A Juncker-Trump találkozótól mindenki tartott egy kicsit. Donald Trump előszeretettel viselkedik ámokfutóként, és Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke is hajlamos magának olyan gesztusokat megengedni, amelyek furcsán veszik ki magukat a diplomácia világában. Az előbbire éppen az amerikai elnök európai körútja a legjobb példa, ahol Trumpnak azt a történelmi tettet sikerült véghezvinnie, hogy gyakorlatilag mindenkit magára haragított legfontosabb szövetségei közül. Juncker pedig éppen Orbán Viktorral szemben tett félreérthetetlen gesztusokat: emlékezetes például a köszöntése: „Na mi van diktátor?”

Minden további nélkül előfordulhatott volna tehát, hogy ha ez a két politikai „fenegyerek” találkozik, akkor nemhogy a fennálló problémákat nem sikerül elsimítani, de az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolata tovább romlik. Mindenki szerencséjére most úgy tűnik, hogy a józan ész győzedelmeskedett. (Itt olvashatja összefoglalónkat a találkozóról.) Ez nemcsak annak tudható be, hogy a két politikus ma reggel nem felejtette el bevenni a gyógyszerét, hanem annak is, hogy mindkét gazdaság túl sokat veszíthet egy elmérgesedő konfliktusban.

Az EU ezzel tisztában volt – legalábbis a jelek szerint, de úgy tűnik, hogy most már Trump is kezd tisztába jönni azzal, hogy a mindenható USA gazdasága bizony több ponton is sebezhető. Mutatunk is most hármat ezek közül.

Donald Trump - fotó: Craig/flckr

Védővámok: a visszacsapó hatás

Trump szerint a „vámok a világ legnagyszerűbb dolgai” és az amerikai elnök szerint a „kereskedelmi konfliktusokat egyszerű megnyerni”. Nos a valóságban ebből a két meglátásból az egyik sem igaz. Hiába vet ki az USA védővámokat az importált termékekre, ha az általuk exportált termékekre hasonló vámokat vet ki az ellenfél. Jelentős kereskedelmi egymásra utaltság mellett ennek nem sok értelme van. Ráadásul az EU ellencsapásában sebészi pontossággal választotta ki azokat az amerikai termékeket, amelyek vámoltatása éppen Trump szavazóbázisát érintik kellemetlenül. A védővámmal terhelt termékek ugyanis drágábban jutnak el a fogyasztókhoz, így visszaesik azok forgalma és gyártójuk bevétele is. Ha egy gyár bevétele visszaesik, akkor munkásokat fog elbocsátani – vagy kivonul az országból, mint ahogy azt az ikonikus Harley-Davidson is tervezte.

Ilyenkor az teremt különösen a pikáns helyzeteket, hogy a saját védővámok hatása alól sem vonhatja ki magát egyetlen vállalat sem. A Whirpool vezére, Marc Bitzer januárban az ázsiai mosógépekre kivetett védővámokat éltette hangosan. Azonban a kereskedelmi háború hatása azóta a céget is utolérte: éppen most volt kénytelen jelentősen megemelni az Egyesült Államokban gyártott gépei árát, mivel egy másik szektorra, az acél- és alumínumimportra kivetett védővám következtében drasztikusan drágultak a gyártási költségei. A vállalat éppen kedden tette közzé a számait és olyan rosszak lettek a negyedéves eladási adatai, hogy az elmúlt harminc év legnagyobb napi áresését szenvedték el a részvényei.

Állampapírok: a nukleáris opció

Habár Trump szemében Kína az „ellenség” egyik megtestesítője és az elnök régóta szidalmazza a kínai kereskedelmi és monetáris politikát, azzal a kellemetlen ténnyel is szembe kell nézni, hogy Kína hosszú évtizedek óta szorgalmasan finanszírozza az Egyesült Államok költségvetési hiányát. Jelenleg Peking tulajdonában becslések szerint 1200 milliárd dollárnyi amerikai állampapír van, ezzel Kína a washingtoni büdzsé legnagyobb külföldi hitelezője. Ha a kínai vezetés tényleg ártani akarna az Egyesült Államoknak, akkor nem kellene mást tennie, mint azonnal tömegesen piacra dobni ezeket a kötvényeket. A túlkínálat miatt az USA állampapírjai gyorsan veszíteni kezdenének értékükből és a dollár árfolyama is meginogna. Az állampapírok teljes elértéktelenedését csak az amerikai jegybank szerepét betöltő FED azonnali és nagymértékű kamatemelése állíthatná meg.  Az, hogy az állampapírok piacra dobása nem csak elmélet jól mutatja, hogy Oroszország már megtette ezt: március és május között az ország 100 milliárdról 15 milliárd dollárra csökkentette amerikai állampapír-állományát.

Büntetések: komoly üzenet

Éppen az amerikai-európai csúcs előtt jelentette be az Európai Bizottság versenyfelügyeleti biztosa, Margrethe Vestager, hogy az egyik legnagyobb amerikai cégre, a Google anyavállalatára rekordbírságot szabnak ki. Trump persze azonnal reagált az üzenetre: „Az (európai) adó-hölgy utál minket.” – írta Twitter-üzenetében. Vestager persze válaszában kiemelte, hogy a versenyfelügyeleti eljárások a politikától függetlenül zajlanak, de az ilyen döntések időzítése fontos üzenetet hordoz. A digitális óriások, a Facebook, vagy az Alphabet, mindinkább olyan szerepet töltenek be az amerikai gazdaságban, mint az Audi, vagy a Mercedes-gyár a magyar iparban. Azonban amíg az autóiparra vonatkozó szabályok már rég fennállnak és mindenki által elfogadottak, addig a digitális cégekre vonatkozó szabályok még csak most íródnak. És lehet őket úgy alakítani, hogy az USA-nak fájjon.