Ami az árakat illeti: az elmúlt évben csak a mezőgazdasági termékek, vagyis az alapanyagok esetében 50 százalékos költségnövekedést kellett lenyelnie az ágazatnak, miközben az átadási áraik „csupán” 34 százalékkal nőttek. Ugyanakkor míg 2022-ben a kereskedők hajlandóak voltak engedni a saját árrésükből, úgy tűnik, hogy 2023-ban a visszaeső forgalmat a haszonkulcsok megemelésével próbálja kompenzálni a szektor. Ez azt jelenti, hogy az idén a fogyasztói árak az élelmiszeripar átadásai árainál nagyobb mértékben emelkednek, illetve az átadási árak nagyobb mértékben csökkennek, mint a fogyasztói árak.
A szektor szereplőinek a fogyasztás visszaesése és az import térnyerése mellett további jelentős kihívásokkal kell szembe néznie. Ilyen a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) is. Miközben az új rendszer a NAK számításai alapján 120-125 milliárd forintos éves költségnövekedést okoz az ágazatnak, az EPR díjtételét a piaci szereplők nagyon nehezen tudják beépíteni az átadói árakba. A rendszer működésének feltételrendszeréről, s annak részleteiről a NAK több alkalommal kezdeményezett egyeztetést a kormányzati szervekkel és a működtetésért felelős MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-vel.
Az ágazat rövidtávon sok nehézséggel néz szembe, az élelmiszeripari termelés jövedelmezősége pedig épp abban az időszakban csökken, amikor megjelennek a KAP Stratégiai Terv új támogatásai. A fejlesztési lehetőségekkel ezért vélhetően csak azok a vállalkozások tudnak majd élni, amelyek a jelenlegi nehezebb helyzetben is eredményesek tudnak maradni, ami felgyorsíthatja az ágazatban a konszolidációs folyamatot. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint olyan bölcs, tudatos állami piacvédelemre lenne szükség, ami lehetőséget teremt arra, hogy a hazai élelmiszer-feldolgozó cégek többsége sikerrel küzdje le a nehézségeket és a jövőre várhatóan növekvő keresletet mind nagyobb részben magyar élelmiszerekkel tudjuk kielégíteni.
