Amikor a török választók tavaly tavasszal megszavazták az alkotmánymódosítást, már sejthető volt, hogy rossz vége lesz, ha Erdogan elnök lehetőséget kap, hogy - például a jegybank függetlenségének megcsorbításával - gyakorlatilag kiiktassa a demokrácia alapjait jelentő fékeket és ellensúlyokat. „A másfél évvel ezelőtt még csak sejthető kockázatok mostanra valósággá váltak: Törökország a szakadék szélén egyensúlyoz, és egyelőre nem látszik, milyen irányba haladnak tovább az események. A befektetők menekülnek, a líra szakad, és mindenki árgus szemmel azt figyeli, mikor lesz hajlandó Erdogan elnök szembenézni a rideg valósággal, és meghozni azokat a fájdalmas lépéseket, mint például a masszív kamatemelés, a szigorú megszorítások vagy akár a bankbetétek befagyasztása, amelyek stabilizálni tudják az ország gazdaságát” - tájékoztatott Hajósi Péter, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója a törökországi helyzet kapcsán.
A török jegybank egyébként hétfőn jelentette be, hogy csökkentette annak a kötelező fedezetnek a mértékét, amit a kereskedelmi bankoknak le kell tenniük a hitelfolyósítás előtt. Az így felszabaduló 3 milliárd líra és 6 milliárd dollár készpénzből fizethetnék a bankok a saját adósságaikat, vagy adhatnának kölcsönt a cégeknek adósságrendezésre. Az intézkedés hatására a líra stabilizálódott, de sokak szerint valódi megoldást épp a hitelezést mérséklő kamatemelés hozna, erre viszont a török kormány nem hajlandó.
Mire készüljenek a befektetők?
„Amíg a török jegybank láthatóan nem tud gátat szabni a líra összeomlásának, és nem tisztul a kép, távol tartjuk magunkat a török eszközöktől, miközben a piacon is az óvatos kivárás látszik. Nagy kérdés azonban, hogy az egyelőre csak török problémák mennyire tudnak megfertőzni más eszközöket. Az európai bankrendszer török kitettsége már fókuszba került, a hasonló cipőben járó feltörekvő országok - főként Dél-Afrika és India - devizái esnek, és a földrajzi közelség miatt a forint is veszélyben van” - hívta fel a befektetők figyelmét Hajósi Péter.
A különböző gazdasági és politikai berendezkedések kapcsolata és hatásai egy adott ország lakosságának jólétére régóta vizsgált téma a kutatók számára. Egyik legfontosabb tapasztalat azonban, hogy a kirekesztő, autoriter politika kizsákmányoló gazdasághoz vezet, ami előbb-utóbb gazdasági lemaradást és a társadalom többsége számára szegénységet eredményez, ahol a jólét csak egy szűk elit kiváltsága. Ennek mintapéldája zajlott le a szemünk láttára Törökországban: egy olyan országban, ahol az elit bármikor kisajátíthatja a sikeres vállalkozásokat; ami még a hazai befektetők számára sem vonzó, és ahol nem kívánnak beruházni, fejleszteni. A befektetők így elmenekültek, a török gazdaság pedig súlyosan lemaradt a világgazdasági versenyben.
A török helyzet azért érdekes, mert a gazdaság - a figyelmeztető jelek ellenére - sokáig stabilnak tűnt. Mint azt korábban megírtuk, Törökország még az elmúlt hónapokban is a világ egyik leggyorsabban bővülő gazdasága volt. A tavalyi utolsó negyedévben 11 százalékkal nőtt a török GDP, és bár a növekedés idén lassult, a legutóbbi időszakban is 7 százalék fölötti volt a bővülés. A rövidtávú bővülés azonban jelentős részben hitelekre és állami támogatásokra épült.
A válságot egy váratlan és világpolitikai szempontból apróságnak nevezhető ügy robbantotta ki. Az Egyesült Államokkal kirobbant diplomáciai konfliktus középpontjában egy amerikai keresztény lelkész, Andrew Brunson áll, akit két éve tartanak fogva, mert azzal vádolják, hogy köze volt a 2016-os, Recep Tayyip Erdogan török elnök elleni puccskísérlethez. Brunsont az amerikai diplomáciai erőfeszítések ellenére máig nem engedték szabadon, míg végül augusztus elején az USA szankciókkal fenyegette meg Törökországot.
