Legális adótrükkök

Most éppen a gumiszerelők „trükközési szezonja" kezdődött el - utal dr. Vámosi-Nagy Szabolcs a számlaadás nélkül le- és felszerelt abroncsok üzletágára. Bár ez a népszerű gyakorlat nem adótrükk, hanem csalás. Az üzleti életből ezernyi további példával illusztrálható ugyanilyen magatartásról nem szólnak szakkönyvek. Így nem szakkönyv az sem, amelyiket legutóbb a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Közép-magyarországi Regionális Szervezete népszerűsített, s az aktuális jogszabályok mezsgyéjén haladva potom 160 adótrükköt tárt elénk. Vajon ezek a művek nem másak, mint a jogalkotóról megfogalmazott kritikák, melyről a jogalkalmazók egyik tábora, az adóhatóság nem is hajlandó nyilatkozni? Vámosi-Nagy Szabolcs az Ernst & Young Tanácsadó Kft. adószakértőjeként ugyancsak a jogalkalmazók táborába tartozik, de az üzleti szférának szolgáltatásokat nyújtva segít eligazodni a szabályok dzsungelében - őt kérdezve igyekszünk egyről a kettőre jutni a legális trükkök világában.

fotó: Bartos Gyula
■ Nincs év, hogy ne jelenne meg könyv, amelyik adótrükkökről számol be olvasóinak, olyanokról, amelyek alkalmazásával megtakaríthat a vállalkozó. Vajon a szakértő szerint is el lehet jutni ugyanahhoz az eredményhez többféle megoldóképletet alkalmazva?

- Először 1991-ben jelent meg egy gyűjtemény, igaz, csak az Adóújság különszámaként, a legális adótrükkökről. A szerzőpáros egyik tagja Minarik György akkori adóhivatali elnök volt, a másik pedig jómagam, mint APEH-főosztályvezető. Azóta is a hasonló művek szerzői azt kísérlik meg, hogy összefoglalják az adórendszerben a törvényalkotó által szándékolt - vagy nem szándékolt - kedvezményeket, elszámolási könnyítéseket. Ezekre azért érdemes felhívni a figyelmet, mert a hétköznapi gyakorlatban igen sok könyvelő nem igazán foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy ha valamit másként old meg, akkor jobban jár a cég.

■ Például?

- Bizonyos állóeszközöknél van gyorsított leírási lehetőség. De ha csak mechanikusan végzi a munkáját a könyvelő, akkor nincs tekintettel a számítógépnél megengedett két évre, ami jóval előnyösebb, mint az általános öt-hét éves amortizációs lehetőség. Sokat fejlődött az adójog, hiszen már elveket is rögzít, szemben az adóreform korai időszakának gyakorlatával. Például kimondja, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás is követelmény, s ha egy vállalkozás csak formálisan alkalmaz valamit, akkor az adóhatóság megteheti, hogy az adott ügyletet adójogi szempontból is valódi tartalma szerint minősítse.

■ A trükkök szempontjából mit is jelent ez?

- Azt, hogy a szó köznapi értelmében nagy trükközésekre nincs komoly lehetőség. Az más kérdés, hogy mit is takar az adott cégnél feketén alkalmazott emberek ügye, ugyanis az nem trükk, hanem bűncselekmény. A normál menetben a kétalkalmazottas vállalkozás napi harminc kocsin képes kicserélni a gumikat, de a szezonban mégis sikerül akár ezerötszáz autóval is megbirkóznia...

■ Az adótrükkökről szóló kiadványok nem az illegális megoldásokat ajánlják.

- Sokkal inkább szabálygyűjteményt tesznek közzé. A magyar adórendszer - ha nem Németország felől nézzük - nagyon bonyolult, sok minden magyarázható, magyarázandó.

■ Hová sorolható az a húsz éve létező vállalkozás, amely volt pénzügyi szolgáltató, majd ingatlanfejlesztő, utóbb autókereskedő, aszerint, hogy hol lehetett „többet fogni" egyebek között az adójogszabályok „célirányos" alkalmazásával, s a cég jogászainak törvényértelmezésével?

- Ma már szinte nincs is olyan ember az országban, aki az adózás minden területén egyformán otthon lenne, egyre inkább a szakosodás a jellemző, nem véletlenül. Ráadásul manapság már év közben is változnak az adószabályok. Természetes tehát, hogy az értelmezésben lehetnek különbségek, a világon mindenütt így van. De a jog általában is ilyen, elegendő azt látni, hogy a büntetőtörvénykönyvből mást olvas ki az ügyész, az ügyvéd, a bíróság, meg dönt pró vagy kontra, aztán folytatódik az „értelmezés" - alkalmanként más eredménnyel - másodfokon. Elegendő a Stadler-perre gondolni, amely másodszorra is a Legfelsőbb Bíróságon fejeződött be.

