Az olaj hordónkénti árfolyama tavaly nyár óta folyamatosan növekedett, az akkori, 50 dollár körüli értékről mára 70 felé emelkedett, de elemzők szerint az sem kizárt, hogy az év végéig a 80 dollárt is eléri az árfolyam. Annak ellenére, hogy az iparban és a közlekedésben terjednek az energiatakarékos és zöld megoldások, az olaj iránti globális kereslet (legalábbis egyelőre) nem csökken. Az amerikai gazdaság olajigénye szintén évről-évre növekszik, így az amerikai gazdaság továbbra is érzékeny az olajárak alakulására.
80 dolláros árfolyamtól tartanak
Az olajár növekedése részben természetes folyamat: az árfolyam 2016 elején volt a mélyponton, 36 dollár alá esett, ahogy az Egyesült Államokban új, a talaj palarétegeiben rejlő olajkészleteket termeltek ki, miközben Szaúd-Arábia is fokozta a termelést. Az év közepére az olajár már kezdett talpraállni, a következő hónapokban 56 és 47 dollár között mozgott az árfolyam. Az olajár-emelkedés következő hullámát már a Trump-adminisztráció egy lépése indította el: 2017 nyarán bejelentették, hogy az USA újra szankciókat vezet be Irán ellen, többek között az ország olajexportját is embargó alá vették.
Úgy tűnik azonban, hogy az olajár emelése nem volt tervbe véve, vagy nem számítottak ilyen mértékű emelkedésre. A múlt héten Donald Trump amerikai elnök nyomást próbált gyakorolni a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetére (OPEC), hogy tegyenek az olajár csökkenéséért. A kérést a szervezet láthatóan elutasította: vasárnap a kartell vezető tagja, Szaúd-Arábia és a szervezeten kívüli Oroszország arról állapodott meg, hogy a piacok eléggé el vannak látva a nyersanyaggal, így nincs szükség a termelés növelésére.
Trump, ahogy korábban a védővámokkal tette, ezúttal is az amerikai iparcégeket próbálja segíteni, akiknek az az érdeke, hogy olcsón vehessenek olajat. Az olajár az elnök még az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédében is előkerült, úgy fogalmazott, az OPEC országok, „átverik”, „kifosztják” az olajimportáló országokat azzal, hogy magasan tartják az olajárat. Egy Twitter-üzenetben pedig egyenesen az olajárak és az OPEC-monopólium letöréséét emlegette: „Megvédjük a Közel-Kelet országait, nélkülünk hosszabb ideig nem lehetnének biztonságban, mégis egyre magasabbra és magasabbra emelik az olaj árát! Nem felejtjük el. Az OPEC monopóliumnak le kell törni az árakat, most!”
Nemcsak az OPEC-en múlik
Elterjedt tévhit, hogy az USA nagyban függ a közel-keleti olajimporttól. Valójában az USA az általa felhasznált olaj csak kis részét hozza be a Közel-Keletről: a fogyasztás nagy részét belföldi kitermelésből fedezik, az importolaj több mint fele Kanadából, Mexikóból és Venezuelából származik. Az azonban igaz, hogy az amerikai olajgazdaság függ a közel-keleti, elsősorban a Szaúd-Arábiai kitermeléstől. A Szaúdi királyság rendelkezik a világ egyik legnagyobb és legkönnyebben kitermelhető olajkincsével. Az ország így képes alakítani az globális olajárat azzal. hogy épp visszatartja, vagy felgyorsítja a termelést, ami az amerikai cégek üzemanyagköltségeire is kihat, még ha nem is Szaúd-Arábiából vesznek olajat.
Sokan ugyanakkor túlbecsülik az OPEC-országok szerepét az olajár alakulásában. A CNBC-nek nyilatkozó szakértők szerint az Irán elleni szankciók miatt a többi OPEC-államnak, ha szeretnék se lenne lehetőségük visszatartani az olajárakat. A cégek november 4-ig kaptak haladékot, hogy Iránból vegyenek olajat, mielőtt az USA szankciókkal sújtaná őket, emiatt az iráni olajért egyfajta felvásárlási láz indult, ami novemberig várhatóan nem is fog megállni. Mások attól tartanak, hogy a szankciókra válaszul Irán teljesen leállíthatja az olajexportját (bár ennek ellentmond a napokban, az EU-val kötött megállapodás), vagy lezárhatja a Hormuzi-szorost a külföldi tankerek előtt, blokkolva az olajszállítás egyik legfontosabb útvonalát.
Az olajipari befektetők más okokból is aggódnak: a venezuelai gazdasági és politikai válság miatt félő, hogy visszaesik vagy leáll az ország olajexportja. Fontos az is, hogy novemberben az Egyesült Államokban törvényhozási választásokat tartanak, ilyen helyzetben pedig hagyományosan fel szokott kúszni az olaj ára.
Az USA-n és Kínán is múlik
Egy ilyen lépés nem lenne példátlan, 2000-ben Bill Clinton (szintén épp a választások előtt) 30 millió hordónyi olajat vont ki a startégiai készletekből, azokat egy éves hitelre ajánlotta fel.
Elemzők szerint egyébként hosszú távon nem valószínű, hogy megmarad a mostani olajár: az utóbbi években a kínálatot legnagyobb mértékben Kína és India iparosodása emelte – az ázsiai óriások olajfogyasztása a 2010-es évekre már megközelített az USA-ét, akik még mindig a legnagyobb olajfogyasztók. Ugyanakkor mindkét ázsiai ország az olajfogyasztás mérséklését tűzte ki célul: India nagy összegeket fektet megújuló energiába, Kína a saját iparát épp most próbálja energiahatékonyabbá tenni. A kínai olajimport jelentős része az utóbbi években már a startégiai tartalék feltöltésére szolgált, 2016 óta az ebből eredő kereslet jelentette a nyersolaj iránti kereslet növekedésének egyharmadát. Ez a készlet mostanában éri el a kínai vezetés által elvárt szintet, és ha ez megtörténik, jelentősen visszaeshet a globális kereslet. Emiatt jövőre ismét eshet az olaj árfolyama – igaz, ez azon is múlik, hogy az olajexportáló országok hogyan reagálnak a kereslet kiesésére.
