Európában a 27 tagországból álló Európai Unió 5 tagállamában, illetve Svájcban és Norvégiában vetnek ki vagyonadót. Jellemzően azon országokban alkalmazzák az adónemet, amelyekben a történelmi előzmények miatt megvalósult a belföldi beruházásokhoz szükséges tőkefelhalmozás.

Ezen hét állam közül háromban a teljes nettó vagyon után kell fizetnie az adóalanynak hozzájárulást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nominális vagyonból kivonva a különböző tartozások és adósság értékét határozzák meg az adóalap mértékeként.

• Spanyolországban 700 ezer eurós nettó vagyon felett 0,16-3,5 százalék közötti vagyonadót vetnek ki 1978 óta. A bevezetést a Franco-diktatúrából való kilábalás finanszírozásával indokolták. A 2008-as pénzügyi krízis alatt három évre felfüggesztették az alkalmazását a beruházások élénkítése érdekében. Emellett a 3 millió eurós vagyonok fölött szolidaritási hozzájárulás is érvényben van, melynek mértéke 1,7-3,5 százalék közötti. Bizonyos régiókban élők mentesülnek a vagyonadó alól. Ezzel egyrészt fokozzák a beruházások mértékét, másrészt az adott tartományba csábítják a vagyonos embereket.
• Norvégiában 1892 óta központi és önkormányzati szinten vetnek ki összevonva átlagosan 0,85 százalékos vagyonadót a közel 145 ezer eurónál nagyobb nettó vagyonok fölött. A közel 1,7 millió eurónál nagyobb vagyonokra további 1,1 százalékos hozzájárulási terhet is érvényesítenek.
• Svájcban kantononként a 19. század óta vetnek ki adót a nagy vagyonnal rendelkezőkre, az adónem pedig a fő bevétele volt az államszervezetnek. 1959-ben eltörölték a központi vagyonadót, azonban kantononként 0,1 és 1 százalék között változó mértékben továbbra is érvényben van.

Emellett öt európai országban csupán egyes vagyonelemekre vetnek ki vagyonadót:

• Franciaországban 0,5-1,5 százalék közötti adóval terhelik meg az 1,3 millió eurónál értékesebb ingatlannal rendelkezőket. Az EU második legnagyobb gazdaságával rendelkező országban a második világháború óta van érvényben a legtehetősebbeket terhelő általános adó. 2018-ban a beruházások élénkítése érdekében eltörölték a teljes vagyonadót, ezt követően már csak az ingatlanok után vetik ki. Franciaországban a fiskális mozgástér bővítésén túl a források hatékony felhasználásának előmozdítása és a „pihenő” vagyonok mozgósítása érdekében vetették ki az adónemet. Egy hónappal a kinevezése után, 2025. október 6-án (néhány órával a kormánya tagjainak bejelentését követően) lemondó francia miniszterelnök az évi 250 ezer eurónál nagyobb jövedelemmel rendelkező állampolgárokra többletadót vezetett volna be. Javaslatának indoklása kettős; a baloldali, szocialista pártok támogatottságát kívánta elnyerni, illetve a költségvetési bevételeket akarta fokozni. Franciaország rendkívül súlyos pénzügyi válság felé tart, tavaly az Európai Bizottság kezdeményezte a nyugat-európai országgal szemben a túlzottdeficit-eljárást. Az extra jövedelemadótól évi 3 milliárd eurós többletforrásra számítottak, amely eltörpül a közel 850 milliárd eurós keretösszegű költségvetés mellett.
• Belgiumban az 1 millió eurót meghaladó értékű értékpapír számlák esetében vetnek ki 0,15 százalékos hozzájárulást.
• Hollandia bizonyos vagyontárgyak után 1-2 százalék közötti adóterhet ró ki. Eredetileg a nettó vagyon értéke beleszámított a jövedelemadó adóalapjába. 2021-ben a holland legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy ez a rendszer sérti az európai uniós jogot a tulajdonjogok és a megkülönböztetés-mentesség tekintetében. 2022-ben új, ideiglenes alternatív rendszert javasoltak az elkövetkezendő évekre, amely szerint minden eszközkategória esetében saját feltételezett hozamot határoztak meg, amely egyben az adó mértéke is. A jelenleg is érvényben levő rendszert várhatóan jövőre fogják megreformálni.
• Az olasz állampolgárokra a külföldön tartott pénzügyi eszközökre vetnek ki 0,2-0,4 százalék közötti vagyonadót. A mediterrán országban 2024-től 1,06 százalékra emelték az évek óta kivetett ingatlanadót is.

