A munkanélküliek esetében is az (újbóli) elhelyezkedés – életkoruktól függetlenül – legnagyobb arányban a társadalmi kapcsolati háló, az ismerősök, rokonok, barátok segítségének igénybevételével történt, a munkakeresés 40,8%-ban ilyen módon járhatott sikerrel. Ezt 32,1%-kal a munkáltatókkal történő közvetlen kapcsolatfelvétel, illetve 14,9%-kal az állami munkaközvetítő szolgáltatások igénybevétele követte - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Munkaerőpiaci Helyzetkép 2015. című kiadványából.
Mindeközben a magyar munkaadók 57 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nehezen talál megfelelő munkaerőt, 32 százalékuk szerint a meghirdetett állásokra nincs jelentkező.
A fiatalok az átlagosnál nagyobb arányban helyezkedtek el a munkaügyi központ segítségével, viszont rájuk jellemző legkevésbé a munkáltatók közvetlen megkeresése. A 25–54 évesek a munkáltatók megkeresése mellett viszonylag nagy arányban jutottak munkához hirdetés útján is, és a vállalkozásindítás is – érthető módon – relatíve gyakori.
A sikeres elhelyezkedési stratégiák közötti arány erősen függ az iskolai végzettségtől. A munkaügyi központok segítségének igénybevétele a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők körében a leggyakoribb, ezen belül a 8 általánosnál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők közel 60%-a ilyen módon jutott munkához, de az alapfokú végzettséggel rendelkezők esetében is 28% feletti volt ez az arány. A másik pólust a szakirányú érettségivel, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők képviselik, akiknél ez a forma csak marginális szerepet tölt be. Az adatok értékeléséhez hozzátartozik, hogy a felvétel idején már jelentős súlyt képviselő közfoglalkoztatásra a kiközvetítés a munkaügyi központokon keresztül történik, és főleg az alacsony végzettségűeknek, illetve az ország foglalkoztatási szempontból depressziósnak minősülő területein élőknek kínál esélyt az újbóli munkába állásra. Az alacsony iskolai végzettségű munkanélküliek baráti, ismerősi, rokoni körében sokan maguk is hasonló élethelyzetben vannak, így az átlagosnál kevesebb segítség várható tőlük az új munka megtalálásához.
Budapesten, ahol a népesség iskolai végzettség szerinti összetétele jobb az országos átlagnál, nagyobb a munkakínálat, és kevésbé jellemző a közfoglalkoztatás, kicsi az igény a munkaügyi központok közvetítő szerepének igénybevételére, ezért az így elhelyezkedők aránya is jóval elmarad az országos átlagtól, hasonlóan a munkáltatók közvetlen megkereséséhez, amit részben kivált a lényegében ezzel rokon hirdetés útján történő elhelyezkedés. Némileg meglepő módon a kapcsolati háló révén történő elhelyezkedés súlya a fővárosban a legnagyobb, valószínűleg azért, mert egy nagyobb populációban maga a kapcsolati háló is kiterjedtebb, így nagyobb az esély, hogy van olyan ismerős vagy rokon, aki az elhelyezkedésben legalább információval segíteni tud.
A sikeres elhelyezkedés módja szerinti megoszlás különbözik a szerint is, hogy valaki eddig csak egyszer, vagy már többször is volt munkanélküli. Azok, akik egy alkalommal voltak eddig állás nélkül, nagyobb arányban találtak új munkát ismerősök, rokonok, barátok révén, illetve hirdetések segítségével, de főleg rájuk jellemző az is, hogy vállalkozásba fogtak. Akik viszont már többször is voltak munka nélkül – ami egyben jelzi kevésbé előnyös munkaerőpiaci jellemzőiket –, az előbbi csoportba tartozóknál háromszor nagyobb arányban találtak a munkaügyi központon keresztül új munkát. (Ami feltételezhetően jórészt közfoglalkoztatás keretében végzett munkát jelent, mivel 2015-ben az állami munkaerő-közvetítés súlypontját már ez adta).
