Az ma már nem lehet kérdés senki számára, hogy az állami nyugdíjrendszer – a jelenlegi demográfiai és migrációs folyamatok mellett – nem lesz képes eltartani a ma aktív korú lakosságot. Annak érdekében, hogy a havi családi kasszából minél kevesebbet kelljen elvenni, érdemes minél előbb – még 50 éves korunk előtt – elkezdeni takarékoskodni a nyugdíjas éveinkre, máskülönben Magyarország lehet az éhező nyugdíjasok országa.
De melyik nyugdíjcélú megtakarítási forma éri meg jobban: nyugdíj- vagy életbiztosítást kötni, nyugdíj-előtakarékossági számlát (NYESZ) nyitni, vagy valamelyik önkéntes pénztárban felhalmozni? A tőzsdei hírek hallatán pedig az is sokakban felmerülhet, hogy valójában mennyire biztonságosak ezek az akár több tíz évre szóló konstrukciók, amelyek ráadásul csak nagy veszteségek árán törhetők fel idő előtt.
Mindegyik lehetőség mellett vannak érvek és persze ellenérvek is. Vegyük sorra, ám azt ne feledjük, hogy ezek valóban hosszú távra – minimum tíz évre – szóló befektetések, amelyek értékét a tőzsde pillanatnyi helyzete lehet, hogy pillanatnyilag befolyásolja, de ezt a veszteséget nem kell realizálnunk.
NYESZ: A legnagyobb önállósággal kecsegtet
A pénzszámlából és a befektetéseket nyilvántartó értékpapírszámlából álló modellben magunk alakíthatjuk a befektetés mögött álló értékpapír-portfóliót, bármikor adhatjuk-vehetjük a részvényeket, kötvényeket, dönthetünk az állampapírok, vagy a befektetési alapok mellett. Ha valaki otthonosan és bátran mozog a befektetési piacon, kifejezetten magas hozamot is elérhet a hosszú távú megtakarításán, persze aki rosszul mérlegel, bukhat is.
A kevésbé profik szakértőre bízhatják a portfolió kialakítását, kezelését: a bankok, brókerházak különböző kockázati étvágyra és futamidőre szabott ajánlatokkal támogatják ügyfeleiket.
Többen az önkéntes pénztárakat tartják az egyik leghatékonyabb megtakarítási formának ma Magyarországon. Megnyugtató intézményi struktúra áll mögötte, rugalmas a tagok szempontjából és profi befektetési szakemberek kezelik a megtakarításokat. A hozamhoz alacsony költségszerkezet társul, ráadásul az adókedvezményekkel a megtérülés tovább növelhető. A tagok több portfolió közül választhatnak a kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelően. Ezek mögött különböző befektetési stratégiák állnak kezdve a kockázatkerülőtől – ebben általában kizárólag rövid lejáratú állampapírok és bankbetétek vannak, így a globális tőzsdei mozgásoknak nincs kitéve a megtakarításunk – a merészig. Utóbbi az úgynevezett dinamikus portfolió, amely befektetéseinek túlnyomó részét hazai és nemzetközi részvények alkotják. Itt bizony rövidtávon számolni kell a mélyrepülések negatív hatásaival. Épp ezért ezt elsősorban a fiatal megtakarítóknak ajánlják a szakemberek, hisz az ingadozás negatív hatását az idő tudja ellensúlyozni.
Nyugdíjbiztosítás: A legújabb lehetőség
2014-től kerültek be az adójóváírással jutalmazott megtakarítások közé a nyugdíjcélokra fizetett, minimum tíz éves futamidejű megtakarítási célú biztosítások. Érdemes jól körbenézni a kínálatban, mert az árakban – a TKM-ben (teljes költség mutató) – jelentős különbségek lehetnek még azok után is, hogy a Magyar Nemzeti Bank tavaly májusban 3 -4%-ban maximalizálta az államilag támogatott konstrukciók költségszerkezetét. Alacsony hozamkörnyezetben komoly szerepe van a konstrukció árának: legalább ekkora hozamot kell elérni, hogy pénzünknél legyünk! A TKM-ek mellett azonban a megtakarítási portfólióban lévő papírok hozama is számít: előfordulhat, hogy lényegesen magasabb TKM mellé magasabb hozam társul. A kifejezetten nyugdíjcélra kötött életbiztosítási szerződés lehet hagyományos, vagy befektetési egységekhez kötött – unit linked – életbiztosítás. Utóbbi nagyobb befektetési szabadságot biztosít, és így magasabb hozamok elérésével kecsegtet. De mivel mi magunk határozzuk meg, hogy milyen eszközökbe fekteti a biztosító a megtakarításunkat, a befektetés kockázatát is mi viseljük!
