekciója stb. – az átlagosnál messze alacsonyabb megtakarítási hajlamú csoportokra koncentrálódnak.)

A piactisztulási folyamat a nem banki pénzügyi közvetítők körében tovább fog folytatódni. (Ez vonatkozik a nyugdíjpénztárakra is.) Folytatódik a racionalizációs tendenciák jegyében az univerzálódás, a banki és biztosítási valamint befektetési szolgáltatások összefonódása.
A mérleg főösszeg GDP-hez viszonyított arányának számottevő növekedése azonban továbbra sem várható.
Forrás: MKB e-mail futár