A minimálbér a legvitatottabb, de legszélesebb körben elterjedt eszköz, amelyet a kormányok a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelésére használnak.

A világ országainak közel felében van valamilyen minimálbér, bár a kormányzatok eltérő szabályokat állapítanak meg ezzel a jövedelemmel kapcsolatban.

Dániában, Olaszországban, Ausztriában, Finnországban és Svédországban nincs nemzeti minimálbér.

A PPS (vásárlóerő-egység) egy mesterséges pénznem, amelyet az EU hozott létre a bérek összehasonlítására, figyelembe véve a megélhetési költségeket. Elméletileg 1 PPS-ért ugyanazokat az árukat és szolgáltatásokat lehet megvásárolni az egész kontinensen.

Luxemburgban a legmagasabb a nemzeti havi minimálbér euróban (2638 euró), míg Ukrajnában a legalacsonyabb (182 euró).

A megélhetési költségekkel korrigálva azonban Németország áll az első helyen (1992 PPS), Albánia pedig az utolsó (564 PPS).

A második helyen található Írország megélhetési költségekkel korrigált nemzeti minimuma (1664 PPS) közel van Franciaországéhoz (1606 PPS), miközben 480 euróval magasabb az ír minimálbér. Ez azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol a bérek PPS-ben alacsonyabbak, mint euróban, ott magasabbak a megélhetési költségek, és fordítva. Így bár Írország euróban mért bére sokkal magasabb, mint Franciaországé, lényegében az írek csak ugyanannyit tudnak vásárolni, mint a franciák.

A magyar minimálbér ugyan a legrosszabbak között van, mégis a vásárlóerőt nézve már megelőzzük Szlovákiát és Csehországot az ottani magasabb megélhetési költségek miatt. Ez azt is jelenti, hogy a magas magyar infláció nagyon zsebbevágó a magyarok számára, hiszen a jobb életszínvonalat az alacsonyabb megélhetési költségek biztosítják.