Majd hozzáteszi: ha a munkavállaló kezdeményezi a felmondást, azon felül, hogy a munkaadónak az időarányos szabadságokat ki kell fizetnie, érvényes az általában 30 napos felmondási idő is, amit a munkavállalónak le kell dolgoznia. Ezért érdemes a munkavállalónak átolvasnia a munkaszerződését és a belépéskor kapott tájékoztató levelét, hogy tisztában legyen azzal, milyen feltételekkel mondhat fel, mivel kell számolnia felmondás esetén. A munkáltató ragaszkodhat a teljes felmondási idő ledolgozásához, ezzel tehát a munkavállalónak érdemes kalkulálnia, ha az új helyen minél hamarabb szeretne kezdeni.

Sok az ügyeskedés: nem érdemes a tűzzel játszani

Arra is van példa, hogy a munkavállalót felmentik a munkavégzés alól – ebben az esetben nincs akadálya annak, hogy ez idő alatt máshol helyezkedjen el.

„Sok munkavállaló viszont kerülőutat keres, ha ezt az engedményt nem kapja meg: például táppénzre megy, és mindeközben belevág az új állásába, vagy egészen egyszerűen nem jelenik meg a munkahelyén. Ez jogellenes munkaviszony-megszüntetésnek minősül, amiért a munkavállaló köteles megtéríteni a felmondási időre vonatkozó távolléti díjat, és a munkáltató akár kártérítést is követelhet. Fontos kiemelni, hogy a munkavállalónak felelőssége van abban is, hogy a munkakörét az előírt módon adja át” – hangsúlyozza a cégvezető.

Nyomás, sürgetés, kényszer: intő jelek, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni

A munkaadói oldalon is előfordulnak olyan helyzetek, amikor szinte indoklás nélkül tesznek ajánlatot a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére, vagy nem hagynak időt a megállapodás átgondolására, sürgetik a munkavállalót, vagy egyenesen kényszerítik arra, hogy írja alá a közös megegyezést.