Az uniós csatlakozás időpontjától, azaz 2004. május elsejétől a közösségi jog kötelező érvényű Magyarországon. Az adók megállapítása ugyan nemzeti hatáskörbe tartozik, ám az Európai Uniónak az általános forgalmi adóra vonatkozó hatos irányelve kimondja, hogy - néhány nevesített adón kívül - a tagállamok nem vethetnek ki más forgalmi típusú adót.

Az elmúlt hónapokban több szakértői elemzés is foglalkozott a magyar iparűzési adó problémájával, de végleges állásfoglalás még nincs.

A magyar állam számára legkedvezőtlenebb döntés szerint az iparűzési adót az EU jogtalannak minősíti, ami azt jelentené, hogy az elmúlt év ötödik hónapjától ez indokolatlanul terhelte a magyarországi telephellyel rendelkező cégeket és egyéni vállalkozókat. Arról pedig külön dönthet az Európai Bíróság, hogy a már beszedett helyi iparűzési adót vissza kell-e fizetni, s ha igen, mikortól és kinek.

Az biztos, hogy a jelenlegi rendszer több ponton is kifogásolható.

Ez a nehéz teher független a nyereségtől; alapja az árbevétel, csökkentve bizonyos beszerzések összegével. Így az iparűzési adó a veszteséges vállalkozásra is jelentős befizetési kötelezettséget ró.

Az adónem kiszámításának egyáltalán nem szektorsemleges metodikája a másik megkérdőjelezhető tényező. Az adóalap kiszámításához ugyanis ágazatonként eltérő módon kell az árbevételt korrigálni. A szolgáltatószektorban például az alvállalkozói díjak és a közvetített szolgáltatások levonhatóak, de ezen túlmenően más levonható tétel jellemzően alig merül fel. Nagyon leegyszerűsítve a számítást, egy 10-15 százalékos költségarányos nyereséggel működő cég a profitjának durván 20 százalékát fizeti ki iparűzési adóra 2 százalékos adókulccsal kalkulálva. A kereskedelmi ágazatban a bruttó árrés - a beszerzési árat levonjuk az eladási árból - adja a befizetendő összeg bázisát, a termelők esetében pedig gyakorlatilag csak az anyagköltség (a bérköltség, de az amortizáció sem) vonható le az eladási árból.

- Ugyanaz a szabály más eredményt ad a különböző szektorokban működő cégek esetében. Egy olyan rendszer, amely tevékenységtől függően máshogyan terheli a vállalkozásokat, hosszabb távon biztos, hogy nem fenntartható - hangsúlyozza Ulrich Róbert, a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Rt. szenior menedzsere.

Az ország tőkevonzó képessége szempontjából sem mellékes az iparűzési adó léte. Hasonló típusú terheléssel sem a környező, most EU-taggá vált országokban, sem a korábbi tagállamokban nem találkozik a vállalkozó. László Csaba, a KPMG partnere úgy véli, ez az adófajta jelentősen rontja Magyarország versenyképességét a külföldi befektetések szempontjából, mert gyakorlatilag erodálja a régió többi államáénál átlagosan alacsonyabb szintű társasági adónkból származó előnyünket. Különösen a magas hozzáadott értéket produkáló termelőcégeket sújtja aránytalanul magas befizetési kötelezettség, Magyarország pedig pont ezt a külföldi beruházói kört szeretné megnyerni.

Az 1991 óta létező terhelés fokozatosan érte el a mai szintet. Míg kezdetben csak néhány önkormányzat vezette be, ma már alig lehet olyan eldugott falvat találni, ahol a helyi költségvetés lemondana erről a tételről. Sőt, a mértékében sincs nagy különbség: a legtöbb helyhatóság - a nagyobb települések szinte száz százaléka - a maximális 2 százalékra tart igényt. Így a cégek és egyéni vállalkozók befizetései éves szinten eléri a 350 milliárd forintot.

A már régóta feszegetett kérdés rendezésére most az olasz IRAP-vita ad esélyt. Számos cégnek, amely érintett az olasz ügyben, van magyar leányvállalata, és a globálisan tevékenykedő adótanácsadó cégek is felhívták ügyfeleik figyelmét a magyar iparűzési adó lehetséges párhuzamba állítására. Az érintett itáliai adónem ugyanis több lényeges elemében hasonlít a sokat vitatott iparűzési adóra.

Egy olasz adózó 2003-ban pert indított az Európai Bíróságon (EB) az olasz állammal szemben. 2005 márciusában az ügyet tárgyaló bírói tanács mellett működő főtanácsnok állásfoglalásában kimondta: véleménye szerint ez az adófajta az unió hatos irányelvének harmincharmadik cikkelyébe ütközik.

A cikk folytatása itt.