„Nem oldódott fel több olyan jogértelmezési nehézség sem, amely már a kezdetek kezdete óta kíséri az engedélyezési kötelezettséget” – emeli ki Bejó Ágnes, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szenior ügyvéde. „Így nincs például. még egyértelmű miniszteri megerősítés arra, hogy ha nem társasági részesedés, hanem eszközök képezik a tranzakció tárgyát, európai felek között valóban nincs szükség engedélyeztetésre. Szintén számos bizonytalanság övezi a csoportokon beüli tranzakciókat, mikor kell hatósági engedély és mikor nem. Abban sem egyértelmű a hatóság állásfoglalása, hogy mi történik, ha egy vételi jogot még a szabály hatálybalépése előtt alapítottak, de a jog gyakorlása azt követően történik. De abban sem, hogy az engedélyezés a vételi jog alapításakor vagy gyakorlásakor áll-e be” – véli az ügyvéd.

A minisztérium gyakorlata

Bár hivatalos statisztikák nincsenek, a jelenlegi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a minisztérium csak kivételes esetekben avatkozik bele a felek autonómiájába. Pár olyan eset ismert csak, amikor a minisztérium nem adta meg jóváhagyását. A háborús helyzet és az azzal összefüggésben közelgő gazdasági krízis azonban érezhetően növelheti a visszautasított ügyletek számát.

Nem szabad elfeledkezni arról az adminisztrációs teherről sem, amit az engedélyezés ró a felekre. Ráadásul, az eljárás jelentősen késlelteti az ügyletek zárását is.