El tudom fogadni, hogy plusz terheket rójanak átmenetileg a bankszektorra vagy bármely más szektorra annak érdekében, hogy helyreálljon a gazdasági egyensúly.
A végső választási számla persze az embereknél landol az infláción keresztül és nem olcsó ez nekünk. A választások idején, 2022 április 3-án már jó ideje dörögtek a fegyverek keleten, emlékeztetőül 2022. február 24-e óta, így csak a hülye nem tudta, hogy jön a háborús infláció, vagyis az állami költekezésnek satuféket kellene nyomni. Ehhez képest a választások miatt gázt adtunk, így nem véletlen, hogy most ott álldogálunk az inflációs rangsor utolsó helyén és nagyon nézzük, hallgatjuk a kormánypropaganda által válaszként kínált sületlenségeket a fogyasztói árindex száguldásának okáról.
Sokba került tehát nekünk Orbán Viktor újraválasztási kampánya, aminek fedősztorija most a közbeszéd tematizálása a „dollárbaloldalról”. A két összeg, amit a kampányukra fordítottak az üzekedők persze köszönőviszonyban nincs egymással, de ez ma már semmit nem jelent a rögvalóságtól elszokott közönségnek. Egyharmad mindentől függetlenül ideszavaz, másik harmad oda, harmadik harmad pedig megundorodva a magyar politikától egyszerűen befordult saját világába, hogy ott találja meg a boldogságot. A társadalom háromfelé szakítása tökéletesen sikerült és ez a helyzet hosszútávon garantálja Orbán Viktor hatalmát. A király tehát marad, akár meztelen, akár nem és akármit is mond a magyar gazdaság mohikánja. És ezt persze ő is tudja, így még azt sem kell feltételeznünk, hogy nagy kockázata lenne mostani igazmondásának.