Cafeteria

A megváltozott adózási környezet most arra kényszeríti a cégeket, hogy átgondolják, milyen lehetőségeket rejt magában a cafeteria. Ehhez „szól hozzá” a PricewaterhouseCoopers (PwC), mivel nem könnyű eldönteni, hogy a felmerülő adókötelezettségeket a társaságok áthárítsák-e a munkavállalókra, vagy magukra vállalják a többletköltségeket. Praktikusabban fogalmazva: bruttónak vagy nettónak tekintsék-e a jelenlegi keretösszeget? A társaságok többsége 2010-ben várhatóan ugyanakkora keretből tud majd gazdálkodni, mint az idén, vagyis a juttatás nettó értéke a dolgozók jelentős részénél 20 százalékkal csökken.

Ugyanakkor érdemes átgondolni, figyelmeztetnek a PwC szakértői, hogy kinek adható a juttatás 25 százalékos adóval, ki után kell az 54 százalékos szja-n felül még 27 százalék tb-járulékot és ki után 27 százalék ehót fizetni, az adó- és járulékalapok különbözőségéről nem is beszélve. „Még mindig jobban megéri természetben nyújtani javakat a dolgozónak, mint készpénzzel megváltani azt – mondja Horváthné Szabó Beáta, a társaság adó-tanácsadási üzletágának igazgatója –, a cafeteria ugyanis nem csupán adómentesen nyújtható juttatásokat jelent, hanem olyan rugalmas juttatási rendszert, mellyel nemcsak a cégköltség tervezhető, hanem a dolgozói elégedettséget, motiváltságot, lojalitást is jelentősen befolyásolni lehet.

■ Léteznek a kiskapukereső vállalkozásokkal ellentétesen cselekvő cégek is, amelyek végül is hasonló útra kényszerülnek: ahhoz, hogy jó adózó módjára kövessék az előírásokat, ugyancsak rákényszerülnek szakértőkkel „védelmi rendszereket" építtetni. Szabályosnak lenni nem kifizetődő?

- Egy vállalkozás akkor jó, ha érti, ismeri, betartja az előírásokat, s felvesz vagy megbíz hozzáértő embereket, cégeket. Ismerek egy harmincnyolc alkalmazottal dolgozó kis pékséget vezető vállalkozót, aki szerződést kötött egy ügyvéddel kifejezetten azért, hogy az összes munkajogi szerződést átnézze minden dolgozó esetében. De ugyanezt teszi az adószabályok miatt is. Ma már nem elég a vállalkozáshoz, hogy a cég nagyon jól értsen például a kenyérsütéshez. Elengedhetetlenül érteni kell a marketinghez, a joghoz, az adóügyekhez is, cégmérettől függően havi két órában, vagy folyamatosan, egy egész jogi vagy adóosztályt működtetve. Nem pusztán az adó a különös és bonyolult. Minél fejlettebb egy társadalom, annál cizelláltabb a szabályrendszere, s egy cég akkor jár el helyesen, ha figyel a törvényesség betartására minden tekintetben, így adóügyekben is. Ha nem ezt teszi, s utoléri az adóhivatal, az nagyon drága lehet neki...

■ Egyszerűsítésekkel, a bürokrácia mérséklésével igyekszik segíteni az aktuális kormányzat, de legutóbb is a kisadókat úgy vonta össze, hogy megmaradtak. Most mit kínál a jogalkotó az üzleti életnek?

- Az egyszerűsítésről valóban minden évben lehet hallani. Most is annak vagyunk a tanúi, hogy megszűnik öt adónem, de születik helyette négy. Tény, hogy összevonva kell kezelni a munkaadói járulékot a munkaadói tb-vel, valóban megszűnt a munkaadói járulék mint önálló adónem. Ez valóban egyszerűsödés. De ha van a cégnek egy lakás- vagy üdülőingatlana, akkor házadóbevallást kell készítenie, amit eddig nem kellett. A 2010-es törvényben azonban van egy valóban érdemi változás - amit a szakma maximálisan támogat is -, mégpedig az, hogy a munkaerőt terhelő költségek számottevően csökkennek. Az is nyilvánvaló, hogy az államháztartás jelen helyzetében nem megengedhető a bevétel kiesése, ezért azt az árakat terhelő adókkal, illetve részben a vagyonadókkal lehet ellensúlyozni. Az irányváltás jó, a mértékekről persze folytak, folynak viták.

■ Ha már itt tartunk, akkor az eva helyzetét, sorsát milyennek lehet előre jelezni, kivált, hogy a fiskális politika nem látja szívesen ez az adófajtát?

