Munka-magánélet egyensúlya

Nemzetközi tapasztalatok

Az elmúlt évek során világszerte egyre növekvő figyelem irányult a munka és magánélet egyensúlyának megteremtésére (angolul work-life balance, rövidítve WLB), amit a technológiai fejlődés (pl. automatizáció, mesterséges intelligencia), a digitalizáció (hibrid/otthoni munkavégzés, távoli munkavégzés, digitális nomádok, hakni munkák stb.) és a járványhelyzet is felerősített. A munkavállalók egyre inkább értékelik a rugalmasságot és a személyes jólét hangsúlyozását, amely nélkülözhetetlen a fenntartható munkahelyi teljesítmény és az életminőség javítása szempontjából.

Egy év eleji globális kutatás eredményei szerint a munka-magánélet egyensúlya (83 százalék) először lett a legfontosabb motiváló tényező a munkavállalók körében, megelőzve a fizetést (82 százalék). Ez az elmozdulás különösen erős a fiatalabb generációk körében, ahol a munka-magánélet egyensúly még nagyobb prioritást élvez a fizetésnél. A kutatás rámutat arra is, hogy a munkavállalók értékelik a rugalmasságot és a személyes jólétet, és ha ezek nem teljesülnek, hajlandóak munkahelyet váltani vagy követeléseiket érvényesíteni.

Gazdasági szempontokat vizsgálva, a munka–magánélet kiegyensúlyozása közvetlenül is hozzájárulhat a termelékenység növekedéséhez, mivel általa csökken a munkavállalóknál a stressz, nő a motivációjuk, elégedettségük, javul a mentális és fizikai jóllétük, amik pedig hatékonyabb munkavégzést tesznek lehetővé. Az alkalmazottak kiegyensúlyozott lelkiállapota segíti a kreativitást, gyorsabb és hatékonyabb problémamegoldást, illetve az együttműködés gördülékenységét is. Továbbá ha a munka és a magánélet közötti határ stabil, kevesebb a kiégés, a betegség miatti hiányzás és a fluktuáció. Mindez kihat a csapatdinamikára is – az egyéni jólét mellett –, így a termelékenységre és a vállalkozások versenyképességére.

Különféle nemzetközivizsgálatok és tanulmányok foglalkoztak a work-life balance gazdasági hatásaival. Egyebek mellett egy 2014-es amerikai jelentése szerint a work-life balance és a munkahelyi rugalmasság (például home office, részmunkaidő, időbeosztás átszervezése) csökkenti a távollétet (absenteeism) és a munkaerő-áramlást (fluktuációt), javítja a dolgozók egészségét és növeli termelékenységüket. Több mint 700 európai és észak-amerikai cég vizsgálata alapján szoros pozitív kapcsolat van a WLB-gyakorlatok és az összvállalati termelékenység között. A jelentés szerint a rugalmasság bevezetése ugyan költséggel járhat (például technológia, monitoring), de a gazdasági előnyök általában meghaladják a ráfordításokat: alacsonyabb munkavállalói fluktuáció, magasabb megtartási arány, jobb dolgozói egészség és kevesebb hiányzás, magasabb vállalati profit.

Továbbá Heather Boushey amerikai közgazdász (Aspen Institute, “Finding Time: The Economics of Work-Life Conflict”) kutatásai szerint a WLB elősegíti a munkaerő kínálat stabilitását, különösen a nők és fiatal családosok esetén, ami gazdasági növekedést indukál. Továbbá a családbarát munkahelyi gyakorlat (Pl. fizetett szülési szabadság, rugalmas időbeosztás) jelentősen csökkenti a munkaerőpiaci kiesést, és növeli a visszatérési arányt, ezzel pozitívan járul hozzá a gazdaság versenyképességéhez.

Magyarországi tapasztalatok

Ez a globális tendencia Magyarországon is egyre jelentősebbé válik. Nemcsak egyre inkább elvárás lesz a magyar munkavállalók részéről is a kellő egyensúly, hanem annak megteremtése jelentős hatással van a munkahelyi elégedettségre, elkötelezettségre, valamint hosszabb távon a munkaerőpiaci helyzetre és termelékenységre is.

