„A számok nem ideológiai kérdések. A jelenlegi vagyonszerkezet mellett az 1 százalékos vagyonadó elméleti plafonja nagyjából 180 milliárd forint. Ez nem egy többszázmilliárdos stabil bevételi forrás, hanem egy nagy kapacitásigénnyel beszedhető optimista, nominális adómaximum. A gazdaságpolitika akkor jár el felelősen, ha a szlogenek helyett a számtani realitásból indul ki.” – figyelmeztet a Blochamps szakembere.
„Ráadásul – teszi hozzá Karagich István – a valóban dúsgazdag réteg nem csak számszerűen szűk, de ők a legprofesszionálisabb vagyonoptimalizálók: számos vagyonelemük, közvetlenül hozzájuk nem köthető vagyonstruktúrákban fekszik. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja: a legfelső réteg gyorsan reagál, struktúrát-, országot-, adórezidenciát vált” – hangsúlyozza Karagich István. „Számos ország példája igazolja, a vagyonadó a hatékonytalanságánál és a költségigényénél fogva messze nem a legalkalmasabb – éppen ezért nemzetközileg is ritkán bevetett – eszköz az érintettek megadóztatására.
Nemzetközi tapasztalat: a vagyonadó ritkán működik
A fentiek miatt a tisztán vagyonalapú megközelítés nem működik. A Blochamps szakembere emlékeztet: Franciaország 2017-ben szűkítette le a vagyonadóját ingatlanvagyonra, miután a tőke- és személyi mobilitás miatt jelentős vagyonáthelyezési folyamat indult. Svédország, Németország és más országok az elmaradt eredmények és a vállalkozói klímát ért káros tapasztalatok miatt korábban szintén kivezették a klasszikus vagyonadót. Nagy Britanniában pusztán a vagyonadó felvetése a gazdagok elvándorlását eredményezte – pl. a Revolut első embere is adóilletőséget váltott.