- Még nem szűnik meg eva, noha szakmailag tarthatatlan adónemről van szó, s ugyanez igaz az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásra is. A pénzügyminiszter, akinek azonos a szakmai véleménye, a közelmúltban csak annyit mondhatott, hogy egyelőre még nem aktuális kivezetni ezeket az adónemeket, de a terheiket növelni kell. Bizonyítékom nincs rá, csak gyanítom, az evások adójának 30 százalékra emelésével ennek a kategóriának a kivezetését készítik elő.

■ A legális trükkök világa lenne az eva és az ekho s ezek kombinációja, melyeket az érintett vállalkozások sem értelmeznek, alkalmaznak egyformán?

- Nem árt emlékezni rá, mi miért is történt: a szellemi tevékenységet folytatók szimpátiáját akarták megszerezni azok a jogalkotók, akik bevezették e szabályokat. Tény, hogy ez a bevételtípusú átalányadó akkor jó csak, ha az érintettnek nincs sok költsége, azaz előadóművészek, újságírók, ügyvédek, könyvelők sorolhatók ide. De - mondom ezt olyan minőségemben is, hogy szakíróként az ekhót magam is élvezem, s még újságíró-igazolvánnyal is rendelkezem - ennek a szabályozásnak, adózásnak, gyakorlatnak a haszna nem az újságírónál, hanem a kiadónál jelentkezik leginkább.

■ A jó adófizető polgár - magánember és vállalat - eszményképe megszűnt már?

- Egy felmérés szerint a lakosság - a mai fiatalokkal egyetemben - úgy gondolja, hogy ami nem megy neki, arról gondoskodjon az állam, adót viszont nem, vagy alig szeretnének fizetni.

■ Bokros Lajos még a Károly Róbert Főiskolán előadást tartva a diákok vastapsát kapta meg, amikor az ország gazdasági bajainak orvosságaként azt találta mondani, legyen mindenki adófizető...

- Megtapsolni könnyű, szívesen megnézném a fiatalok adóbevallását. Magyarországon szóban nagyon elfogadjuk - én így szoktam mondani - a Márai-tudatot: akkor vagyok egy társadalomnak a polgára, ha nemcsak kapok a társadalomtól, hanem adok is. Azaz, ha adót fizetek, akkor számon is kérhetek. Ha valaki szlovák rendszámú autóval jár magyarként Magyarországon, az ne tegyen megjegyzést a magyar úthálózatra, elvégre Szlovákiában fizet adót...

Megjelent a Piac és Profit magazinban.

Az áfa és a hiányzó kereskedő

A „hiányzó kereskedő” úgy működik, hogy egy ügylet szereplői adásvételi láncban fiktív tranzakciók sorát alakítják ki piaci árakon úgy, hogy az áfakötelezettséget egy fantomcég „számláján” gyűjtik össze, s akár még tényleges exportra is sort kerítenek, de menet közben visszaigénylik az áfát. A visszatérített összeget még azelőtt megkapják, hogy a hatóság a láncolatban „megtalálhatná” a nem létező, az áfabefizetési kötelezettségét nem teljesítő beszállítót. Az áfa nem érkezik meg a büdzsébe, ugyanúgy hiányzik, mint a láncolatból a fiktív kereskedő. Arra a lapértesülésre ugyan nem tértek ki a Piac & Profitot tájékoztató adóhatóságnál, hogy valóban elérheti-e az 1500 milliárd forintot is az a kár, amelyet áfacsalással okoznak a költségvetésnek, de a legtipikusabb adóelkerülési módszerről megosztották velünk a tapasztalataikat. Bakonyi Ágnestől, az APEH szóvivőjétől megtudtuk, hogy a cégeladással, cégfantomizálással való visszaélés Európa-szerte ismert módja a fiktív számlára alapított jogosulatlan adó-visszaigényléseknek, illetve adóminimalizálásnak. A hiányzó kereskedő beépítésével működtetett fiktív láncok feltárása összetett, szakmailag igényes, körültekintő, általában több szereplőre kiterjedő komplex feladatot jelent az adóhatóság számára, melynek kiindulópontja a ténylegesen nem működő, indokolatlanul veszteséget felhalmozó vállalkozások kockázatelemzése. Szándékos adóelkerülés esetén az adókötelezettség előírásán felül az adózás rendjéről szóló törvény szerinti maximális szankciómértéket érvényesít a hatóság.

