A tanulmány mindenekelőtt a HR-vezetők számára szolgál a saját vállalatuk bérpolitikájának alapjául. Mintegy 10 ezer alkalmazott adatai alapján részletesen bemutat 26 tipikus munkahelyre vonatkozóan minden releváns bérézési információt. Ezen benchmarkok segítségével a HR-vezetők a piaci viszonyoknak megfelelő bérezési struktúrákat hozhatnak létre, amelyek egyaránt figyelembe veszik a munkavállaló egyéni jellemzőit és a vállalat sajátosságait. Az egyéni fizetés összege szempontjából különösen döntőnek bizonyult a dolgozó helye a hierarchián belül valamint a vállalat nagysága. Utóbbi különösen a vezető beosztásúak fizetésére jellemző: a nagyvállalatoknál gyakran 60%-kal többet keresnek, mint a kisebb cégeknél foglalkoztatott kollégáik, a legfeljebb 5 alkalmazottal működő vállalkozások ügyvezetői csak körülbelül fele annyit kapnak, mint a több, mint 500 főt alkalmazó cégeknél dolgozó kollégáik.
A bérnövekedés rendszeresen nagyobb a tervezettnél
Abban a 10 évben, amikor a bérezési tanulmány megjelent, az is megmutatkozott, hogy a vállalatvezetés a következő évi bérnövekedéseket szinte rendszeresen alulbecsüli. "Bár az eltérés 1999 óta valamennyire csökkent, még az elmúlt három évben is körülbelül két százalékponttal meghaladta a tervezettet a tényleges bérnövekedés" - ismertette Maria Smid, a tanulmány szerzőinek egyike. Az elmúlt 10 év adatainak értékelése azt mutatja, hogy ebben az időszakban a fizetések minden hierarchiaszinten megkétszereződtek. 2008-ban a vezető beosztásúak átlagfizetései 10,2 millió forintot tettek ki (1999: 5,0 millió), a szakemberek esetében ez az érték 4,5 millió (2,2 millió), a fizikai állománynál pedig 2,3 millió (0,9 millió).
Több a fizetés Csehországban, kevesebb Szlovákiában
Csehországban az alkalmazottak minden szinten magasabb fizetéseket kapnak, mint Magyarországon, az eltérés különösen nagy a munkások esetében (kb. egyötödnyi). A szakemberek és a vezető beosztásúak átlagosan 6-10%-kal kapnak többet, mint Magyarországon. A szlovákiai fizetések ezzel szemben még mindig az összemérhető magyarországi díjazások alatt maradnak. A szlovák szakembereknek 20%-kal kevesebbel kell beérniük, mint a magyaroknak, a fizikai állománynak és a vezetőknek pedig kb. 10%-kal kevesebbel.
A versenyképesség nem kizárólag a bérköltségek függvénye
A külföldi befektetők számára azonban a bérköltségek névleges nagysága már régóta nem az egyetlen és döntő kritériuma a telephely kiválasztásának, erre mutatott rá Dirk Wölfer, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs vezetője a tanulmány bemutatása alkalmából. A versenyképesség szempontjából ugyanolyan fontos a munkaerő termelékenysége, a minőségi színvonal, a munkavállalók teljesítmény-orientációja vagy a szakképzett munkaerő kínálata mint a tiszta költségek. Az Eurostat adatai szerint pl. Romániában a munkaerőköltségek a magyar költségeknek csak a felét teszik ki ma (511, illetve 1035 euró/hónap), miközben azonban a munkaerő termelékenysége Magyarországon körülbelül kétharmadával magasabb, mint Romániában. A bérszínvonal emelkedésének üteme is alacsonyabb Magyarországon, mint a régió más országaiban. Az elmúlt években különösen a balti államokban és Romániában nőttek a bérek lényegesen gyorsabban, mint Magyarországon, ennek következtében ott érezhetően nőttek a fajlagos (egységnyi termékre eső) bérköltségek, míg Magyarországon lényegében 2002 óta állandó szinten maradtak, ismertette Wölfer.
Magas bérjárulékok
Jelentős versenyhátrányt szenvednek azonban a magyar munkaadók a magas járulékterhek miatt. A kifizetett munkajövedelmekhez még további kb. 45% egyéb munkaerőköltség társul, mindenekelőtt a kötelező társadalombiztosítási járulékok - a régió más országaiban ez akár 20 százalékponttal is kevesebb, és még a magas bérköltségeiről ismert Németországban is csak szűk egyharmad.
