A szövetkezetek az európai jogrendszerekben elismert, a tagállamok gyakorlatában eredményesen működő olyan, az önsegély elve alapján létrehozott különleges társas vállalkozások, amelyek más piaci szereplőkhöz képest sajátosságokat mutatnak célkitűzéseikben, jellemvonásaikban, értékeikben. A szövetkezeti szervezeti modell tagállami működéséből komplex előnyök származnak. Ezek az előnyök azon túl, hogy gazdasági természetűek, társadalmi és szociális vonatkozásúak, valamint politikai jellegű előnyök is egyben. A szövetkezet ötvözi a gazdasági- és szociálpolitikai célkitűzéseket – áll az Országos Szövetkezeti Tanács közleményében. (A szövetkezeti formáról, a gazdaságban betöltött szerepükről itt olvashatja átfogó cikkünket.)
A szövetkezeti forma kifejezett előnye, hogy alkalmas szerteágazó tevékenység folytatására, mégpedig úgy, hogy az általános formára építve, ahhoz képest egyes speciális működési jellegzetességek mentén szövetkezeti típusok szerveződnek. Ilyen szövetkezeti típusok különösen: az agrárszövetkezetek, fogyasztási és kereskedelmi szövetkezetek, lakásszövetkezetek, ipari szövetkezetek, hitel- és takarékszövetkezetek, szociális szövetkezetek, foglalkoztatási szövetkezetek, iskolaszövetkezetek, egészségügyi szövetkezetek.
A szövetkezetek társadalmi-politikai természetű előnye, hogy a tagok önfoglalkoztatására épít, ezért mint a foglalkoztatáspolitika hatékony eszköze, képes a kedvezőtlen körülmények ellenére is, illetve azokhoz alkalmazkodva a munkanélküliség csökkentésére, továbbá minőségi munkahelyek teremtésére, a munkaerőpiac kiegyensúlyozására. A szövetkezetek biztosítják a hátrányos helyzetű, a fogyatékkal élő, a szociálisan kirekesztett csoportok közösségbe történő integrációjának lehetőségét, a leszakadt térségek fejlesztését és nem utolsósorban az erős helyi közösségek megteremtésével a vidéki népesség elvándorlási arányának mérséklését, a demográfiai mutatók kedvező alakulását.
Új modellt javasolnak
A jelenlegi gazdasági és társadalmi tendenciákra, valamint a szövetkezetek működésének európai/nemzetközi hagyományaira, aktuális eredményeire figyelemmel indokolt a hazai szövetkezeti jog általános továbbfejlesztése, valamint a szövetkezetek működésével kapcsolatosan egy új, speciális modellszerű szabályozás bevezetése. A modellszerű speciális szabályozás egymással összefüggő, háromszintű szabályozási területre építhető – írja a közlemény.
A modell első szintjén a magyar államot képviselő részvénytársaság jelenne meg, a modell második szintjét a másodlagos szövetkezetek alkotják, a modell harmadik szintjén pedig a speciális szabályok megalkotását igénylő szociális és foglalkoztatási szövetkezetek állnak.
A modell második szintjén, a másodlagos szövetkezetek körében koncentrálódik a gazdálkodás és a munkaszervezés rendjének irányítása, az adminisztratív természetű feltételek biztosítása. Ezekre a másodlagos szövetkezetekre az általánoshoz képest speciális szabályok kell, hogy irányadók legyenek. Összefoglalva a javaslatainkat, a másodlagos szövetkezet szintjén az általános szövetkezeti szabályozáshoz képest speciális szabályok megalkotása szükséges a szövetkezeti definíciókra, továbbá az alapítók meghatározására, és nem utolsósorban a vagyonjog területére (speciális jogi természetű részjegy szabályának megalkotásánál, valamint a nyereség felosztásánál), valamint az állami részvételre figyelemmel a szavazati jog előírásaira is.
A modell harmadik szintjén a szociális és foglalkoztatási szövetkezetek működnek, ahol konkrétan nevesítve, az eredményes működés érdekében lehetőséget kell biztosítani speciális szabályok megalkotására, a települési önkormányzatok és a karitatív szervezetek szövetkezeti tagi részvételével az önfoglalkoztatásra.
A javasolt szövetkezeti integrációs modell a gazdaságszervező és munkahelyteremtő hatásán túl a munkaalapú társadalom létrehozásában is új utat jelöl ki, ami aktív eszközzé teszi a kormány kezében a társadalomszervezési feladatok teljesítésében.