A szándékos adókikerülésre utaló tények feltárását követően az ellenőrzést kiterjesztik a vizsgált adózó tulajdonosainak, illetve képviselőinek érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásokra is, vagy akár a – cégbíróság által lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás eredményeként – törléssel, valamint a felszámolással vagy a jogerős adószám-felfüggesztéssel érintett cégek tulajdonosai, vezető tisztségviselői által alapított további társaságok ellenőrzésére is. Az adóelkerülési kockázat időben történő felismerését célozza az újonnan alakuló vállalkozások kiemelt vizsgálata. A feltárás eredményességét segíti elő a külföldre irányuló tranzakcióknál a nemzetközi kölcsönös segítségnyújtás, a vámhatósággal való szoros együttműködés és a nemzetközi többoldalú ellenőrzések. A visszaigénylést tartalmazó bevallásokban szereplő összegek visszatérítését megelőzően is kockázatelemzést végez az adóhatóság annak érdekében, hogy kiszűrje a nem jogszerű igényléseket. Konkrét esetről is lehetett olvasni az adóhatóság honlapján. Elérhetetlennek bizonyult új székhelyén egy társaság, amely kapcsolt ellenőrzés során került az adóhatóság látókörébe, ezért felmerült, hogy adófizetés elkerülése miatt történt a társaság gyanús körülmények közötti átruházása, illetve fantomizálása. Egy több mint félmilliárd forint értékű ingatlant adott el a vállalkozás, s a két cég között lezajlott adásvétel utáni forgalmi adót hiába várta az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága, mert az időközben még tulajdonost is váltó társaság nem vallotta be és nem is fizette be azt határidőre. Az adásvételi szerződés szerint a „most megbukott” adózó egy budapesti ingatlant értékesített. Az erről készült számlát december 30-án állították ki, 2009. január 15-ei fizetési határidővel. A bankszámlakivonat tanúsága szerint a vevő a vételárból 90 millió forintot január 19-én átutalt az eladónak.

A fennmaradó összegből pedig – ezt az adásvételi szerződésben vállalta – az eladó hiteltartozását egyenlítette ki. Az eladónak viszont – a hatályos rendelkezések szerint – az ingatlanértékesítés utáni 110 millió forint általános forgalmi adót az első negyedévi áfabevallásában kellett volna feltüntetnie, és április 20-áig be is kellett volna fizetnie. E kötelezettségeinek azonban nem tett eleget. Az is kiderült, hogy az ingatlan-adásvétel után az „eladó” gazdát cserélt: külföldi magánszemélyek, illetve gazdasági társaság tulajdonába került. Felmerült, hogy az adófizetés elkerülése miatt történt a társaság gyanús körülmények közötti átruházása, fantomizálása.

Uniós ügyeink

Az utóbbi idők talán legfontosabb EU-s hátterű áfaszabályozása lesz hatályos 2010. január 1-jétől a Deloitte Zrt. szerint. Jelenleg egy szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó székhelye alapján kell meghatározni, igaz, ez alól számos kivétel létezik. A 2010. január 1-jétől hatályos szabályozás különbséget tesz majd a szerint, hogy a szolgáltatás igénybevevője adóalanynak vagy magánszemélynek minősül-e. Üzleti környezetben az általános szabály szerint a teljesítési hely ott lesz, ahol a szolgáltatást igénybe vevő letelepedett. Az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helye azonban ott, ahol a szolgáltatást ténylegesen nyújtják, ellenben a hajókon, repülőgépek fedélzetén, vonatokon nyújtott, valamint az EU-n belüli személyszállításhoz kapcsolható ilyen szolgáltatásoké viszont a személyszállítás kezdőpontja lesz. Lakossági viszonylatban jelenleg a telekommunikációs, közvetítési, illetve elektronikusan nyújtott szolgáltatások teljesítésének helye a szolgáltató székhelye, ameddig az az EU-ban van. Mivel ezek a szolgáltatások nagy távolságból is könnyen nyújthatók, így érdemes olyan országból szolgáltatni, ahol alacsony az adókulcs.

A tervezett új szabályok szerint ezért a teljesítés helye a vevő székhelye, lakóhelye lesz még akkor is, ha nem adóalany. Miután ez jelentős hatással lesz az alacsony áfakulcsú tagállamok költségvetésére, ezért hosszabb átmenet szükséges, így ezek a szabályok lakossági környezetben csak 2015. január 1-jén lépnek hatályba. Januártól új adminisztrációs is teher nehezedik a vállalkozásokra, célja a fordított adózás megfelelő alkalmazásának hatékonyabb ellenőrzése – emlékeztetnek a Deloitte szakértői. Az adott szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozásoknak havi esedékességgel kötelezővé válik egy összesítő nyilatkozat benyújtása, amely hasonló a már most is létező, a termékek EU-n belüli forgalmára vonatkozó nyilatkozathoz. A PM javaslata szerint – az uniós irányelvvel összhangban – a nyilatkozatnak tartalmaznia kell azon vevők, illetve értékesítők adószámát, amelyek részére az adóalany adóköteles szolgáltatást nyújtott, illetve amelyektől ilyet igénybe vett.