Ahogyan a TAX Foundation Europe is rámutat, vagyonadók nemcsak kevés bevételt hoznak és jogbizonytalanságot teremtenek, hanem egy OECD-jelentés szerint visszatartják a vállalkozói kedvet, károsítják az innovációt és negatívan hatnak a hosszú távú növekedésre. A külföldi tudásközpont fő ajánlása is rámutat, ahelyett, hogy reformálnák és emelnék a vagyonadókat Európában, az országoknak inkább meg kellene szüntetniük azokat. További negatívumként az óriási bürokratikus terhet kell megemlíteni. A legvagyonosabb személyek teljes és tényleges vagyonának a felmérése, majd az adóbeszedés nagy méretű államapparátust igényel.

Továbbá a vagyonadó hozzájárul az adóelkerülés fokozódásához a belföldi vállalkozók körében, emellett rontja a bevezető ország tőkevonzási képességét a külföldi befektetők körében. Ezek eredőjeként jelentősen romlik a vagyonadót bevezető országok befektetési rátája, amely a gazdaság hosszútávú bővülési ütemére is kihat. A történelmi előzményeket áttekintve megállapítható, hogy legtöbbször a háborúk finanszírozása érdekében vezettek be vagyonadót. Az elmúlt 6 évtizedet vizsgálva a szembetűnő, hogy a 38 OECD tag körében az 1970-es évek második felében terjedt el. A washingtoni konszenzusban megfogalmazott deregularizációs és liberalizációs célkitűzések 1980-as és 1990-es években való terjedésével párhuzamosan is egyre több OECD tagország kivezette a vagyonadót.

A vagyonadó kapcsán a legfőbb pozitív gazdasági hatásként az egyenlőtlenségek mérséklését szokták megemlíteni a közgazdasági tanulmányokban. Az empirikus adatok azonban ezt az összefüggést nem támasztják alá. A vagyoni egyenlőtlenségeket mutató Gini-együttható uniós rangsorának elején több olyan tagállam áll, ahol évtizedek óta érvényben van vagyonadó. Ilyen ország például Franciaország, Olaszország és Spanyolország. Mindhárom nyugat-európai ország a vagyoni egyenlőtlenségeket mutató Gini-együttható rangsorának felső harmadába tartozik. (A Gini-együttható értéke 0 és 1 között mozog, ahol a 0 teljes egyenlőséget, az 1 pedig maximális egyenlőtlenséget jelent.)

Magyarországon a közbeszéd rendre visszatérő témája a leginkább tehetős réteg megadóztatása. A Blochamps mérései szerint nagyjából ötezer olyan magyar van, akinek vagyona meghaladja az egymilliárd forintos küszöböt.  A 100 leggazdagabb magyart rangsoroló kiadványba közel húsz milliárdos vagyonnal, a top 50 közé pedig több mint 50 milliárdossal lehetett bekerülni. A legnagyobb ellenzéki párt legfrissebb javaslata szerint 1 százalékos adót vezetne be a legalább ekkora vagyonnal rendelkező magánszemélyekre. Korábbi terveik szerint az 5 milliárd forintnál nagyobb nettó vagyonú emberek lettek volna érintettek, amely kört 500-1300 főre becsülik. Különböző vagyoneloszlási becslések szerint az ötezer milliárdos átlagos vagyona 4,5-8 milliárd forint közötti lehet.

Ezek alapján a milliárdos vagyonnal rendelkező magyarok összesített pénzügyi vagyona 25-40 ezer milliárd forint között lehet. A legnagyobb ellenzéki párt egy százalékos hozzájárulása így 250-400 milliárd forint közötti többletforrást eredményezne a központi költségvetés számára, amely eltörpül a közel 40 ezer milliárd forintos kiadási főösszeg mellett. Összehasonlításképpen például a fogyasztást terhelő forgalmi adó egy százalékpontos mérséklése közel 300 milliárd forintos kiesést eredményezne a költségvetésnek. A nemzetközi példák alapján Spanyolországban a vagyonadó az állami adóbevételek 0,2-3 százalékát adták, Svájcban ez az arány 3,8 százalék volt a tavalyi évben, míg Norvégiában csupán másfél százalék. A többi, a nem a teljes nettó vagyonra, hanem csak bizonyos eszközosztályokra kivetett vagyonadót alkalmazó országokban az államkassza bevételeinek 0,1-1 százaléka származik az adónemből.

(Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése.)