Mivel a szoftverfejlesztők között különösen magasan reprezentáltak a fiatal férfiak, akik joggal tarthattak a hadseregbe való besorozásuktól, már néhány hónappal Ukrajna megszállása után elindult a kivándorlásuk. Sokan vannak, hiszen a többi posztszovjet államhoz hasonlóan Oroszországban is erős hagyománya van a mérnökképzésnek. Az éves orosz export bruttó 7,1 százaléka kötődik az információtechnológiai és az infokommunikációs iparhoz.
Az ukrán helyzet merőben más
„Ezek az adatok azt mutatják, hogy a háború kezdete óta minden tizedik orosz szoftverfejlesztő és minden harmadik fehérorosz fejlesztő tartósan elhagyta hazáját. Ráadásul a GitHubon elérhető tevékenységük alapján ezek a szakemberek kimagaslóan produktívak voltak. Ennek rövid és hosszabb távon is nagyon komoly hatása lesz az orosz IT-szektorra, közvetve pedig az ország gazdaságára is. Érdekes azonban megjegyezni, hogy Ukrajnában a jelek szerint nem történt hasonló arányú fejlesztői emigráció. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a fiatal férfiaknak megtiltották az ország elhagyását, illetve, hogy a legtöbben személyesen is motiváltak országuk védelmében” – magyarázza a kutató.
És hogy mely államok fognak rövid távon profitálni az országukat tömegesen elhagyó orosz és fehérorosz IT-szakemberek tudásából? A szoftverfejlesztők által megadott új lokációk alapján a legtöbb orosz szoftverfejlesztő az Egyesült Államokba, Németországba, illetve Oroszország közelében fekvő államokba, Grúziába és Örményországba költözött. Az orosz fejlesztőkkel szemben a fehérorosz szoftverfejlesztők túlnyomó többsége csak a környező országokig ment: az emigráltak 53 százaléka Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában vagy Lettországban kezdett új életet.
Johannes Wachsnak az orosz és fehérorosz IT-ipart érintő agyelszívásról szóló tanulmánya az EPJ Data Science-ben, online ITT olvasható el teljes terjedelmében.