Az Oeconomus és a WHC közös kutatásából kiderült, hogy a versenyképes fizetés (61 százalék) mellett a munkahelyválasztásnál kiemelkedően fontos a barátságos munkahelyi légkör és az ideális távolság a munkahely és a lakóhely között (34-34 százalék), valamint a munka és magánélet egyensúlya, illetve a rugalmas munkaidő is (32-30 százalék), utóbbi kiemelten a fiatalok körében (18-24 évesek). A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a munka világának megítélésében egyre nagyobb szerepet kapnak az egyéni élethelyzetekhez és elvárásokhoz igazodó munkafeltételek. A rugalmasság ma már nem pusztán előny, hanem sok munkavállaló számára elvárás. A munkavállalók nemcsak anyagi biztonságra, hanem pszichés jóllétre, emberi méltóságra és szakmai önmegvalósításra is törekednek, utóbbiak a fiatalabbakra hatványozottan jellemzőek. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatók számára kulcsfontosságú nemcsak a bérek versenyképességének biztosítása, hanem az emberi tényezőkbe való befektetés is.

A munka-magánélet egyensúlyához szorosan kapcsolódik az otthoni munkavégzés, illetve a kellő mennyiségű és minőségű szabadságok is. A koronavírus-járvány hatására nőtt az otthoni munkavégzés elterjedése Európában és Magyarországon is, ami elősegítette a munka és magánélet jobb összehangolását. Így 2021-re 13,5 százalékra nőtt az időnként vagy rendszeresen otthonról dolgozók aránya.

Ugyanakkor 2022-től egyre több munkáltató hívja vissza fokozatosan a munkavállalóit az irodába, ezáltal 2024-re 9 százalékra csökkent a home officeban (is) dolgozók aránya Magyarországon. Ez jelentősen elmarad az EU-s átlagtól (22,6 százalék), és kifejezetten az észak- és nyugat-európai országok helyzetétől (40-50 százalék). A kelet-közép-európai régióban hazánkhoz hasonlóan alacsonyabb (EU-átlag alatti) a home office-t is használó dolgozók aránya. A témáról részletesen korábbi elemzésünkben írtunk.

A szabadságok (szabadnapok és munkaszüneti ünnepnapok) is a munka-magánélet egyensúlya szempontjából kiemelten fontosak, mivel lehetővé teszik a munkavállalók számára a testi és lelki feltöltődést, ami hosszú távon növeli a termelékenységet és csökkenti a kiégést. Emellett a rendszeres pihenés segíti a stressz csökkentését, javítja a munkateljesítményt, és elősegíti a munkahelyi elégedettséget, ezáltal hozzájárul az életminőség és a jóllét javításához. Magyarország az Európai Unióban a kötelező minimális éves fizetett szabadságok és a kötelező éves munkaszüneti napok számát tekintve az uniós átlaghoz (33 nap) közel, alapvetően 31 szabadnapot biztosít munkavállalóinak.

További fontos szempont, hogy hazánk világszinten Szlovákia és Finnország után a leghosszabb szülési és szülői szabadságot biztosítja. A témáról részletesen korábbi elemzéseinkben írtunk.

Globális munka-magánélet egyensúlyát mérő index

A munka-magánélet egyensúly globális mércéjét 2025-ben is vizsgálta a Global Life-Work Balance Index (magyarul: globális munka-magánélet egyensúlyát mérő index), amely komplex és sokoldalú szempontok alapján rangsorolja a legnagyobb gazdaságokat (a világ 60 legnagyobb GDP-jű országára vonatkozóan) — olyan tényezők mentén, amelyek egyaránt tükrözik a munkavállalók jólétét, a rugalmasságot és a fenntartható életminőséget. Az index értelmezése és célja szerint, a magánélet-munka egyensúly nem egyszerűen annak mércéje, hogy egy személy mennyi időt tölt a munkában, vagy hány óra marad személyes tevékenységekre. Ennél sokkal árnyaltabb, holisztikusabb módon közelítenek ahhoz, mit is jelent valójában jól élni és dolgozni a világ különböző részein. A legfontosabb vizsgálatba bevont tényezők a teljesség igénye nélkül:

• szabadnapok száma: törvényes éves szabadnapok, munkaszüneti napok száma, törvényes minimális betegszabadság, szülési szabadság (juttatások nagyságával egyetemben);
• minimálbér;
• egészségügyi ellátás állapota, hozzáférhetősége;
• boldogságindex;
• átlagos heti munkaidő,
• közbiztonság.

A kutatás alapján több olyan ország is van – különösen Új-Zéland és sok európai ország – , ahol az alkalmazottakat előtérbe helyező politikákkal segítik a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését. Például az említett Új-Zélandon egyrészt fontos a kemény munka, de ahogy kormány filozófiája és útmutatása szól, „az élet annak megéléséről szól, és a munkáltatók általában tiszteletben tartják ezt” (angolul: Life is for living and employers generally respect that).

