Az élelmiszerpazarlás mértéke az EU-ban továbbra is jelentős: 2023-ban 58,2 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezett, ami 130 kg/fő éves átlagot jelent. Ráadásul a veszteség közel fele nem a háztartásokban, hanem a háztartásokon kívüli szakaszokban (termelés, feldolgozás, gyártás, kiskereskedelem, vendéglátás/étkeztetés) képződik, (termelés, feldolgozás, gyártás, kereskedelem, vendéglátás) képződik, ami közvetlenül jelzi, hogy az ipari folyamatokban is van csökkenthető veszteség.
Fotó: Raben
A Bizottság összesítése szerint az EU-ban keletkező élelmiszerhulladék becsült piaci értéke 132 milliárd euró. Ez nagyságrendileg az a veszteség, amit a lánc szereplői közösen fizetnek meg készletben, munkában, energiában és selejtben.
Szabályozói válasz: 2030-ig kötelező csökkentési célok jönnek
A nyomás nem csak piaci: az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a Waste Framework Directive tavalyi módosítása már kötelező élelmiszerhulladék-csökkentési célokat vezetett be 2030-ig:
- –10 százalék a feldolgozásban és gyártásban
- –30 százalék (egy főre vetítve) közösen a kiskereskedelemben és fogyasztásban (éttermek, étkeztetés, háztartások) a 2021–2023-as átlaghoz viszonyítva.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ellátási láncokban egyre inkább a mérhető, auditálható és optimalizálható működés lesz az elvárt standard.
A kulcsszó: nyomon követhetőség és élelmiszerbiztonság – papíron és a raktárban is
A piac alkalmazkodását gyorsítja, hogy az EU élelmiszerjoga a teljes láncban elvárja a nyomon követhetőséget: a 178/2002/EK rendelet szerint a szereplőknek képesnek kell lenniük azonosítani, kitől kapták az árut és kinek adták tovább („one step back – one step forward” logika).
