A nemzetközi best practice megoldások ezért inkább a tőkejövedelmek adóztatására, az örökösödési adók, valamint a progresszív jövedelemadó kombinációjára építenek. Ezek célzottabban és stabilabban képesek bevételt generálni, miközben kevésbé torzítják az eszközszerkezetet.

Szlogen vagy strukturális megoldás?

„A valóban dúsgazdagok megadóztatása legitim össztársadalmi igény. De az 1 milliárd forintos küszöb ma már nem a szupergazdagokat jelöli, hanem a felső százezer fős középvagyonos réteget. Ezért jobb ha óvatosan operál az ilyen leegyszerűsítő címszavakkal és szlogenekkel a gazdaságpolitika – különösen nem olyan környezetben, ahol az infláció és az ingatlanárak önmagukban is felpumpálták a nominális vagyonszinteket. Az igazán gazdagok esetében pedig a tiszta vagyonadó aligha tudja elérni a célját” – fogalmazott Karagich István, aki szerint a körültekintő gazdaságpolitika nem hangzatos hullámokra, hanem reális, adatalapú vállalkozói feltételrendszer elemzésre és támogatásra épül.

A Blochamps Capital álláspontja szerint a valódi szupergazdag réteg adóztatása csak komplex, több elemű adópolitikai eszköztárral érhető el – pusztán egy nominális, ráadásul relatíve alacsony vagyonküszöb bevezetése inkább torzít, mint ér célt. A kívánt adóeredményt hatékonyabban lehetne elérni a tőke bizonyos összeg feletti gyarapodására kivetett adózással, mivel a tőke extra növekedését transzparensebben lehetne adóztatni, mint a vagyont.