Az összeállítás előző részét itt olvashatják.
A miniszterelnök országértékelő beszédében 2011. februárban azt mondta: 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás esztendeje, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz. Tíz hónappal később, decemberben már 2013-at nevezte meg az elrugaszkodás éveként. A 2011-re előirányzott megújulás nem sikerült.
Se az szja, se a társasági adó nem segített
Többletterheket hoztak, és a piacot sem bővítették a 2010 második felétől és a 2011 januárjától hatályos szabályozóváltozások. Nem élénkítette a keresletet a személyi jövedelemadózásban a 290 ezer forint fölötti jövedelműekhez és a gyermekes családokhoz került 500 milliárd körüli összeg sem: a pluszpénzeket nem költötték el belföldön. Az egykulcsos szja a többség számára - bérkorrekció nélkül - jövedelemcsökkenést hozott. A kkv-körnek a gyakorlatban semmilyen könnyebbséget nem jelentett a 10 százalékos kedvezményes társaságiadó-kulcs kiterjesztése: vagy nem voltak nyereségesek, vagy már addig is 10 százalékkal adóztak, mert nyereségük korábban sem haladta meg az 50 millió forintot.
Fotó: PP/archív
2011 áprilisában több nyilatkozatában is kijelentette: a jelenlegi adóverseny összetételében rossz Magyarország számára, a munkáltatókat terhelő adók csökkentése hatékonyabb lenne. Ráadásul a magyar adórendszer versenyképességi szempontból sem jó: kiszámíthatatlan, egyszeri, utólagos, visszamenőleges és szektorális.
Az adóterhelés összességében nem csökkent, csak átcsoportosítás történt, de a magyar vállalkozások zömét kitevő és a dolgozók döntő hányadát foglalkoztató kkv-k helyzete nem javult. A felső szja-kulcs megszűnése és az alsó kulcs egy százalékpontos mérséklése csak a magas jövedelmek terheit csökkentette, ez a kkv-körben nem jellemző. A minimálbér és a garantált bérminimum nőtt, és az addig adómentes minimálbér is 16 százalékkal adózni kezdett. A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértékét fél százalékponttal emelték. Mindez a kkv-knál a bérterhek növekedését jelentette. A változások nemhogy munkahelyteremtésre nem ösztönözték őket, hanem egyre vonzóbbakká váltak számukra a „kreatív megoldások".
Amire a szakemberek korábban figyelmeztettek, bekövetkezett: a banki különadó visszavetette a hitelezést, hátráltatta a gazdaság növekedését, ami megint csak elsősorban a hitelhez amúgy is nehezen jutó kkv-kat érintette negatívan. Az ÚSZT pályázatainak nagy hányadát továbbra is a klasszikus infrastruktúra-fejlesztési kiírások adták, a kkv-k számára nem bővültek jelentősen a lehetőségek.
Széll Kálmán Terv: nincs nagy mozgástér a vállalkozói szférában
A 2011. március elsején ismertetett Széll Kálmán Terv (SZKT) jelentős, szerkezeti átalakításnak nevezett változásokat harangozott be, amelyeknek három deklarált célja volt: az államadósság csökkentése, az adósság újratermelődésének megakadályozása és a magyar gazdaság fellendítése. Az SZKT tizenegy fejezete - munka, nyugdíj, közösségi közlekedés, oktatás, egészségügy, vállalkozások, megélhetés, állam, államadósság-csökkentő alap, akcióterv - mindegyikének témáját az adóssághoz társították. A szöveg szerint az ország újjászervezése magasabb gazdasági növekedésben, bővülő foglalkoztatásban, javuló versenyképességben és középtávon fenntartható pénzügyi egyensúlyban jelenik meg. (Többek között a Széll Kálmán Terv hatásairól is beszél Vértes András a GKI elnöke ebben az interjúban.) Ebben a tervben már szerepeltek új bevételt hozó döntések - például az elektronikus útdíj -, és az is, hogy 2013-2014-ben a társasági adó általános szintje nem csökken 19 százalékról 10 százalékra.
A Széll Kálmán Tervben a kormány kimondta: „mindaddig, amíg a magas adósságszolgálat a költségvetéstől forrásokat igényel, nincs mód a vállalkozásokat terhelő adók és járulékok további csökkentésére". Elismerte azt is, hogy nincs nagy mozgástér a vállalkozói szférában, magasak a hazai hitelfelvétel költségei, a körbetartozások elviselhetetlenül magas állománya pedig ellehetetleníti vállalkozások jelentős részét. Ugyanakkor a dokumentum optimistán leszögezte: „a rossz gazdasági folyamatoknak már az eddigi akciótervekkel megálljt parancsolt az új kormány". S ha a Széll Kálmán Tervet a piacok megismerik, „az újabb jelzés lehet számukra, hogy a politikai mellé Magyarországon immár végérvényesen létrejött a gazdasági stabilitás is".
Többszörös országvédelem
Az SZKT megjelenésekor a szakmai közvélekedés az volt, hogy a terv alkalmas lehet a gazdaság stabilizálására, esetleg a növekedés alapjainak megteremtésére is, de a megvalósítás kockázatát igen magasnak tartották. S bár a miniszterelnök és kormánya legutóbbi értékelései szerint is a Széll Kálmán Terv nagy százalékban teljesült, a valóság az, hogy a kétkedőknek lett igazuk. 2011 szeptemberében Pécsett, a közgazdász-vándorgyűlésen (melynek összefoglalója itt olvasható) - Orbán Viktor pár héttel korábban bejelentett „országvédelmi akcióterve" ellenére, vagy talán épp azért - a 2010-es óvatos derűlátást az a szakmai konszenzus váltotta fel, hogy baj van. Mint azt Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem professzora összefoglalta: az országot alacsony és csökkenő gazdasági növekedési ütem, magas munkanélküliségi ráta, stagnáló foglalkoztatás, tartósan csökkenő beruházás és fogyasztás, krónikus költségvetési hiány és magas államadósság jellemzi. A prognózisok között pedig szaporodott a 2012-re visszaesést várók aránya. Egy év végi zárt körű rendezvényen a miniszterelnök azt mondta: reális, ám nehezen elérhető célkitűzésnek tartja, hogy a magyar gazdaság 2012-ben ne csússzon recesszióba.
A 2012. évre elfogadott „országvédelmi" költségvetés nyomán az áfát 27, a cégautóadót 40 százalékra emelték, a munkavállalói járulék 1 százalékponttal nőtt, a főállású és társas vállalkozások által fizetendő egészségbiztosítási járulékot a minimálbér helyett a minimálbér másfélszerese után kell megfizetni. Kivezették az adójóváírást, és bevezették a baleseti adót.