Nem csodálkozhatunk ezek után, hogy a lista első helyén Új-Zéland végzett, immáron harmadik éve. Bár nem minden értékelt területen végzett az élen, végig magas pontszámok jellemzik – különösen olyan területeken, mint a törvényes éves szabadság (évi 32 nap), szülési szabadság, a lakosság boldogsága, a biztonság és a minimálbér.

A rangsor következő öt helyét európai országok uralják: Írország, Belgium, Németország és Norvégia. Ezek az országok jelentős szabadságot és juttatásokat biztosítanak a munkavállalóiknak, legyen szó éves szabadságról, szülési vagy szülői szabadságról, betegszabadságról, vagy a minimálbér szintjéről. Az országok többsége viszonylag rövid heti munkaidővel rendelkezik (pl. Belgiumban 34,1 óra/hét), Norvégia például az egyik legrövidebb heti munkaidővel Európában (32,6 óra/hét), ahogy Dánia s (32,5 óra/hét). Továbbá a jóléti rendszerek és a közszolgáltatások, mint például az egészségügyi ellátás elérhetősége magas színvonalú, ami növeli a dolgozók biztonságérzetét és életminőségét. Több északi ország élen jár a boldogságindexben is. Mindezeken felül általánosan elmondható, hogy ezekben az országokban a munkahelyi kultúra kiegyensúlyozott, a hatékonyság és a produktivitás mellett nagy hangsúlyt kap a munkavállalók jóléte, amely támogatja a fenntartható munkahelyi teljesítményt és a hosszú távú elégedettséget.

Átugorva a lista végére, 60 országból az 59. helyen végzett az Egyesült Államok. A kutatás szerint az USA munkahelyi környezete továbbra is a hosszú munkaórákat és a korlátozott fizetett szabadságokat helyezi előtérbe, ami jelentősen rontja a munka és magánélet egyensúlyát, növeli a kiégés veszélyét.

Ahogy korábbi cikkeinkben írtuk, globális szinten az USA az egyetlen fejlett ország, ahol nincs törvényileg előírt fizetett szabadság (no vacation nation), valamint nincs fizetett beteg– és szülési szabadság sem. Az USA-ban továbbá tíz állami munkaszüneti nap van egy évben, de ellentétben Európa több országával, a magánszektorban a munkáltatóknak ezeket a napokat nem kötelességük kiadni (kivéve Massachusettsben és Rhode Islanden).

Továbbá az ország nem rendelkezik univerzális állami finanszírozású egészségügyi ellátással, ami további bizonytalanságot és stresszt okoz a munkavállalóknak. Emellett az USA-ban romlott a közbiztonság is. Ezek a tényezők együttesen eredményezik, hogy a dolgozók számára nehezebb a fenntartható munka-magánélet egyensúly kialakítása.

Magyarország a ranglistában a legjobb 20 ország közé került 2025-ben, elérve a 18. helyet. Lengyelországgal együtt (17. hely) régiós vezető szerepben vagyunk a munka-magánélet egyensúlyát tekintve, míg hazánkat Csehország követi a rangsorban (19. hely). Megelőzzük továbbá Romániát (26. hely), de még Svájcot is (23. hely).

Hazánk helyezésében egyik legerősebb elem a szülési és szülői szabadság hossza, illetve ezen idő alatt kapott juttatások nagysága. Magyarországon 24 hét jár teljes, azaz 100 százalékos fizetéssel. Összesen (ahogy korábbi elemzésünkben bemutattuk), a gyermek születését követő 3 év alatt, 80 hétnyi teljes fizetéssel egyenlő mértékű szabadságra jogosultak a magyar édesanyák, mely világszinten a harmadik legnagyobb értékű juttatás. Fontos pozitív tényező továbbá a hazai munka-magánélet egyensúlyának megteremtésében a fizetett törvényi szabadnapok és munkaszüneti napok száma, valamint a közbiztonság magas szintje.

Ugyanakkor a magyarok egy héten viszonylag többet dolgoznak, a heti átlagos munkaidő 37-38 óra, és a lakosság elégedettsége, a boldogságindex is alacsony értéket mutat. Továbbá kiemeli a felmérés az alacsonyabb minimálbér szintjét is hazánkban nemzetközi összehasonlításban, jelentősen elmaradva a nyugat-európai bérszintektől. Fontos azonban rámutatni, ahogy korábbi elemzéseinkben is kiemeltük, hogy a minimálbér mellett a garantált bérminimum szintjét is érdemes figyelembe venni. Ezen túl vásárlóerő-standardban számolva (figyelembe véve az árszínvonal-különbségeket) magasabbnak számít a hazai minimálbér nemzetközi szinten, mint azt ahogyan az első pillantásra a nemzetközi statisztikák sugallják.

(Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése)